Gyalázatos végkielégítések

Ha kialakul a hatalomgyakorlás olyan légköre, amelyben mindent lehet, hazudni, lopni nap nap után, ami ráadásul mentességet élvez – ez fellazítja a normákat. […] A normák fellazulása mindig a hatalmat gyakorló politikától függ. Ebben él egy ország, és ez minden területre kiterjed – az adócsalástól kezdve az agresszióig. […] A kérdés, hogy ez ellen ki tud és főleg ki akar tenni valamit. Egy ország kultúrájának megvan az egészségmagva, tehát képes védekezni – mondta nemrég egy lapunknak adott interjújában Münnich Iván pszichológus.
Korunk krónikásai nehéz feladat előtt állnak, amikor jelzőt keresnek a nap mint nap felszínre kerülő gyalázatos történetekre. Ennél nincs lejjebb – állapítjuk meg egy-egy közfelháborodást kiváltó eset kapcsán. Aztán másnap kiderül: dehogy nincs. Mindig van lejjebb.
A Budapesti Közlekedési Vállalatnál (BKV) például az elmúlt években gátlástalanul tömték ki az elbocsátott vezetők zsebét tízmilliós végkielégítésekkel. Úgy felbátorodtak az intellektuális rablás szabadságán és ellenőrizetlenségén, hogy már azt is meg merték tenni, hogy elbocsátást színlelve fizettek ki csaknem százmilliós végkielégítést a nyugdíjasként tovább dolgozó személyzeti vezetőnek. Titoktartását is megvették cirka tizenhatmillióért.
Ami a fővárosi közlekedési vállalat végkielégítési botrányát illeti, csak egy csepp a tengerben. Ugyanakkor jól illeszkedik abba a lassan formálódó utálatos képbe, amit a hatalmat gyakorló politikai elit az utóbbi években kialakított magáról.
A BKV-nál az elmúlt évtizedben dolgozó felső vezetők beleláthattak a korrupciógyanús közbeszerzésekbe, a metróépítéssel kapcsolatos érthetetlen, ezért tisztátalannak tűnő szerződésekbe, a Combino-ügy rejtelmeibe, a megvesztegetéseiről elhíresült Siemensszel kötött kontraktusokba, a hajléktalanok által jegyzett cégeknek kifizetett kenőpénzek címzettjeinek köreibe. A kártyákba belelátó menedzserek hallgatásának árfolyamáról kaphatott most viszonylag tiszta képet a köz a nyilvánosságra került végkielégítések kapcsán.
Tavalyelőtt 2,6 milliárd forintot, tavaly 600 milliót, Kocsis István BKV-vezérigazgató kinevezése óta 168 milliót fizettek ki kétes körülmények között azért, mert valakinek „megszűnt a munkaviszonya”.
A fővárosi polgárok eközben azzal szembesültek, hogy sokadszorra kell felújítani ugyanazt a nagykörúti villamospályát, hogy villanyoszlopok dőltek ki, mert nem bírták el a Combinókat árammal tápláló vezetékeit, hogy az épülő 4-es metró, mire elkészül, beállítja a Guinness-rekordot, a világ legdrágább metróberuházása lesz, következésképpen a legnagyobb – következmények nélküli – korrupcióra is elrettentő példaként szolgál.
Eközben a külső kerületekben műszaki hibák miatt robbannak le a régi, hetek óta nem takarított, koszlott üléshuzatú buszok. A BKV-jegyárak és -bérletek a magyar átlagfizetéshez képest lassan megfizethetetlenekké válnak. A sokszor tényleg „megélhetési okokból” bliccelők, illetve a működésképtelen jegykezelő készülékekkel szemben tehetetlen turisták ellen kigyúrt, magyarul is csak kötőszavakban tárgyalóképes verőemberek százait veti be jegyellenőri mezbe bújtatva a közösségi közlekedési vállalat, figyelmen kívül hagyva az ország idegenforgalmának fellendítését célzó érdekeinket. Lényegében csupán ennyit lát a „kedves utas”, a budapesti polgár. Aztán azt hallja, hogy összeültek a szocialisták, akik döntést hoztak, sőt utasítást adtak, hogy most aztán le kell vonni a személyi konzekvenciákat a BKV-nál. A párt ökle lecsapott. Aztán jött a hír: Kocsis István, a BKV vezérigazgatója lemondott. Hogy miről? A MÁV-Start Zrt. igazgatósági elnöki posztjáról. Merthogy a MÁV-Start-nak és a BKV-nak több közös projektje is lesz az elővárosi közlekedésben, és összeférhetetlen lenne, hogy Kocsis egy személyben legyen a megrendelő és a szolgáltató. Vagyis Kocsissal hosszú távú tervei vannak a szocialista–szabad demokrata vezetésű fővárosnak. Akkor milyen személyi konzekvenciákat akarnak levonatni a szocialisták? Talán a BKV-ért felelős Hagyó Miklós főpolgármester-helyettes székének a lába inog? Ugyan, dehogy! Kocsis is feljelentést tett, Hagyó is vizsgálatot rendelt el. Kocsis ma már olyan színben tetszeleg, hogy ő semmiért sem felelős, mert nem ő kötötte az ominózus szerződéseket.
