Az épületbe érve, egy úgynevezett rendőrségi kihallgatási szobában vártuk a nem jogerősen nyolc év letöltendő börtönbüntetésre ítélt Kulcsár Attilát. Hamarosan új ügyvédjével, Nagy Gáborral az oldalán érkezett a helyiségbe. A volt brókeren a letörtségnek a nyoma sem látszott. Hatalmas paksamétát helyezett az asztalra.
– Eddig nem nagyon szólalt meg a sajtóban. Most mégis, előzetes letartóztatása alatt döntött úgy, hogy nem utasítja el az interjúkérelmünket. Mi történt? – tettük fel a kérdést Kulcsár Attilának.
– Amikor az elsőfokú ítélet után kísértek le a Markó utcai tárgyalóteremből, már tudtam, hogy fel kell tárnom a tranzakciókat, és ebben csak magamra számíthatok.
– És persze új jogi képviselőjére. Miért döntött az ügyvédváltás mellett, vitába keveredett Zámbó Gyulával?
– Semmilyen konfliktusom nem volt vele, ő más, magánjellegű ügyekben továbbra is képvisel engem. Úgy vélem azonban, hogy új védelmi stratégia alapján kell felkészülni a másodfokú, vagy az esetleges új eljárásra. Ismerőseim ajánlása alapján a harminc éve praktizáló Nagy Gábort bíztam meg a vezető védői feladatok ellátásával.
– A korábbi védelmi stratégia megbukott?
– Nem bukott meg, de módosításra, kiegészítésre szorul.
– Utólag nem gondolja úgy, hogy helyesebb lett volna első védője, Bánáti János taktikáját megfogadva hallgatásba burkolózni?
– Nem. A Fővárosi Bíróság nem kizárólag az én feltáró vallomásom alapján, hanem tanúvallomásokra, az ügyfelek nyilatkozataira, ügyféldossziékra és egyéb okirati bizonyítékokra hivatkozva látta bizonyítottnak a bűncselekményt. Arról nem tehetek, hogy a bíróság félreértelmezte a vallomásaimat.
– Mi a lényege az új védekezési stratégiának?
– A vád szerinti időszakban történt több ezer tranzakció, pénz- és értékpapír-művelet feldolgozása alapján álláspontunk szerint teljesen más büntetőjogi következtetés vonható le a rendelkezésre álló bizonyítékokból, mint amelyre az elsőfokú ítéletében tavaly augusztusban a Fővárosi Bíróság jutott.
*
– Említette a pénzügyi tranzakciók feldolgozását. Ezt egyedül végezte?
– Igen. Egy számológéppel, az eljárásban is már rendelkezésre álló szakvélemények, a vádirat és tanúvallomások alapján, illetve a nem jogerős ítélet indokolásának adataiból.
– Mire jutott?
– Véleményem szerint, amelyet az ügyvédem is megerősített, de a sajtó részéről is megfogalmazódott, súlyos eljárási hibák vezettek az elsőfokú ítélet meghozatalához. Ennél még fontosabbnak ítéltem meg azt a következtetést, amely szerint nem állja meg a helyét az, hogy én sikkasztást követtem el. Ugyanis maga a bíróság mondja ki az ítéletében, hogy volt ügyfeleim felhatalmazása alapján rendelkezhettem a rám bízott pénzzel. Az ítélet indokolásában az olvasható, hogy „az ügyfelek jelentős többsége az ígért vagy elvárt hozamokért cserébe kifejezetten vagy hallgatólagosan felhatalmazást adott Kulcsár Attila elsőrendű vádlottnak, hogy a rábízott portfólióval szabadon rendelkezhessen.” Ha tehát az ügyfél azt mondja, hogy én szabadon felhasználhatom vagy rendelkezhetem a pénzével, akkor én azt nem sikkaszthattam el.
– Tény viszont, hogy magánakciókat hajtott végre az ügyfelek pénzével.
– Ez csupán bújtatott portfóliókezelés, ami semmiféleképpen nem minősülhet sikkasztásnak.
– Ez mit jelent?
