Aranyálmok, ezüstös, bronzos valóság

Úszás, Vízilabda Hogy milyen emberfeletti a hajtás a római vizes világbajnokságon, azt Kis Gergő fogalmazta meg legtalálóbban a 200 vegyes tegnapi döntője és nyolcadik helye után. Elhaláloztam – jelentette ki, mi viszont túléltük, hogy két aranyesélyünkből vagy talán inkább aranyálmunkból Cseh László és Hosszú Katinka révén egy-egy ezüst és bronz lett az egyáltalán nem dermesztő valóság.

Túl a románokon, a németek előtt. Férfi pólósaink az 5–8. helyért 13-8-ra verték Romániát, de engedtessék meg, hogy a tét és az ellenfél miatt ne ünnepeljük túl ezt a „sikert”. Játékosaink sem tették, a matiné jellegű mérkőzésen, a déli hőségben annak tudatában végezték el a munkát, hogy ha már érdemben nem javíthatnak a helyzetükön, legalább ne rontsanak tovább rajta. Az eltiltását a lelátón töltő Kemény Dénes szövetségi kapitány távollétében Mátéfalvy Csaba meccselt, így némi akasztófahumorral gratulálhattunk neki: egyből egy. Valójában persze egyetlen értékmérő mérkőzést vívott válogatottunk Rómában, ám azt, mármint a szerbek elleni negyeddöntőt elveszítette. Erről egyelőre ennyit, a szerb fóbia meglétéről, illetve annak értelmetlen tagadásáról bővebben majd a jövő hét elején; addig még szombaton, az 5. helyért le kell győzni a németeket. Egy szinttel feljebb, a horvát–szerb elődöntőben – ez a délszláv háború talán utolsó, még aktív hadszíntere – a szerbek 12-11-re nyertek. A másik ágon a spanyolok 7-6-ra verték az Egyesült Államokat, így Szerbia–Spanyolország döntő lesz.

(Róma)

Kétévente rendeznek vb-t, és a harmadik évezredben mi, magyarok négyesztendőnként nyertünk egy-egy úszóaranyat. 2001-ben, Fukuokában igen, 2003-ban, Barcelonában nem, 2005-ben, Montrealban igen, 2007-ben, Melbourne-ben nem. E sorminta Rómára újabb bajnoki címet ígért, sőt, a tegnapi finálék előtt annak a halvány, de valós esélye is felsejlett, hogy az eddigi, négyévenként egy tempó most akár negyven percen belül kettőre gyorsulhat. Hasonló bravúrt legutóbb az 1996-os atlantai olimpián Egerszegi Krisztina és Czene Attila párosa vitt végbe, ezúttal pedig Cseh László 18.12-kor a 200 vegyesnek, majd Hosszú Katinka 18.49-kor a 200 pillangónak vágott neki.
Mindketten a legjobb idővel, bár Cseh holtverseny után, ezért az ötös pályáról. A finálé végső sorrendjét viszont nem kellett sorsolni, mert Lochte rögvest az élre állt, és előnyét egyre növelve, egészen egy testhosszig fokozva, 1:54.10-zel, felesleges szócséplés, hogy világcsúccsal diadalmaskodott. Háromszoros pekingi ezüstérmesünknek az elsőségre reménye sem kínálkozott, a második helyért ellenben keményen meg kellett küzdenie, az amerikai Shanteau-t és a brazil Pereirát az utolsó métereken, talán centiken hajrázta le. Ez és 1:55.24-es ideje is meghatározta érzéseit, amelyekről így beszélt: „Akkor örülnék, ha megúsztam volna a legjobbomat, de Lochtéhoz most nem sok közöm lehetett, mert jobb formában volt, igazán erre a számra készült. Nem tudtam vele mit kezdeni, majd meglátjuk, négyszázon mire megyünk. De ez is nagy csata volt.” Hogy mekkora, arról a nyolcadikként zárt, mindig frappáns Kis Gergő annyit mondott: „Elhaláloztam.”
Reményeink azonban tovább éltek. Hosszú Katinka hétfői bronza és e friss ezüst után a fokozásnak már csak egy fázisa maradt, az alkalmat pedig a 200 női pillangó szolgáltatta, megint Hosszúnak. Csakhogy ő makacsul ragaszkodott a harmadik pozícióhoz. Mint ahogyan egy idő után mi is, hiszen ötvennél hetedikként, száznál nyolcadikként fordult. Ahogyan vártuk, már ekkor is nagy harcban állt Descenzával, csak éppen a hetedik helyért, ám a végére mégis felkapaszkodott a dobogóra. Ezúttal egy ausztrál, Jessicah Schipper törölt el egy világrekordot (2:03.41), Katinka bezzeg nem ostromolta a maga egynapos kontinenscsúcsát. Úszásáról és második római bronzáról filozofikus mélységekbe merülve jelentette ki: „Örülök, de nem vagyok elégedett. Tegnap sokkal könnyebben ment, ma ennyi volt bennem. Pedig egyáltalán nem izgultam, talán éppen ez a baj.”
Így aztán két arany helyett a „hol az az egy?” a kérdés, a válasz pedig: talán a 400 vegyesen. Bár Gyurta Dániel a 200 mell mai döntőjébe 2:08.08-as Európa-rekorddal tempózott be, de a földrészek közti egyensúly eltolódásaként ez a negyedik idő. Verrasztó Evelyné 100 gyorson a nyolcadik volt, úgyhogy tegnap volt két érmünk, no meg a 4x200-as női gyorsváltó révén egy hatodik helyünk, ma lesz két finalistánk. Ebben az őrült tülekedésben és rohanásban ez körülbelül annyi tér, mint az úgynevezett hagyományos magyar sikersportágakban egy koffer arany.

Eredmények. 200 m férfi vegyes: 1. Ryan Lochte (amerikai) 1:54.10 perc – világcsúcs, 2. Cseh László 1:55.24 perc…8. Kis Gergő 1:59.32. 100 m férfi gyors: 1. Cesar Cielo Filho (brazil) 46.91 mp – világcsúcs. 200 m női pillangó: 1. Jessicah Schipper (ausztrál) 2:03.41 perc – világcsúcs, …3. Hosszú Katinka 2:04.28 perc. 50 m női hát: 1. Zsao (kínai) 27.06 mp – világcsúcs. 4x200 m női gyorsváltó: 1. Kína 7:42.08 perc – világcsúcs, 6. Magyarország 7:48.04 – országos csúcs. További világcsúcsok. Női 200 m mell: Annamay Pierse (kanadai) 2:20.12 perc. Férfi 200 mell: Christian Sprenger (ausztrál) 2:07.31.