Hol a pannon derű?

Itt vagyunk! We are here! címmel hívogat a kaposvári Vaszary-képtár Baranya, Somogy és Tolna, illetve Pécs, Kaposvár és Szekszárd alkotóinak péntekig nyitva tartó közös tárlatára. Ám félő, a kétnyelvű invitálás nemigen jut túl a régió határán. Merthogy a pannonvidékként is emlegetett három megye fiatal képzőművészei kiállításának legfőbb érdemeként és értékeként a „közös bemutatkozásnál” több és más nemigen hozható fel. Amikor a kiállítás rendezőjétől Vörös Andrástól azt kérdeztem, hogy hova lett a pannon derű, azt válaszolta: Kelet-Európában, ahol filléres gondokkal küzdenek az alkotók, jó, hogy talpon tudnak maradni. Néhány dologban azonban mégiscsak mutatnak valamit, a képzeletbeli régión túlmutató azonosságot. – Ezeknek a munkáknak az az üzenete, hogy nem tudsz boldog lenni. Úgy érzed, hogy mintha mindennap büntetnének. Ez egyébként nem új keletű életérzése a kelet-európai embernek – magyarázza a tárlatrendező Vörös András. De igazságtalanok lennénk, ha nem emelnénk ki például Jónás Péter, Baky Péter, Kertész Sándor, Vágner Mátyás, Mojzer Tamás és Vörös András nagyméretű táblaképeit, Országh László grafikáit, Károly Sándor Áron fotóit vagy a szobrász Mosonyi Tamás munkáit. Az élő, eleven ember meg a pannon táj azonban hiányzik erről a tárlatról. Talán nem is kellene keresni?