– Hogy a tranzakciók körülbelül 80-85 százalékában semmiféle bűncselekmény nem történt. A sikkasztás elkövetéséhez szükséges rendelkezési joggal sem az ügyfelek, sem a munkáltató, sem pedig a K&H Equities Rt. nem ruházott fel. A brókercégnél betöltött munkaviszonyom nem is tette lehetővé a sikkasztást, ugyanis a pénzintézet nem hatalmazott fel a sikkasztás elkövetéséhez szükséges számítógépes és egyéb rendelkezési jogokkal. A legnagyobb tévedést az okozta, hogy a Fővárosi Bíróság félreértelmezte a munkaszerződésemben meghatározott munkaköri feladatomat. Én nem portfóliókezelő, hanem befektetési tanácsadó voltam, így nem rendelkezhettem önállóan ügyfeleim vagyonával. A munkáltató az ügyfélszámlákon elhelyezett értékekhez semmilyen hozzáférést nem biztosított nekem.
– Többen is úgy vallottak, hogy ön gyakorlatilag szabad kezet kapott a bankvezetéstől. Az utasítások pedig sokszor csak szóban történtek.
– Minden tranzakció előtt szükség volt az ügyfelek írásbeli nyilatkozatára, amelyeket én beszereztem, és a büntetőügy iratainak gondos tanulmányozásából ez tényszerűen meg is állapítható.
– Minden tranzakciót jóváhagytak?
– Igen.
– Sok ügyfél azt állította a bíróságon is, hogy utólag íratta alá velük a papírokat.
– Azok nem a bűncselekmény tárgyába tartozó iratok, hanem a tőzsdei és egyéb értékpapír-tranzakciók iratai voltak. Az ilyen tőzsdei ügyletek iratait utólag írathattam alá, például amikor a tőzsdén eladtam és vettem részvényeket, de erre a törvényes lehetőségem megvolt. Az ügyfél előzetes aláírása kizárólag a pénzátvezetésekhez kellett. Ezt a két különböző dolgot mosta össze a Fővárosi Bíróság az ítéletében, amely elsődlegesen ezen okból is markánsan megalapozatlan.
– Csak azt ne mondja, hogy minden törvényesen zajlott?
– Nem azt állítom, hogy nem követtem el bűncselekményt, de szerintem az ítélet indokolásában szereplő tranzakciók 80-85 százalékában semmiféle bűncselekmény nem történt. A vádiratban megjelölt tranzakciók 15-20 százaléka pedig biztosan nem sikkasztás, hanem legfeljebb magánokirat-hamisítás. Elképzelhető, hogy készültek valótlan tartalmú kimutatások, és az sem kizárható, hogy ezekkel néhány ügyfelet megtévesztettem. Tény ugyanakkor, hogy ezen kimutatásokban szereplő összegekhez az érintett ügyfelek maradéktalanul hozzájutottak. Súlyos eljárási szabálysértés történt az ügyemben – többek között azért is –, mert egyetlen szakértő sem vizsgálta, hogy az általam az ügyfelek részére készített egyenlegeken kimutatott összegek eltérnek-e, és ha eltérnek, akkor mennyiben a brókercég nyilvántartásában szereplő összegektől.
– Az ügyfeleinek nagy részét mégis kár érte.
– Nyomatékosan hangsúlyozni szeretném – melynek tényét a pénzügyi tranzakciók elemzése is alátámasztotta –, hogy az ügyfelek döntő többsége semmilyen kárt nem szenvedett a portfólióját illetően, sőt jelentős extrahozamokra tettek szert a tevékenységemmel.
– Mekkorára?
– A munkaviszonyom alatt, 1998 és 2003 között a tőzsdei árfolyamok jellemzően csökkentek. Ennek ellenére az ügyfeleim jelentős, több tíz, esetleg száz százalék fölötti hozamokat is elértek. Volt, akiknél több száz százalékos bevételt értem el, ami akár több száz milliós nyereséget is jelenthetett az ügyfélnek.
– A brókercégnél volt ügyfelei mégis károsultként jelentkeztek. Ez hogy lehet?
