„Választóimmal a hegyekbe megyek harcolni!”

Az 1952-ben született, háromgyerekes repülőmérnök Mohammad Daud Szultanzoj az afganisztáni törvényhozás, a loja dzsirga egyetlen tagja, aki nem közlekedik fegyveres testőri kísérettel. Tudósítónk egy olyan kabuli vendéglőben találkozott az öt nyelven beszélő képviselővel, amelyhez vezető utcákat – mint ez az afgán fővárosban a dolgok megszokott rendjéhez tartozik – sorompóval zárják le, a bejárást géppisztolyosok őrzik, akár magát az éttermet.

A Loja Dzsirga. Az afganisztáni törvényhozás, a török–mongol szóval loja dzsirgának nevezett nagygyűlés 352 tagból áll. Belőlük 249-en az alsóházban, és 103-an a lényegében ceremoniális szerepet betöltő felsőházban ülnek. Az 1747-ben először megalakult loja dzsirga csak pastu törzsi résztvevőkkel ülésezett. A Dzsirgában később főként a királyi család tagjai, vallási vezetők és afgán törzsi vezetők foglaltak helyet. Akkor hívják össze, amikor fontosabb ügyeket kell megtárgyalni. Az ilyen ülések „nyitott végűek”, azaz a megegyezésig tárgyalnak. Itt dőlnek el a külpolitikai kérdések, a háborúk, a vezetők legitimálásának ügye, valamint új törvényeket is itt fogadnak el. (MN)

(Kabul–Brüsszel)

