A humánpolitika zsenije

Mivel egy kiakadt országban élünk, nem kellene csodálkozni, hogy naponta újabb és újabb bombameglepetések érnek bennünket. De azért mégis. Hogy Ficsor Ádámból miniszterelnök-jelölt lehet, az legalább akkora balhorog, mint Juhász Ferenc, aki amióta kikupálódott, úgy eee-zik beszéd közben, mint egy lecsúszott arisztokrata, szemrebbenés nélkül állítva, helyes döntés, hogy a túlszámlázásából kapott pénzt elveszik az emberektől, és beteszik egy alapba, hogy elosztogassa a kormány. Szerinte mindenkinek vállalnia kell a segítségnyújtást. A „bárócska” mélyen elhallgatta, hogy a számla nélkül felnyalt tíz-húsz milliós képviselői potyából mennyit kaptak a szegények. Erre ráerősít Laborc elvtárs, Somogyi úr rejtélyes távozása, és a hetet megkoronázza Draskovics miniszter állítólagos hamisított felvétele a Magyarok Nyilai nevezetű fantomszervezet hihetetlen gaztetteiről. Gréczy Zsolt sem tétlenkedett, leírta, mert a papír mindent kibír, hogy a gárda feloszlatása megnyugvást hozott a lakosságnak. Ennyi elég ahhoz, hogy a társadalom agresszivitásmérője messze kilengjen. Ezt koronázta meg egy bizonyos Szalayné Szilágyi Eleonóra személyzeti főnök jogállása. Nevezett személy a BKV-tól távoztában különböző jogcímeken százmillió forintos végkielégítést vett fel, majd viszszaosont havi négymillióért dolgozni, s megtarthatja szolgálati kocsiját. A hír bombaként robbant az amúgy is feszült közéletben, a reakciók a dühtől a tehetetlen káromkodásokig terjedtek. Nincs olyan személyzetis, aki havi négymilliót ér, és nincs az a személy, aki százmilliós végkielégítést ér. Mit tudhat Szalayné, mit? Illetve amit hivatalosan tud, azt egy érettségizett leányka fél kézzel elintézi: a munkásszállások, a vállalati üdülők (van még ilyen?) tömegsport-felügyelete, szakszervezeti kapcsolattartás. Sőt Eleonóra szakértelme a sztrájkok, konfliktusok kezelésében nélkülözhetetlen. Hányszor sztrájkoltak a BKV-nál Kádár alatt? Most kap a fejéhez Hagyó úr? Most, amikor már a Deloitte-nek is szemet szúrt? Most, amikor a Magyar Nemzet jóvoltából nyilvánosságra került a méretes disznóság? Persze nincs rémesebb, mint az ördög sutyorgása a fülben. Két állami cégünk van, amelyek óriási veszteséget termelnek, ugyanakkor kosárszámra hordják ki belőlük a pénzt. Az egyik a BKV, a másik a MÁV. Mindkettő állami vállalat, így a mi pénzünket lopják számolatlanul. A BKV-nál a különböző vezérigazgatók és -helyettesek a rendszerváltás után 25 milliós, 60 milliós, 9 milliós és 35 milliós végkielégítéssel távoztak. Ehhez képest egy személyzetis százmilliója jóval meghaladja az Egyesült Államok elnökének a fizetését. Ez annyi, mint 1250 ember egyhavi átlagbére. Egy olyan országban, ahol az orvosok éhbérért dolgoznak, a buszvezetők átlag 120 ezer forintért, a nyugdíjasokat megadóztatják, ha néhány forintot akarnának még keresni. A személyzetisek azelőtt rendszerint a Belügyminisztérium telepített káderei voltak. Ami röviden annyit jelentett, hogy mindenkiről mindent… Most ezt humánpolitikának hívják? Kíváncsi volnék, hogy Szalayné és Kivágóné mennyit fizettek abba a krízisalapba, ahová nekünk kötelező volt. Szalayné a Csányi Pincészetnél felügyelőbizottsági tag, az OTP Egészségpénztárnál igazgatótanácsi tag, és jelen van a MKB Nyugdíjpénztárnál is. Ha megnézzük főnöke életrajzát, feltűnő az egyezés az igazgatótanácsi stallumokat illetően. A network, a hálózat működik, és mint a hidra fonja be a közéletet. Tagjai mindenhez értenek, gondoskodnak egymásról, néha kibukik egy Kivágóné vagy Szalayné, de a hidra törzse érintetlen.