Ugrin György Jászberényhez közeli lovastanyája előtt kocsisorok állnak. Az Ugrinok éves találkozójára már napok óta készülnek azok a nemzetségtagok, akik „hadra foghatók”, vagyis ráérnek. Esténként főznek, dobolnak, beszélgetnek, ismerkednek a tábortüzek mellett. A faházak szomszédságában ott áll egy jurta is. A szombati találkozóra rajtuk kívül legalább másfél száz leszármazott jött el. A legfiatalabb Ugrin két hónapos, a legöregebb, Zoltán jóval túl van már a nyolcvanon. Nehezen bírja magát, de mindenképpen itt akart lenni a nemzetség zászlajának felvonása és saját himnuszuk eléneklésének alkalmakor. A himnuszt Ugrin Gábor komponálta, aki elismert karmester.
A legidősebb Ugrin megjárta a második világháború poklát, megszökött a szerb hadifogságból, a Rákosi-érában a családját és őt is meghurcolták, a mostani világtól sincs elragadtatva. Aminek örül, hogy a nemzetség összetart, és ahogy mondja, ennél nagyobb ajándék nincs is. Erre lenne szüksége az egész országnak. Ahogy vendégként elnézi az ember ezt a hihetetlenül sokszínű társaságot, csak igazat adhat neki. Az egyik asztalnál egy fiatalember ül, aki úgy néz ki, mintha a Harlemből szalasztották volna: „bézbólsatyesz”, fekete ruha, és ha beszélget is, az egyik fülében azért ott lóg a fülhallgató, amelyen át kedvenc rappereit hallgatja. Vele szemben hasonló korú rokona az ősmagyarok viseletét idéző ruhában, kopasz fejjel. Láthatóan kellemes az együttlétük. Eszmét cserélnek. A rapperről aztán kiderül, vegyészmérnöknek tanul, elhivatottan készül a tudósi pályára:
– Ha rám néznek, meglepődnek, de tényleg így van – mondja nevetve. A kérdésre, hogy a családi tradíciók ápolása egy ilyen „ultramodern” fiatal számára miért érdekes, csak annyit mond: számára sokat jelent, hogy ehhez a nemzetséghez tartozik, és amíg teheti, mindig eljön. „Erőt ad” – sommázza, majd a családi forgatag elsodorja. A nemzetség ifjai szinte ugyanezt mondják. Még egy hatéves kislány is úgy nyilatkozik: nem tudja. miért, de jó itt, és ha felnőtt lesz, akkor is itt akar lenni minden évben.
De hogyan kezdődött mindez? Az első találkozót a hetvenes évek közepén tartották. Pedig a Kádár-érában nemigen tolerálták az ilyenfajta gyülekezést, a történelmi, szerintük nacionalista színezetű azonosságtudatot. Ugrin András még kamasz volt akkor. Ahogy emlékezik, a gondolat egy temetés után született meg, ahol a nemzetség sok tagja a gyász okán összegyűlt. A találkozás az egymást nem is ismerő rokonok számára meghatározó élményt jelentett. Ezért döntöttek úgy, hogy azontúl minden évben összejönnek. Akkoriban nem volt internet, a kapcsolatot tartani, a messzire elszármazott nemzetségtagokat felkutatni nem volt könnyű. De azért jöttek-mentek a levelek a rokonok között, sőt Ugrin András később egy házi újságot is szerkesztett, amit kétszáz példányban sokszorosítottak, postáztak, s ami a nemzetség mindennapjairól tudósított: a születésekről, a halálokról, a sikerekről és a kudarcokról. Így indult az Ugrin-találkozók története, ami immár évtizedes hagyomány. A nemzetséghez tartozik Mundruczó Kornél filmrendező is, a családjukat most öccse képviselte. De ott volt Kunkovács László is, a szintén neves fotóművész. Idén a díszvendégek az internet segítségével meglelt csehországi Ugrinok, apa és fia, akik már nem értenek magyarul, de a nemzetségtudat ettől függetlenül él bennük.
Számos közismert arc bukkan fel a találkozón. Itt van Ugrin Emese, a KDNP volt országgyűlési képviselője is, aki azt mondja, ami a politika világában történik, ahhoz neki már régen nincs gyomra, nemhogy a mostani viszonyok között. Amikor képviselő volt, már akkor voltak kétségei. A rendszer, amiben dolgozni kellett, gyakorlatilag lehetetlenné teszi a lelkiismeretes munkát. A képviselő egyszerű szavazógép, közben pedig még ideje sincs arra, hogy a választói valós problémáival foglalkozzon, de még a saját álláspontját sem igen érvényesítheti a frakciófegyelem miatt. Nincs működő visszacsatolás a hatalom gyakorlói és a nép között, és ez megkérdőjelezi, hogy ebben a formában mi értelme demokráciát játszani. Ugrin Emese történész, és úgy véli, a nemzeti fennmaradás alapja a kultúra. De a kultúrát nem lehet leszűkíteni a művészetre, valójában egy közösség létmódja, a tagjainak egymáshoz való viszonya a lényeg. Ha a kultúra hanyatlik, nemcsak a művészet, de a kollektív alkotóképesség is hanyatlik – mint manapság. Ahogy mondja, az Ugrinok rendszeres találkozói egy kis szeletét alkotják a nemzetmegtartó kultúra erősítésének, mert a nemzet nem nagyhatalmi alkuk során létrejött papírokban létezik, hanem elsősorban kulturális identitás.
– Ugrinok világszerte élnek, különféle vallásúak, világnézetűek, van, hogy még az anyanyelvük is más, de elfogadják egymást, tanulnak egymástól. Más nációknál a nemzetségi összetartás sikeres stratégia volt a megmaradás szempontjából. A lehetőség előttünk is itt van – magyarázza a volt országgyűlési képviselő asszony, aki nemzetségének történetét is kutatja. Legutóbb az interneten talált egy olasz Ugrint.
Hogy miként kerültek az ősök oda, ez egyelőre rejtély. De van közöttük horvát állampolgár, ausztrál, amerikai is. A családfájukat a XVII. század elejéig vissza tudják vezetni – a dokumentumok szerint a békési Endrődön akkor alapították az Ugrinok a templomot. Mikor vita volt arról, hogy Ugrinként vagy Uhrinként helyes-e írni a nemzetség nevét, akkor Pais Dezső és más történészek segítségével sikerült összeállítani a család történetét. Minden jel arra mutatott, hogy az Ugrinok a honfoglaló Csák nemzetség egyik ága. Csák Máté halála után, amikor birtokait felosztották, és Károly Róbert a nemzetséget szétverte, a család egyik része a Felvidékről Békés megyébe költözött.
A Csák nemzetségből eredő család a feltételezések szerint ekkor és itt vette fel az Ugrin nevet. Évről évre szeptember első két hetében a nemzetséghez tartozók nem terveznek utazást, készülnek a találkozóra, ami megtartja, felemeli, s ha kell, akár meg is változtatja őket. A táltosdobok az esti tüzek mellett most is az egész nemzetségért, az egész Kárpát-hazáért szóltak az Ugrin-tanyán úgy, hogy még a legvirgoncabb gyermekek is elcsendesedtek néhány pillanatra. A szkeptikusok arcán is ott volt az áhítat: a családhoz tartozás öröme.
origo.hu
Ez az oka annak, amiért Gyurcsányt ilyen hirtelen eltakarították
