Válaszcikk a kétmilliárdos sikerdíjügyben

Csodálkoztunk, bár nem lepődtünk meg, hogy a MÁV Cargo privatizációja körül sertepertélő, titokzatos tevékenységéért kétmilliárd forintos sikerdíjban részesült minibétét és az egész adásvételi tranzakciót ismét az SZDSZ egyik médiakurátora vette védelmébe (Kozák Márton: Justice for Tocsik Márta!, Magyar Nemzet, február 6.). A népművelő-szociológus végzettségű Kozák Márton ráérő idejében immár harmadik alkalommal közlekedési szakértőként oktatja ki a sajtót, ezúttal a Magyar Nemzetet, amiért – meglátása szerint – helytelenül interpretáljuk a tanácsadói milliárdok rejtélyét. A kurátort ezúttal sem a nyilvánosságot kerülő Gulya András közvetítői tevékenységével kapcsolatban joggal felmerülő, megválaszolatlan kérdések tisztázása érdekli, hanem zavaros logikai döccenőkkel a szintén sikerdíjas, ám a Cargo kijáróemberéhez képest ügyetlen kezdőnek számító Tocsik Mártának kér igazságot. A terjedelmes levél időigényes utánjárásról tanúskodik, így okkal vélelmezzük, hogy a Magyar Televízió Közalapítvány kurátorának saját háza táján minden rendben van. Nincs gond tehát a Szabadság téri tévészékház eladása, majd visszabérlése, az új médiapalota felépítése, majd 150 milliárd forintért történő visszabérlése és a havi egymillió eurós bérleti díj körül. Csodálkozunk, hogy az MTV ügyleteivel kapcsolatban megfogalmazott számvevőszéki bírálatok helyett a közpénzből fizetett Kozák Márton inkább a sikerdíjas kis Geuronet tisztára mosdatásával foglalkozik. Vasúti ügyekben ugyanis ritkán foglal állást ilyen tévedhetetlen fölénnyel egy médiaszakember, de nem érthető a Geuronet iránti mély elkötelezettsége sem. Megmagyarázhatatlan, hogy az SZDSZ kurátora a sikerdíj hazai adóbevételei feletti örömében milyen kevés figyelmet fordít a tényekre. Ha megkísérelné a Gulya Andrással ápolt ismeretségéből, és korábbi közös kuratóriumi munkájukból adódó elfogultság nélkül elemezni a Cargo-privatizációt, akkor a sajtó hibáztatása helyett pusztán a tényekre támaszkodva más következtetéseket is levonhatott volna.
Tehát a tények:
1. A gyanút, amely szerint a Geuronetnek kifizetett kétmilliárdos sikerdíjat az osztrák vasútnál magyar döntéshozóknak és pártoknak szánták, a Format nevű osztrák gazdasági hetilap írta le. Ezért a közlésért a lapot nem perelték be és nem kötelezték helyreigazításra. Kozák Márton tényfeltárói munkásságunkat méltató vállveregetését tehát vissza kell utasítanunk.
2. A Rail Cargo Austria (RCA) és a kis magyar cég közötti szolgáltatási szerződéssel, az abban meghatározott, feltűnően magas jutalékkal Ausztriában is kimerítően foglalkozott a sajtó, a botrány a bécsi parlamentig ért, vagyis vélhetőleg nem a hazai jobboldali sajtó összeesküvéséről és elfogult tálalási módszereiről van szó, ahogy azt Kozák próbálja beállítani. A Der Standardtól a Die Presséig számos osztrák sajtóorgánum nyíltan kenőpénzről és korrupcióról cikkezett, így lehet, hogy Kozák úrnak elsőként őket kellett volna kioktatni. Így elkerülhette volna, hogy a hazai lapokat ostorozó, méltatlan levelezésével ismét lejárassa magát. (A nyílt levél fordításában biztos készséggel segített volna maga az érintett, Gulya András, akiről Garamhegyi Ábel egykori SZDSZ-es államtitkártól tudjuk, hogy német–magyar tolmácsként is kiválóan megállta a helyét.)
