Éjjel három, Budapest. Enyhe forgalomban gyorsan érünk a határra, később is folyamatosan tudunk haladni, így fél tízkor már a célállomáson nyújtózunk az egyre erősebb napsütésben. Rögvest nyakunkba vesszük a várost: a lüktető kikötő menti sétány Rovigno ütőere, a tengeren megszámlálhatatlan csónak és jacht ringatózik, a házak lábainál éttermek, büfék, fagylaltozók sora hívogat. Az egyik helyen pljeszkavicát (különböző darált húsokból készült, roston sült étel) és hamburgert rendelünk, majd a belváros irányába vetjük magunkat.
A sikátorok kövén lépdelve évszázadokat ugrunk vissza az időben, egészen Szent Eufémia koráig, akit a rómaiak keresztény hite miatt vetettek a vadak közé. Az állatok azonban nem bántották a fiatal lányt, ezért a dühödt rómaiak kerékbe törték. Holttestét Konstantinápolyban őrizték, ám szarkofágja egy viharban eltűnt és Rovinjnál ért partot. A szent földi maradványait a helyiek azóta is a város jelképének számító, nevét viselő templomban őrzik.
Rovinjt uralja a barokk stílusban emelt templom és a mellette álló harangtorony, amelynek tetejéről varázslatos panoráma nyílik a városra, a tengerre és a környező szigetekre. Ám amíg a legfelső szintre eljutunk, nem kevés megpróbáltatáson megyünk keresztül. A csúcsra vezető lépcsősor ugyanis fából készült, fokai már lekoptak, nem egy nyikorog is, és bizony, ahogy alátekintünk a deszkák között, megremegnek lábaink, a két egymás alatt emelt lépcsősor közötti legalább tízméteres távolság látványától. Azonban a panorámát csodálni a harangok társaságából minden szenvedésért kárpótol; eközben a templom tövében álló szabadtéri színpadon fellépő dzsesszzenekarok dallamai telepszenek a tengerre.
Visszatérünk a városba, amelynek piaca roskadozik az árutól, mézédes cseresznyét kóstoltat velem egy zöldséges, mellette helyi borok, pálinkák, mézek és magvak kavalkádja színesíti a gazdag kínálatot. Némi szuvenír vásárlás után megkóstoljuk a horvátok híres sörét, a Karlovackot, amelyet leginkább csapoltan érdemes kortyolni („toceno pivo”).
Strandolni a központtól kissé távolabb lehet, de az odáig vezető mintegy húszperces úton a város legszebb arcát mutatja, így aki nem szeret (nap-) fürdőzni, annak is kötelező a séta. A tiszta tenger legalább huszonnégy fokos; a megmártózás után kis csapatunk itt kettéválik, egyik fele a napozást, másik a biciklizést választja.
A part mentén végig kiépített kerékpárút várja a kétkerekű kikapcsolódást kedvelőket, drótszamár szinte százméterenként bérelhető – bagóért. A panoráma lebilincselő, de érdemes az útra is koncentrálni, mert olykor egészen nehéz terepeken halad egy-egy választható nyomvonal. Magyar sziklamászók mellett elhaladva érünk egy nudistastrandra, ahol magunk is kipróbáljuk, milyen úgy fürdeni a tengerben, ahogy Isten megteremtette az embert. Visszafelé egy kis öbölben múlatjuk az időt, égig érő fenyők, reaggie-muzsika és csapolt sör társaságában. Előttünk folyamatosan haladnak el a kerékpárosok és futók, mi pedig nyugalmat szippantunk a levegőből a városi stressz helyébe.
Este a már említett sétány „magyar” éttermébe térünk be. Magyar a tekintetben, hogy a hely rendelkezik magyar nyelvű étlappal és magyarul beszélő pincérrel is. A kétszemélyes haltál (amelyen kagyló, polip, rák, aranykeszeg illatozik) ugyanolyan jó választás, mint a töltött tintahal. Késő éjjel is nyüzsög még a város, a magyar mellett orosz, szlovák és német szót is gyakran hallunk.
Az üzletek vasárnap is nyitva állnak, így könnyen be tudjuk szerezni a reggeli elemózsiát. A mai program motorcsónakázás, egy kisebb bárkát egész olcsón tudunk bérelni három órára. A nyugodt és rugalmas tulajdonos még azt is elnézi, hogy a négyszemélyes csónakba öten foglalunk helyet. Gyors oktatás után irány a nyílt víz. A tengeren elképesztő a forgalom: vitorlások, jachtok, hajók, fürge motorcsónakok és jetskik keresztezik egymás útját – mindig figyelve a többi járműre. Bár a közlekedésünkre nem lehet panasz, a horgonyozást még tanulnunk kell, egy kis öbölben kifog rajtunk a vasmacska…
A kis malőrt azonban gyorsan feledteti a tengeri cikázás, több kisebb szigetet is megkerülünk, mielőtt kikötünk egy mólónál, amely közelében grillterasz fenséges illata csalogatja a „hajósokat”. A tenger gyümölcsei nem olcsó ételek, de frissek és ízletesek, semmi nem marad tányérjainkon. A tengeren gyorsan elszalad az idő, igaz az itteniek nem csinálnak nagy problémát abból, ha kicsit késik a kölcsönző (sőt, előző nap a kétórás csúszást is megúsztuk mindössze hét kuna pluszpénzzel). Gyorsan eltelik immár élményekkel teli hétvégénk, fél hatkor indulunk Budapest irányába. Egy hét történéseit sikerül két napba sűrítenünk. Éjfél, újra Budapesten.
Sztálin
Sztálin hosszú árnyékáról
