Roger Federer nem sírt. Ha pikírtek vagyunk, mondhatjuk, ez majdnem akkora szenzáció, mint az, hogy a világ valaha volt legeredményesebb teniszezője, 15-szörös Grand Slam-tornagyőztes lett vasárnapi, wimbledoni sikerével. Szóval a svájci klasszisnak, aki az utóbbi években – tiszteletre méltó érzelmi őszinteséggel – rendre megsiratta jelentős győzelmeit és vereségeit, a sporttörténelmi tett perceiben elapadtak a könnyei. Többek között nyilván azért, amit közvetlenül az Andy Roddick elleni 4 óra 17 perces fantasztikus döntő után említett: „Még mindig kavarognak a fejemben a gondolatok, ez egy fantasztikus pillanat a pályafutásomban…” Majd hozzátette: „Andy nagyszerűen játszott. Őrült mérkőzés volt, hihetetlen befejezéssel.” E néhány mondatból talán már kiviláglik, miért szeretik annyian Federert, hiszen hozzá hasonló tudású, de egyben ilyen érzelemdús, elegáns, udvarias, sztárallűröktől mentes klasszis kevés szaladgált a pályán a sportág hosszú históriájában. S elmondása szerint tovább szaladgál majd, hiszen sokak örömére nem áll szándékában letenni az ütőt: „Nem azért csinálom még, hogy sorra döntsem a rekordokat, s nem is áll szándékomban felhagyni a tenisszel. Remélem, még sok éven át visszatérhetek ide.”
A világsajtó természetesen Roger Federer dicséretét zengi. Hazájában a Neue Zürcher Zeitung főképp a tavalyi év botladozására is utalva az írta, „nem hagyta magát, tovább dolgozott, hitt magában, és újra megtalálta a csúcsra vezető utat”. Szülővárosa lapja, a Basler Zeitung így fogalmazott: „Egy svájci fiatalember a világ legjobbja egy olyan sportágban, amelyet az egész világ művel és figyelemmel követ.” A Blick felteszi a kérdést: „Mi jöhet még? Normális esetben ennél jobb már nem, de Federer más.” A spanyol El Mundo szerint „Federer valóra váltotta az álmát: ő minden idők legjobb teniszezője”; a francia Libération ugyanezt állítja más szavakkal: „vasárnap a 28 éves svájci minden idők legnagyobb játékosa lett”. Az olasz La Repubblica új szavakat épített be dicshimnuszokba: „Federer a mítosz. A rekordok ura.” A svéd Expressen érzelmi húrokat is pengetett: „Federer a tökéletes sportember, aki örökké szerethető”; az Aftonbladet pedig a korábbi klasszisokat is megemlítette: „Csak egy játékos lehet a legnagyobb. Pete Samprastól Björn Borgon át Rod Laverig teniszlegendák figyelték, ahogyan Federer történelmet írt.” S nem csak figyelték, a 14-szeres GS-tornagyőztes, s a trónról most letaszított Sampras például így fogalmazott: „Remek döntő volt, Andy fantasztikusan játszott, de Roger nagy bajnok, és megérdemli a győzelmet. Tizenhét-tizennyolc Grand Slam-tornát is megnyerhet, ha egészséges marad. Mindent elért, de megvan a hite és az akarata: ikon és legenda, külön fejezet a sport történetében.”
Sorsszerű, hogy Roger Federer éppen korszakos tettével állt vissza tegnap a férfi világranglista élére, oda, ahol előzőleg 235 hetet tartózkodott, amíg tavaly augusztus 18-án Rafael Nadal meg nem előzte. Akkor azt írtuk, az ifjú spanyol titán új korszakot nyithat, de a jelek szerint ez még arrébb van (ha a térdsérülése egyáltalán lehetőséget ad számára az újabb „csúcstámadásra”). Federer viszont idén első párizsi diadala után a hatodik wimbledonit is besöpörte (s emellett még megnyerte a madridi Masters Series-tornát), címvédőként fő esélyese a US Opennek, de 2009 magánéleti boldogságot is hozhat a számára: gyermeke születését. Őt ismerve minden történelmi tettét überelve ezt tartja majd az év sikerének.
Fleck Zoltán
Meddig még?
