Melyik ez a gomba?

I N F R A K U L T Ú R A

Se szeri, se száma a gombafelismerő könyveknek, de legtöbbjükkel az a baj, hogy élénk képzelőerő is szükségeltetik melléjük, tekintve, hogy a képek sokszor csak foltokban (szó szerint) emlékeztetnek a valóságra. A gombászás pedig nem a fantázia világába tartozó szabadidős tevékenység, gyakran elég egyszer mellényúlni, és kipusztul a fél falu. Ennek most vége, ugyanis a Mérték Kiadó gondozásában megjelent Andreas Gminder és Tanja Böhning hézagpótló szakmunkája, a Melyik ez a gomba? A könyv 835 gombafajjal, 1264 színes fényképpel és illusztrációval, magyarországi elterjedési és gyakorisági adatokkal kibővítve segíti az eligazodást az első pillantásra talán kaotikusnak tűnő mesevilágban. Oldalanként egy vagy két főfajt mutat be, és már a főképen jól értelmezhetően felhívja a figyelmet a jellegzetes tulajdonságokra, ezenkívül minden oldalon több fénykép és festmény segít a felismerésben, és akinek még ez sem lenne elég, a színek és a piktogramok megkönnyítik a csoportok közötti molyolást.
De a legjobbak a sztorizós részek, amelyek beágyazzák ezeket a különös teremtményeket a kultúrtörténetbe. Például a légyölő galócát, amiből paprikás és leves egyáltalán nem ajánlott, ráadásul ha az eső lemossa a pöttyeit, könnyen összekeverhető a császárgalócával, ami ehető, viszont rendkívül ritka, és ezért védett, tehát hagyjuk békén. A légyölőt is, ha csak nincsenek speciális elvárásaink, vagy nem akarunk tévésámánként elhelyezkedni. A benne lévő méreganyagok egy része ugyanis erősen hallucinogén, pszichoaktív hatása miatt egyes népcsoportok kultikus célokra alkalmazták. Mire Közép-Európába került a cucc, alkalmazása jelentősen megszelídült, és tényleg légyirtásra használták. Méghozzá oly módon, hogy felszeletelték, tejbe áztatták, és a konyha egyik sarkába helyezték, hogy odacsalogassa a legyeket. A módszer valószínűleg az idülten vigyorgó, egerek felszámolására teljességgel alkalmatlan macskák elszaporodásával veszített népszerűségéből. A gombát, ezt a már nem növény, még nem állat, spórákkal szaporodó teremtményt nyilván Konfucius és Lao-ce is ismerte, Kínában a hosszú élet és a halhatatlanság szimbóluma volt, mágikus hatású, isteni eredetűnek tekintették.
A csiperkéről például úgy tartották, hogy csak akkor terem, ha a császárságban béke honol, így lett a rezsim rendjének, az uralkodó helyes gondolkodásának, az égi megbízatás teljesítésének jelképe. Az európai néphagyomány szerint viszont a gombák mágikus gyűrűjében, a boszorkánykörben szerelmesek találhatnak egymásra, vagy boszorkányok táncolhatnak az éjszaka közepén. De rántva is jó, különösen az őzláb. Itt a szezon, indulás, de aztán csak óvatosan!