Mi a véleménye Hamid Karzai elnökről?
– Hogy már nem a megoldás része. Sőt, már a probléma része se. Kormánya az alapprobléma.
– Miként lehet egy olyan kormányt eltávolítani, amelyet egyebek között az országban állomásozó mintegy hetvenezer külföldi katona is támogat?
– Eltávolításának egyik útja igen udvariasan megmondani azoknak, akik fizetik őt, hogy ami elég, az elég. Úgyhogy ne indítsák a választásokon. A másik – és ez a nehezebb – annak biztosítása, hogy ne csaljon a választásokon. Ez azért is olyan nehéz, mert már most csal. Egy olyan választási bizottságot nevezett ki, amelyik nem független. Valamint olyan tisztségviselőket nevezett ki a kormányába, akik nem a problémamegoldáson dolgoznak, hanem olyan választási gépezetet építenek ki, amely a jelenlegi kormány hivatalban maradását készíti elő. Vagyis, hogy ezt a kormányt a népre erőltessék. Ebben az Egyesült Államoknak és mindazon nemzetnek megvan a felelőssége, akik fizetik Karzait, kormányát, és lehetővé teszik, hogy csaljon a választásokon. Ha ez megtörténik, akkor ez azt jelenti, az Egyesült Államok és Európa a nép által nem kívánt kormányt ültet a nyakára. Egyébként parlamenti tagságom első két és fél évében támogattam Karzait és kormányát. Folyamatosan kapcsolatban álltam vele, és elmondtam neki, milyen problémákat kell megoldani. Ő semmit nem tett. Illetve a helyzetet tovább rontotta.
– Milyen szempontból?
– Korrupció, sógor-komaság. És abból a szempontból, hogy nem azokra hallgatott, akik a bajt orvosolni akarják.
– Karzai is korrupt?
– Ő is és családja is. Benne van a több száz millió dolláros kábítószerüzletben. Így a haladás ellen van. A haladás mindig változást jelent. A változás pedig őt kiemelné a hatalomból.
– Az itt állomásozó katonai erők vezetői nekem azt mondták az elmúlt napokban, hogy a problémák gyökere a felkelők.
– Az elején a problémák gyökere Pakisztán, Irán és Oroszország beavatkozása volt. De még ennél is súlyosabb probléma volt az al-Kaida és a tálibok. Csakhogy a beáramló pénzeket utána nem arra használták, hogy a népnek olyan szolgáltatásokat nyújtsanak, amely aláásta volna a tálibok erejét, valamint jó kormányzatot hoztak volna létre, küzdöttek volna a korrupció ellen. Helyette a kormány vált a problémák gyökerévé. Ma Karzai és kormánya a táliboknál nagyobb problémává vált. A tálibok csak ölni és pusztítani tudnak. De nincsenek hatalmon. Mindig az a felelős, aki hatalmon van. Karzai nevezi ki azokat a minisztereket is, akik nem a népért dolgoznak, hanem a választási csalások előkészítésén.
– Mi a véleménye arról az igyekezetről, hogy az Afganisztánban állomásozó erők az afgán nemzeti hadsereget és a rendőrséget kiképzik?
– Ez nem olyan, mint egy villanykapcsoló. Évek kellenek ahhoz, hogy megteremtsünk egy egységes értékrendszert. Először azt kell biztosítani, hogy a nemzet egésze egy irányba haladjon. Majd meg kell teremteni a nemzeti lét kultúráját. Márpedig ez hiányzik mind a hadseregből, mind pedig a rendőrségből.
– Mit csinált itt a NATO hét év alatt?
– Hosszú időn át Afganisztánt teljesen elhanyagolták, és Irak mellett másodrendűnek tekintették.
– Az itt lévő NATO-erőket megszállóknak tekinti?
– Amikor bejöttek, az országot az al-Kaida tartotta megszállása alatt. Az Egyesült Államok a 2001. szeptember 11-i támadás után európai szövetségeseivel együtt az ENSZ mandátuma alapján támadta meg az afganisztáni tálib rezsimet. Amely, tegyük hozzá, nem volt felelős az amerikai terrortámadásokért. Csakhogy utána a külföldi katonák emberveszteségének csökkentése érdekében Amerika és Európa kormányai olyan politikusokkal szövetkeztek, akik félrevezették őket. Most pedig itt állunk egy történelmi sorsforduló előtt. Kétszázötven éve Afganisztánban nem volt lehetséges a hatalom békés átadására. Most lenne. A nemzetnek most nyílna először alkalma arra, hogy megválassza saját vezetőit. Hogy a politikai folyamat résztvevőjévé váljon. Ha ez a nagy kísérlet megbukik, akkor Afganisztán népe a külföldi erőket megszállónak tekinti.
– Beleborzongtam, amit mondott, hiszen Afganisztán lett a világ konfliktusai közül a legfontosabb. Önök szeretik az amerikaiakat?
– Amikor idejöttek, nagy rokonszenv fogadta az amerikaiakat, hiszen ők segítettek nekünk a Szovjetunió elleni nagy harcunkban, amit megnyertünk. Csakhogy óriási hibát követtek el. Helyi szövetségesükké nem a megfelelő embereket választották. Azután egyre többen csodálkoztak, vajon Amerika nem látja, hogy a Karzai-kormány nem azt teszi, amit kellene?
– Karzai elnök tárgyalni kezdett a tömeggyilkos tálibokkal?
– Nem ő, hanem rokonai, ami képtelenség. Ennek a nemzetnek intézményei vannak, nem pedig rokonai. Nem tudjuk, hogy miről tárgyalnak, milyen célból, milyen keretek között.
– A biztonsági helyzet javul Afganisztánban?
– Romlik. Márpedig ez az embereknek a legfontosabb. A tálibok alatt biztonságosabb volt.
– Ön biztonságban van?
– A házam már vált politikai rablás áldozatává. Molotov-koktélt is dobtak rá. Az rosszabb, hogy most rabolták el Homajun Asszefit, Karzai elnök politikai riválisát.
– Borúlátó?
– A választásokig nem.
– És utána?
– Az emberek a hegyekbe mennek majd harcolni.
– És ön?
– Velük megyek. Miért néz?
– Mert csodálom önt.