Vagy talán most majd a támadások kereszttüzébe kerül – jobbról is meg balról is – a szabad demokrata Székely Gábor, a BKV felügyelőbizottságának elnöke, aki a rossz, ám igazat beszélő nyelvek szerint a felügyelőbizottság „lojális” többségével eddig minden alapos vizsgálatot megakadályozott? Aki a Szerencsejáték Zrt. élén ugyancsak komoly apanázsokkal látja el a szellemi holdudvar csókosait?
Figyelemre méltó, hogy az egyik baloldali vezető újságíró a BKV mocskos végkielégítési botrányának már-már szappanoperába hajló történetének egyik tetőpontján arról kérdezte egy betelefonálós műsorban az egyik sztárügyvédet, hogy szerinte nem lenne-e jobb megoldás a csúnya büntetőeljárás megindítása helyett az ügyészségnek „csak” polgári perben visszakövetelni a jó erkölcsöt sértő végkielégítést.
Vélhetőleg attól tartanak a bennfentes információkkal rendelkező közvélemény-formálók, hogy kiderült, az a pár milliárd forintos – hallgatási pénznek számító – végkielégítés csak a jéghegy csúcsa. És ha véletlenül a várható börtönbüntetés réme rátör a kihallgatás során a volt BKV-alkalmazottra, még eszébe jut, hogy él törvényalkotásunk egyik vívmányával, a vádalku intézményével, és megered a nyelve.
Nem lehet az véletlen, hogy a pártállami rendszerben szocializálódott személyzeti vezető, aki tényleg, a laikus számára is egyértelmű módon, jogtalanul jutott hozzá a csaknem százmilliós végkielégítéséhez (nyugdíjasként kötöttek vele szerződést, majd végkielégítés mellett elbocsátották, ugyanakkor tovább foglalkoztatták), elég magabiztosan közölte, hogy esze ágában sincs visszafizetni az általa saját magának kiutalt pénzt.
Az emberben szinte óhatatlanul felmerül eme magabiztosságot látva az is, hogy vajon lehetséges-e, hogy nem is ő tette zsebre azt a pénzt. Vagy: miket tudhat ez a nő, ha egy szemernyit sem tart a következményektől?
Hogy is mondta Münnich Iván? „Ha kialakul a hatalomgyakorlás olyan légköre, amelyben mindent lehet, hazudni, lopni nap nap után, ami ráadásul mentességet élvez – ez fellazítja a normákat.”
A Transparency International felmérése szerint évente mintegy 400 milliárd forint közpénzt szippant el tőlünk a korrupció. Ha nem így lenne, nem lenne szükség olyan brutális megszorítócsomagra, mint amit legutóbb „tűzoltás” gyanánt a Bajnai-kormány kényszerített rá az országra a költségvetési kiadás lefaragása érdekében.
Abszurd helyzet, hogy éppen az az MSZP és SZDSZ támogatja Bajnai népnyúzó politikáját, amelynek vezető politikusai felelősek a zabolátlan közpénzlenyúlásokért: a korrupt – előre levajazott – közbeszerzésekért, a törvénysértő, jó erkölcsbe ütköző végkielégítésekért, a gyanús privatizációs ügyletekért, az értelmetlen, ám busásan javadalmazott tanácsadásokért, a szakértőinek nevezett fércmunkákért, közösségi vagyonunk hűtlen kezeléséért. Konkrétabban: a Tocsik-, a Princz-, a Kulcsár-, a Vellai-, a Zuschlag-, a Kabai-, a Gyurcsány-, a Bajnai-, a Hunvald-, a Kóka-, a Demszky-, a Wekler-ügyekért.