Günzer Tamás, villányi borvidékünk jeles borásza, no meg 18 hektárnyi szőlőültetvénye június 10-én nézett szembe a jéggel.
– Elsősorban a villányi és a nagyharsányi rész kapott jeget, Kisharsányt, Nagytótfalut, Siklóst elkerülte az „áldás” – mondja kérdésemre a borász. Ahol azonban ebben az „áldásban” részesültek, ott akadnak olyan területek, amelyeken 60-70 százalékos a kár.
Ha a jég pusztít a szőlőben, a gazdáknak azonnal meg kell kezdeniük a kárelhárítást. Az elvert szőlővel már nem lehet mit tenni, de a károsodott fürtök és tőkék gyors permetezést igényelnek, mert a sérült növényeket könnyebben megtámadják a gombabetegségek. A villányi borvidéken lehullott csapadék mennyiségére jellemző, hogy ezt a gyors beavatkozást több helyen csak a levegőből tudták elvégezni a gazdák. Günzer Tamás elmondása szerint például a villányi hegy oldalában található Ördögárok-dűlőn olyan mértékű volt az eső, hogy az alsóbb területeken húsz centiméter vastag iszap állt. Lehetetlen volt bemenni még összkerék-meghajtású traktorral is. Úgyhogy az Ördögárok és a Konkoly helikopteres permetezést kapott.
– Összeálltunk, közösen fizettük – mondja a villányi borász.
Villányon kívül még két másik történelmi borvidékünkbe mart bele a jég: június 11-én Sopron, 12-én pedig Tokaj-Hegyalja szőlőültetvényeit zúzta össze.
Ezúttal a Soproni borvidék legnagyobb pincészetét sem kerülte el.
– Sajnos most nagyon „beleszaladtunk” – fogalmaz Fertői Lajos, a Weninger Pincészet munkatársa.
A pincészethez két dűlő adja a szőlőt, melyek közül a tizenhat hektáros hozzávetőlegesen nyolcvan, a nyolchektáros terület pedig ötven százalékban vált a jég áldozatává.
– Úgy másfél órával a csapás után értünk ki, akkor még mindig cseresznye nagyságú jégdarabok voltak a sorok között… És ahogy a lejtőkről a víz hozta le a jeget, még mindig húsz centi vastagságban állt.
Hegyalja is kapott rendesen. A legtöbb kárt Bodrogkeresztúr térségében a falu mögött lévő Dereszla-dűlő szenvedte el. Puklus János, az egyik hegyaljai „nagy öreg” szerint 30-40 hektárnyi ültetvényen beszélhetünk komoly károsodásról. Jégverés eddig is előfordult Hegyalján, de ez valami más volt.
– Ilyet még sosem láttam! A jégverés után fél órával mintha tél lett volna: a szőlősorok között vastagon állt a jég – mondja a borász, aki szerint 50 százalékos terméskiesésük biztosan van, de ez igazából két-három vagy négy-öt év múlva fog hiányozni, amikorra ennek az évjáratnak a borai piacra kerülnek.
Adja magát a kérdés: ha a jég néhány perc alatt tönkreteheti az egész év gondosságát, csökkentheti-e valamiképp a borász a kockázatot? A biztosítás kézenfekvő megoldás lehet, ám az általunk megkérdezett borászok – akik mind neves szakemberek – egyike sem rendelkezett biztosítással. Talán mert ami kézenfekvőnek tűnik a laikusnak, nem éri meg a szakmabelinek. Günzer Tamás mondja el, miért nem:
– Annak idején elutasítottak a biztosítók. Egyszerűen azt mondták, hogy nem tudnak biztosítást kötni velem, mert „nincs rá szám”. Különleges esetben a biztosító vezetőjének engedélyével köthető biztosítás, de így olyan magas lett volna a befizetendő öszszeg, hogy az ember inkább megkockáztatja a jégverést. Ha elveri a jég a szőlő 30 százalékát, még mindig jobban járok, mintha fizetném a biztosítást. A biztosító tud számolni…
A kockázatot vagy a kárt azonban másképp is lehet csökkenteni: jégelhárítással. A sors fintora, hogy annak a termőterületnek, amelyen Magyarország egyetlen ilyen szolgáltatása működik, most szintén kijutott a „jóból”. Ám abban a borászok és a jégelhárítók is egyetértenek, hogy ha június 10-én Villányban nincs jégvédelem, lehetséges, hogy nem borsó, hanem dió nagyságú jeget kapnak a gazdák. Diónyi jégnél pedig tényleg csak a vesszők maradnak.
A jégelhárítás igazából a jégszemek méretét képes csökkenteni. Hogy miként is működik ez, arról Huszár Istvánt, a NEFELA Dél-magyarországi Jégeső-elhárítási Egyesülés igazgatóját kérdeztem.
Elmondása szerint három megye területén, mintegy egymillió-háromszázezer hektáron egymástól tíz kilométerre vannak telepítve az úgynevezett talajgenerátorok, amelyek ezüst-jodidot juttatnak a légkörbe, így a felhőkbe. Az ezüst-jodid a jégképződést segíti: ez ellentétes hatásúnak tűnhet, hiszen épp a jégkár elkerülése a cél, csakhogy a mesterségesen létrehozott jégszemcsékkel a felhőkben képződő jég átlagos mérete csökkenthető. A talajgenerátoros eljárással azt tudják elérni, hogy nagyon sok „konkurens” mesterséges jégmagot juttatnak be a felhőzetbe, így több, de jóval kisebb szem jön létre.
Ilyen megelőző rendszer egyébként csak ezen a vidéken működik: a Dél-Dunántúlt, vagyis Baranya, Somogy és Tolna megye termőterületeit védi a NEFELA jégeső-elhárítási egyesülés. Nemcsak talajgenerátoros jégeső-elhárítás nincs másutt Magyarországon, hanem semmiféle.
