Brok és Schulz hallgatása az unióban

A gyávaság nemcsak visszataszító, de szánalomra méltó is, főként azoktól, akiket pozíciójuk – feltételezi a kívülálló – külön véd. Visszataszító és szánalmas, amikor azok, akik – állítólag szilárd elvi piedesztálról kiáltva – világvége-hangulatot keltenek, amikor egy általuk ellenségnek kikiáltott ország rendőrsége egy be nem jelentetett tüntetésen egy ellenzékit rendőrautóba tuszkol, de némák maradnak, amikor egy másik ország iskolásokat pusztít el, mentőautókat lő, fehér foszfort tartalmazó lőszert használ, kizárja a Nemzetközi Vöröskeresztet és külföldi újságírókat, nehogy tanúja legyen annak, amikor csecsemők letépett végtagokkal véreznek el a porban vagy kötszer és áram nélküli kórházakban. Ezt csak az tetézi, amikor az emberiség és emberiesség ellen elkövetett bűnökre mentséget keresnek.
A német Elmar Brok, az Európai Néppárt külpolitikai koordinátora december 4-én erős szavakkal bírálta az Európai Parlamentet, amiért az nem volt hajlandó ratifikálni Izraelnek az Európai Unió programjaiban való részvételét lehetővé tevő jegyzőkönyvet, azzal az indoklással, hogy „ez helytelen jelet küld, és nem járul hozzá a térség stabilizálódásához”. Brok még hozzátette, a parlament helytelenül tette, hogy a gázai helyzetre hivatkozott, mert ez egyet jelent az „illegális Hamász-rezsim támogatásával és az Izraelre kilőtt rakétákkal”.
Kész „szerencse”, hogy néhány nappal később az Európai Unió külügyminiszterei ezzel tökéletesen ellenkező „jelet” küldtek a Gázai övezet irányába, ahol azután meg is kezdődött az az öldöklés, amelyről a Palesztin Hatóság brüsszeli képviselőnője azt mondta, még a sok szenvedést megélt övezetben is példátlan az elmúlt hatvan évben. Így azután megkérdeztük a külpolitikai koordinátort, hogy a legújabb események fényében is bírálná-e az Európai Parlament döntését, és ha nem tenné, vajon hány további polgári áldozatra lenne szükség – beleértve csecsemőket és gyermekeket –, hogy megváltozzon a véleménye. Azt is megkérdeztük Elmar Broktól, hogy szerinte Gáza izraeli blokádja megsérti-e a nemzetközi jogot és a genfi egyezményeket, valamint azt, netán az EU által oly gyakran emlegetett európai „értékek” része-e, hogy Izrael sem a Nemzetközi Vöröskereszt, sem a nemzetközi sajtó tagjait nem engedi belépni a Gázai övezetbe.
Kérdéseink érthetetlen módon szinte kézzel tapintható félelmet keltettek Brok úr irodájában, ahol érezhető idegességgel, a legváltozatosabb kifogások közepette (Brok úr tárgyal, autóban ül, újságírók hada vár rá) ígérgették a kérdések megválaszolását újabb és újabb határidőkkel, melyek egymást követően múltak el a válaszok megadása nélkül.
Hogy az emberi szenvedés ilyen mértéke láttán az adófizetők által busásan megfizetett európai parlamenti képviselők együttérzése nem kerekedik felül érthetetlen félelmeiken, az nem kevesek számára rejtély marad. A cinikusaknak pedig a régi regény címe jut eszükbe: Nyugaton a helyzet változatlan.
Csakhogy nem egészen.
Mégpedig a legváratlanabb helyen nem: az Egyesült Államokban, azaz a világ jelenleg még egyedüli szuperhatalmában, Izrael legfőbb támogatójának országában.
A vezető francia liberális napilap, a Le Monde január 6-i számában annak New York-i tudósítója számolt be arról, hogy az Egyesült Államok egyik, ha nem a legbefolyásosabb agytrösztje, a New York-i Külkapcsolatok Tanácsának egyik szakértője elmondta, az országban kezdenek olyan hangok hallatszani, hogy az izraeli offenzíva Amerikának a szélesebb értelemben vett érdekeit károsan befolyásolja, ugyanis az a Palesztin Hatóságot, Egyiptomot és Szaúd-Arábiát is defenzív helyzetbe kényszeríti. De történt egy ennél jóval meglepőbb, szinte földrengésszerű hangulatváltozás is.
William Kristol, az iraki háborút erőltető neokonzervatívok egyik legismertebbje a The New York Timesban január 5-én, annak nemzetközi kiadásában, az International Herald Tribune-ben másnap, január 6-án megjelent cikkében „égre-földre” dicsérte Izrael háborúját, amely szerinte jó Izraelnek, az Egyesült Államoknak, és rossz a Hamásznak, valamint Iránnak. Kristolnak – számos neokon agytröszt oszlopos tagja és Robert Kagannel egyik alapítója a hírhedt Új amerikai évszázad projektnek, valamint a titkos Bilderberg-csoport konferenciáinak résztvevője – sokan sok félresikerült jóslatára emlékeznek.
2003. február 20-án például azt mondta Szaddám Huszeinről, hogy tömegpusztító fegyverei vannak, és ha Amerika „felszabadítja Irak népét, az arab világban tisztelni fognak bennünket”. Az iraki háború költségét pedig évi 16 milliárd dollárra becsülte. Azóta kiderült, hogy az havonta 12 milliárd dollárjába kerül az adófizetőknek. Kristol egyébként Bush elnököt is bírálta nemegyszer azzal, hogy (és ez nem vicc) nem eléggé konzervatív.
