Washingtonban az elmúlt évek néhány nukleáris fegyverekkel kapcsolatos biztonsági incidensével hozzák összefüggésbe, hogy most egy kalap alá veszik a rakétákat (amelyek eddig az űrparancsnokság alá tartoztak) és a bombázókat (amelyek felett a légi harctevékenység parancsnoksága diszponált). Emlékezetes: nemrégiben egy B–52-es úgy repült át az Egyesült Államok felett, hogy véletlenül éles atomtöltetek maradtak a fedélzetén, ami azt jelenti, néhány órára amerikai tömegpusztító fegyverek kerültek ki a pozitív ellenőrzés alól. Egy pillanatig sem volt senki veszélyben, de megbomlott az az összetett biztonsági mechanizmus, melynek lényege, hogy ezek az eszközök ne kerülhessenek illetéktelen kézbe, ami pontosan az az eshetőség, amellyel Washington évek óta riogatja az egész világot. A vizsgálat számos hiányosságot tárt fel, a végkövetkeztetés az lett, hogy helyre kell állítani a tömegpusztító fegyverek biztonságos fenntartásához szükséges fegyelmet és figyelemkoncentrációt, s erre egy új, „fókuszált” szervezet lenne a legalkalmasabb. Az AFGSC aktiválási ceremóniája augusztus 7-én lesz, szeptembertől áll hadrendbe, a Minuteman III rakéták decemberben, a B–52 és B–2-es bombázók jövő áprilistól kerülnek a parancsnok, Frank G. Klotz tábornok kezébe.
Moszkvában érezhetően mást gondolnak erről a kérdésről. Az elmúlt napok orosz nyilatkozataiban – különös tekintettel a légierő parancsnokának, Alakszandr Zelin tábornoknak a megszólalására – úgy céloztak az új amerikai parancsnokságra, hogy az 2030-ra új fegyverzetet kap majd, s az űrből, illetve hiperszonikus repülőgépekkel fenyegeti Oroszországot. Katonai körökben egyszerűen nem akarják elhinni, hogy az AFGSC létrehozása, a technológiai fejlesztések és a rakétavédelem hosszú távon nem a stratégiai paritás felborítását célozza amerikai részről. Olyan fejleményeket látnak benne, amelyek párhuzamosan elavulttá teszik a jelenlegi orosz légvédelmet, és a nukleáris elrettentő erőket. A kérdés csak az, hogy ez a felfogás befolyásolja-e Medvegyev és Obama elnök moszkvai megállapodását a folytatódó nukleáris leszerelésről.
Míg Moszkvában és Washingtonban más-mást mondanak, megfigyelők megjegyzik: a hidegháború idején 1946-tól létezett egy rendkívül hasonló csúcsszerv, a stratégiai légi parancsnokság (SAC), amelyet a Szovjetunió széthullásával 1992-ben felszámoltak. „Mesterségünk a béke” – ez volt a jelmondata.
