Végigsöpör-e a borzalom?

Ha valami elszabadítja az indulatokat, az országon végigsöpör valami borzalom – nyilatkozta a napokban Kállai Ernő kisebbségi ombudsman az Index internetes portálnak. Kállai, aki maga is roma, természetesen úgy értelmezi a borzalmat, hogy az elszabadult indulatok a cigányokat találják majd el, rajtuk „verik le ezt az egészet”. Kállai korábban már a harmincas évek Németországát vélte felidéződni a hazai társadalomban, igaz, legalább még a maga Hitlerét nem találta meg.
Kállai helyzetértékelésével amúgy nincs sok baj: valóban pattanásig feszültek az indulatok, ha nem is az egész országban, de bizonyos vidékeken, kisebb településeken mindenképpen. Olyannyira, hogy néhány helyen már-már úgy érezhetik, tényleg elszabadult a borzalom, legalábbis az ő falujukban mindenképpen.
A túlfeszített húr időnként és helyenként el is pattan: ahol már az utolsó tyúkot, zöldséget és gyümölcsöt is ellopták, vagy ahol túl sok öregembert-öregaszszonyt vernek fejbe kevéske pénzükért, vagy ahol nem akarnak tovább rettegve az utcára kimenni. Van, aki maga akarja a kezébe venni a sorsát, és kétségbeesetten áramot vezet a veteményesébe (és nem a kerítésébe!) a tolvajok ellen, van, ahol már csak a gárdában látják az egyetlen megoldást, máshol meg azon gondolkodnak, hogyan lehetne megelőzni a bajt, munkára, iskolába szoktatni a helyi társadalom „halmozottan hátrányos helyzetű” lakóit, köztük a cigányokat.
Kállai kritizálja a politikai elitet is, amely nem kellő határozottsággal ítéli el a romaellenes megnyilvánulásokat, ha mégis, akkor meg mindig hozzáteszik, hogy: de… De azért a cigányságnak is át kellene gondolni a dolgokat meg összeszedni magát stb. Az ombudsman szerint van, amikor nem lehet azt mondani, hogy „de”. Szerintem pedig csakis ezekből a „de”-kből jöhet ki valami. Egészen nyilvánvaló, hogy a feszültség alá helyezett veteményes, a gárda, az erőszak nem védi meg az országot. De a nyilvánvaló tények elhallgatása sem menti meg a cigányságot. Az a roma vezető, aki megpróbálja a cigányság felelősségét elkenni, semmissé tenni mindabban, ami az országban történik, éppoly bűnös, mint aki tyúkot lop, vagy fejbe veri az öregasszonyt. Sokakkal ellentétben én úgy látom, hogy akár még mindannyian – romák és magyarok – jól kijöhetünk ebből az egészből. Ma már egyre nyíltabban lehet olyan kérdésekről beszélni, amelyek évekkel ezelőtt igencsak tabutémáknak számítottak. A cigányság felelősségét felvetni például minimum azt jelentette, hogy a másnapi ügyeletes baloldali kifinomult értelmiségi lerasszistázta az embert. Ahogy már többször írtam, nekik könnyű szeretni a cigányságot: államilag fizetett belvárosi irodákból, a budai hegyekből nézve egészen másképp fest a valóság, mint Piricséről, Olaszliszkáról, Ózdról vagy a nyócker bizonyos részeiről…
Mindegy: a lényeg, hogy talán elmaradhat a borzalom végigsöprése. Hagyni kell, hogy mindenki kibeszélje magát, még akkor is, ha sokaknak – mindkét oldalon – nem tetszenek bizonyos kifejezések és ítéletek. Még akkor is, ha sokan úgy gondoljuk – és ebben cigány ismerőseim nagy része is egyetért –, hogy a mostani roma vezetők jelentős része még a tárgyalásra is alkalmatlan. Szellemileg és erkölcsilag egyaránt. Igaz, abban, hogy ők vannak ott, ahol, abban a többségi társadalom és politika cseppet sem ártatlan. Éppen itt az ideje, hogy „rendezzük” közös dolgainkat, magyarok és cigányok, mert akarjuk vagy sem, ebben a közös hazában kell élnünk. Illetve nem kell. Ahogy nagy gondolkodónk javasolta: el lehet menni. Épp most olvastam, hogy a szlovákok jobban utálják a magyarokat, mint a cigányokat. Persze, azért nem nagyon ajánlom a hazai cigányságnak a kivándorlást. Magyar cigánynak lenni Szlovákiában tényleg többszörösen hátrányos helyzet…