A dél-dunántúli társulás története régre nyúlik vissza: 1975-től 1990-ig Baranya megyében, a 6-os úttól délre fekvő területeken működött rakétás jégeső-elhárítás, a Tenkes hegyen volt a megfigyelőállomás.
– Tulajdonképpen ők adták ki a parancsot a rakétakilövőknek, hogy milyen szögben milyen magasságba milyen rakétával hogyan és mennyit kell belelőni a felhőbe – mondja Huszár István. – Amikor finanszírozási problémák miatt ez megszűnt, összefogtak a termelők, és úgy döntöttek, hogy mivel az ország legjégveszélyesebb területén gazdálkodnak, valamit tenniük kell.
A társulás kérte a magyar államot, hogy a rendszer kiépítéséhez adja át a valamikori rakétás jégeső-elhárítás objektumait, és a berendezések közül azokat, amelyek szükségesek a talajgenerátoros jégeső-elhárításhoz, hozza be az egyesülésbe. A gazdákhoz később csatlakoztak az önkormányzatok, majd a hegyközségek, biztosítótársaságok, és így alakult ki a mai jégeső-elhárítás.
– Úgy néz ki, másutt nincsenek meg a tárgyi, személyi, szakmai feltételei annak, hogy hasonló elhárítás létrejöjjön – véli Huszár, aki szerint az egyesülés finanszírozása nagyon nehéz ügy, hiszen itt mindenki a védett területen van; leegyszerűsítve: „Az fizet érte, aki akar.”
A társaság nonprofit szabályok alapján működik, tehát tulajdonképpen közhasznú tevékenységet folytat. A védett területeken 654 önkormányzat található, melyek 97 százaléka fizet a szolgáltatásért. A működtetés költségeiből kiveszi még a részét a hegyközségek majd kilencven százaléka, a mezőgazdasági, növény- és jégkárral foglalkozó biztosítók, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és természetesen a gazdák.
Az igazgató által elmondottak tehát magyarázatul szolgálnak arra, hogy bár jégverés szempontjából a Dél-Dunántúl Magyarország legveszélyeztetettebb területe, az a bizonyos júniusi nap mégis itt okozta a legkisebb – bár így is tetemes – kárt borvidékeink közül. Azt persze nehéz lenne megmondani, pontosan mennyire csökkentette a veszedelmet e rendszer.
– Zivatarfelhőt és zivatarfelhőt nagyon nehéz öszszehasonlítani – mondja Huszár István. – Tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Sopron térségében lévő felhőt össze szabad hasonlítani a Villány térségében lévővel. Azt mindenesetre tudom, hogy Villány térségében olyan szupercella alakult ki, melyből akár teniszlabda vagy tojás nagyságú jég is eshetett volna. A kárcsökkentő rendszer működésének köszönhetően borsó, maximum meggy nagyságú jég esett.
Érdekesség egyébként, hogy Horvátországban a társaság segítségével építettek ki 1997-ben egy „kompozit” jégeső-elhárító rendszert. A talajgenerátoros technológia mellett itt egy rakétás is működik.
– Ha a horvátok felől jön egy komolyabb felhőzóna, ők már elkezdik „előkezelni” a felhőt – tudjuk meg Huszár Istvántól. – Úgy is mondhatjuk: a két jégeső-elhárító rendszer – a horvát és a magyar – területileg össze van nőve.
Nálunk rakétás jégeső-elhárítás már nem működik, igaz, ennek a technológiának megvannak a korlátai: nem lehet országhatár felé lőni, nem lehet használni akkor sem, ha légi jármű van a levegőben, és nem lehet lakott terület fölé lőni. Viszont gyors, közvetlen beavatkozást jelent a felhőzónába, és célzottan tudja odajuttatni a jégképződést segítő anyagot, ahová szeretné. Emellett a rakétás jégeső-elhárítás sokkal drágább: amikor még működött Baranyában a kilencvenes években, egy hektár védelme hatszáz forint volt. Mai áron tehát hektáronként akár tízezer forintról is beszélhetnénk. A talajgenerátoros jégeső-elhárítás előnye, hogy bárhol felállítható a rendszer, hátránya viszont, hogy a megfelelő védelemhez nagy terület kell.
– Ha például egy megyében azt mondanák a gazdák, hogy ők jégeső-elhárítást akarnak, és ott felállítunk tíz darab generátort, akkor az nem jelentene megoldást. Tíz darab generátorral semmit nem lehet elérni – figyelmeztet a szakember.
Azonban azt is hozzáteszi: vannak olyan időjárási helyzetek, amikor semmilyen technológiával sem lehet elérni, hogy a felhőből ne olyan nagyságú jég essen, amelyik a talaj felszínére érve még mindig szilárd fázisú csapadék.
Ilyen esetben a „védett” területen élő villányi borász sem tehet mást, mint rezignáltan tudomásul veszi a természeti kárt. Mert az bizonyos, hogy Villányban 2009-ben jóval kevesebb szőlőt fognak szüretelni, mint tavaly.
– Bizonyos szempontból rendbe rakott bennünket a természet – fogalmaz Günzer Tamás. – A közelmúlt gazdasági helyzetéből fakadóan ugyanis a pincészeteknél jócskán vannak eladatlan borok. Főleg kisebb gazdák küzdenek értékesítési gondokkal, most talán e pincék könnyebben találnak vevőre. Ezenkívül várhatóan visszatér majd a szőlővásárlási kedv.
origo.hu
Orbán Viktor: Gazdasági öngyilkosság Ukrajna uniós csatlakozása