3. A mai napig nem ismert, mi volt az a feladat, amelyet a Geuronet Bt.-nek el kellett látnia a szerződésben szereplő díj fejében. A megbízási összeg kifizetésének feltétele, hogy az RCA hozzájusson a MÁV Cargóhoz, miközben a kijáróember jutaléka a vételár 1,75 százaléka. Vagyis Gulya András éppen abban volt érdekelt, hogy minél magasabbra srófolja fel a megbízója által fizetendő összeget. Kozák úr biztosan emlékszik még arra a burleszkre, amelyben Sándor György humorista álvevőként arról győzködi a zöldségeseket a piacon, hogy adják drágábban a portékájukat. Akkor a megrökönyödött árusok zavarán nevetett egy fél ország. Úgy tűnik, most senkinek nem áll érdekében, hogy feloldja a Gulya-szerződés hasonló jellegű „piaci” ellenmondásait.
4. A kurátor szerint tisztességes költségvetési bevételt hozó ügylethez kötődő tanácsadói kifizetéssel kapcsolatban mind Bécsben, mind Budapesten hatósági vizsgálat indult. A Nemzeti Nyomozó Iroda a közelmúltban azt nyilatkozta lapunknak, hogy a vizsgálat jelenleg is folyik. Mindezek alapján bármely magyar adófizető, illetve médium joggal teheti fel a kérdést: történt-e a korrupció a MÁV Cargo Zrt. privatizációja során. Kozák Márton egyetlen érdemi ellenérve spekulatív: miért fizettek volna az osztrákok kenőpénzt a Cargóért, ha magasan a legjobb vételárajánlattal lett övék a cég. A kérdés jogos, de csak abban az esetben, ha megvalósult, hogy a tenderen minden pályázó egyforma eséllyel, azonos információk birtokában indult.
5. A Magyar Nemzet indítéka ebben az ügyben világos: tudni szeretnénk, sérült-e az adófizetők érdeke (magyaroké vagy osztrákoké) a privatizáció során. Ennyi pénz ugyanis egy egész város működtetését fedezi egy teljes esztendőn át, de egy 400 fős kórház éves költségvetése is ilyen nagyságrendű. Jogosnak tartjuk, hogy a Kozák által közepes memóriájúnak degradált olvasóinkat érdeklik az ilyen horderejű ügyek, és szeretnék tudni, lehet-e tisztességes úton ilyen mesés összeghez jutni. Nem értjük tehát az SZDSZ-es kurátor valódi indítékait. Védelmére kel egy olyan privatizációnak, amelynek során magyar állami tulajdonból osztrák állami tulajdonba került egy profitábilis vasúttársaság. Védelmére kel egy sikerdíjszerződésnek, amelyet – a gyanú szerint – azért kötöttek, hogy magyar döntéshozókat befolyásoljanak. Fogadatlan prókátorként méltatja az akkoriban még a Kóka János vezette gazdasági tárca munkáját, és prekoncepciókkal teli írásában egyoldalúan ecseteli a minisztériumi döntés előnyeit.
6. Az MTV Közalapítványának törvényben meghatározott feladata, hogy biztosítsa a köztelevízió függetlenségét, a társadalmi felügyeletet, és a vélemények sokrétűségének érvényre jutását. Furcsálljuk, hogy a közpénzen fizetett szabad demokrata kurátortól azért kaptunk megrovást, mert volt merszünk véleményt nyilvánítani – a nézőpontrovatban. Kozák Márton eddigi levélváltásai alapján így felmerül bennünk a kérdés: miért is tekinti a kurátor saját magát is érintettnek a Gulya-ügyben.
7. A Magyar Nemzet nem ítélkezik, hanem szeretne választ kapni jó néhány kérdésre. Miért nem volt nyílt közbeszerzési eljárás a tanácsadói feladatra? Milyen szolgálatokért kapott a Geuronet kétmilliárd forintot, mikor a MÁV-nál és a GYSEV-nél a színét sem látták? Hogyan közvetíthetett az osztrák és a magyar fél között a hőn áhított adásvétel előmozdítása érdekében Gulya András, ha nem is ismerik őt a hazai döntéshozók? Miért kellett távoznia a hivatalából a botrány kipattanása után az RCA vezérigazgatójának? Miként lobbizhatott Gulya, ha nincs erre engedélye, ám a szerződése szerint lobbitevékenységgel bízták meg? Az igazságügyi tárca szerint Gulya média arculatalakítást és aggodalomeloszlatást végzett: mikor, milyen eredménnyel?
Nyílt levélírogatás helyett Kozák úr talán megkérdezhetné minderről régi ismerősét – amennyiben érdekli az igazság.