2006 nyarán pedig nagy örömét fejezte ki, hogy Izrael megtámadta Libanont (amelynek déli részében elpusztította az infrastruktúrát, miközben 1200 libanoni polgárt ölt meg, és a háború befejezésekor 1,2 millió kazettásbomba-töltetet szórt le az országra). Kristoltól – aki a New York Timesban tavaly január óta jelentkezik hetente írásával – olvasói már sok mindent megszoktak. És írásaira sokan reagálnak.
De az, ami mostani cikkével történt, minden bizonnyal példa nélküli. A lap internetes kiadásában a vele szemben állást foglalók, az írását és Izraelt hibáztatók, bírálók és azt legmélyebben elítélők aránya elsöprőre sikeredett a vele egyetértő kommentárokhoz képest. Még egyszer: az Egyesült Államokról van szó, és abban is a New Yorkban kiadott vezető napilapról. És ebben a napilapban az olvasói kommentárok a napilap Izrael-barát cikkét egy cunami erejével vetették el.
E cikk írásakor éppen a legfrissebb, 364-es számot kapott beírás jó például szolgál a Kristol-ellenes kommentárokra: „Izrael bebörtönzi és megöli a palesztinokat; elválasztja a családokat, és menekülttáborokba küldi őket; letartóztatja e családok fiúgyerekeit és a férfiakat… Az eredmény további háborúk, további áldozatok, erősebb gyűlölet, bosszú. Izrael nem nyeri meg a békét akkor sem, ha megnyeri ezt a háborút. Elvesztik a jövőt. Embereket lehet megölni, de nem lehet leigázni őket… Izrael miért követ el bűntetteket fegyvertelen, blokád alá vont, kiéheztetett lakosság ellen, akik barkácsrakétákat lőnek ki, hogy a világot nyomorúságos sorsukra emlékeztessék? Nem látok itt más okot, mint hogy azért, mert Izraelben mélyen gyökeredzik az a vágy, hogy likvidálja a gyerekeket, akik – ha életben hagyják őket – növeli a palesztinok számát… Kristolnak az embereket további gondolkodásra kellene késztetnie, nem pedig bátorítania őket háborúkra és vérontásra.”
Néhány beírással korábban ez olvasható: „Egészséges gondolkodású ember miként hiheti, hogy egy tankra követ dobó fiú büntetésül halált érdemel? Egészséges gondolkodású ember miként gondolhatja, hogy egy olyan ember, aki látja, amint családját lassan elpusztítják évek alatt, nincs joga saját maga és tulajdona védelmében? Végezetül miként gondolhatja egy egészséges gondolkodású ember, hogy egy embercsoport, akinek ellopták történelmét, földjét és jövőjét, ölbe tett kézzel ül majd, és hagyja, hogy a szomszédja egy irtózatos nagy büntetőtáborban likvidálhatja?”
Az áldozatok büntetéséhez szokványosan tapsolók kétségbeesését jelzi egy „Halmay, Toronto” aláírású nick panasza: „Lehangoló olvasni a vak békepárti, tudatlan racionalizálók, antiszemiták és mentálisan gyenge állapotban lévő amerikai elemzők kommentárjait, amikor Ausztráliából írt az egyetlen olvasó, aki tisztán lát”. Nehéz feladat, de a kommentárok között néhány órás várakozást követően rábukkantunk egy „tisztán látóra”: „…Izrael valósítja meg az Egyesült Államok és a mérsékelt arab országok harcát és vágyait. A Hamász valamennyi civilizált társadalom ellensége, ahogyan az al-Kaida…, kívánjunk Izraelnek teljes sikert, nemcsak abban, hogy az Izraelre kilőtt rakétákat leállítja, de abban is, hogy a Hamász elleni sikeres háború eredményeként súlyosan sérül a perzsák nyomulása közel-keleti birodalmuk kiépítésére”, írta a lap egyik West Hartford-i olvasója, míg a kaliforniai Green Valley-ből bejegyzést küldő olvasó elítélte a The New York Times közel-keleti tudósítását annak „Izrael-ellenességére” hivatkozva, amiért a lap csak azért, hogy olcsó könynyeket csaljon az olvasók szemébe, prominensen tálalja a palesztin civilek szenvedését is.
Igen, a torontói olvasó által hiányolt tisztán látók közé ma már nem tartozik a Nemzetközi Vöröskereszt, az ENSZ szakosított szervei és maga a világszövetség sem, amelynek olyannyi határozatát Izrael büntetlenül hagyja figyelmen kívül, de nem látnak tisztán a világ legnagyobb emberi jogi szervezetei, a Gázai övezet ellen elkövetett jogsértések miatt tiltakozó legfontosabb emberjogi szervezetek, mint az Amnesty International, az Emberjogi Figyelő, a Nemzetközi Újságíró-szövetség. A lista hosszú.
De hogy az Európai Parlament háza táján ne csak egy néppárti politikust kérdezzünk a témában, felvettük a kapcsolatot Tony Robinsonnal, Martin Schulz, az Európai Parlamentben helyet foglaló második legnagyobb frakció, a szocialisták vezetőjének sajtósával. Azt kérdeztük tőle kedden, vajon a rasszizmusra, antiszemitizmusra és egyéb diszkriminációra rendkívül érzékeny frakcióvezető kiad-e nyilatkozatot Gázával kapcsolatban.
Schulz sajtósa válaszában ezt írta: „lehetséges, hogy ma valamit mondunk Gázáról”.
A jelek szerint ez a valami valami miatt csütörtök délutánig nem volt lehetséges.