– Valóban hallani lehetett, hogy jelentős összegeket fizetett ki a bank választott bíróságok előtt folyó perek után vagy peren kívüli megegyezések alapján volt ügyfeleimnek. Mindenkinek az volt a legegyszerűbb, hogy engem elítéljenek. A botrány kirobbanása utáni pánikban a bank is gyorsan – gondos ellenőrzés nélkül – rendezte a jogvitákat, nyilvánvalóan ezzel a lépéssel kívánta a pénzintézet a jó hírnevét megőrizni. Hangsúlyozandó, hogy az ügyfeleknek sem állt érdekében az, hogy fény derüljön arra, ők nem károsultak, hanem nyereséggel szálltak ki az üzletből. Ennek ellenére vannak olyan információk, hogy a K&H Bank indított pereket olyan volt ügyfelekkel szemben, akiknek korábban kártérítést fizettek. Feltehetőleg azért, mert a pénzintézet megítélése szerint ezen ügyfelek magatartása is jogellenesnek minősülhetett az adott tranzakciónál.
– Ki tekinthető károsultnak? A vád szerint mintegy 22 milliárd forintos kár keletkezhetett, amelyből az ön tevékenységével nyolcmilliárd forintot hoz az ítélet összefüggésbe.
– A kárértéket nem tudták meghatározni a szakértők, sőt azt sem, hogy valójában kit ért kár. Nincs megállapítva az ítéletben egyetlenegyszer sem, hogy én konkrétan miben vagyok felelős. Az sincs tisztázva, ügyfelekre lebontva, hogy pontosan milyen tartalmú polgárjogi megállapodás jött közöttünk létre. A Fővárosi Bíróság az ítéletében summázva beszél ügyfelekről és sértettekről. Mivel a bíróság elmulasztotta a köztem és ügyfeleim közötti polgárjogi szerződések lényeges tartalmi elemeit felderíteni, azt sem lehetett volna kellő megalapozottsággal büntetőjogilag megítélni, hogy az általam kötött polgárjogi szerződéshez képest történt-e egyáltalán szerződésszegés vagy bármilyen jogellenes magatartás, esetleg bűncselekmény. Emiatt a bíróság ítélete felderítetlenség okán teljes egészében megalapozatlan, érdemi másodfokú felülbírálatra pedig alkalmatlan.
– Az ügyfelekkel nem ön, hanem a brókercég szerződött?
– Igen, de ezek gyakorlatilag színlelt szerződések, sikerdíjas különmegállapodások voltak. Ügyfeleimmel megállapodtam abban, hogy a tulajdonukban lévő értékpapírokat akár fedezetként is felhasználhatom, és ezért ellenszolgáltatást kapnak. Ők minden esetben aláírták az átutalási bizonylatokat, tehát nem követtem el bűncselekményt. Az ügyfeleim jelentős hozamért cserébe hozzájárultak ahhoz, hogy a számlájukon szereplő értékpapírt átvezessék más számlára. Az ügyfelek többsége szó szerint kijelentette a bíróságon, hogy Kulcsár Attila a cége portfólióját szabadon felhasználhatta akár fedezetként is. Úgy tűnik, most már egy éve a K&H Bank szintén azon az állásponton van, hogy itt az én és ügyfeleim közötti különmegegyezések alapján történtek tranzakciók. Két fél megállapodása szerint, amihez a brókercégnek nincsen köze, így kártalanítaniuk sem kell őket. Tehát az ügyfeleim többsége nem egy esetleges sikkasztásnak a sértettje, hanem egy aktív közös ügyletnek a résztvevője és annak haszonélvezője volt. Azt senki sem gondolhatja komolyan, aki parkolókban, kávéházakban és benzinkúton zacskóban több tíz millió forintot vesz át, hogy akkor ez pénzügyileg szabályosan történik. Akik ebben részt vettek, azoknak a körülményekből is tudniuk kellett, hogy ez nem a K&H-val, hanem a Kulcsár Attilával kötött privát megállapodás alapján történik.
– Ez érdekes. A vádirat három csoportba sorolta az ön ügyfeleit. Voltak, akik azt hitték, hogy legális tranzakciók zajlanak, voltak, akik sejtették, és voltak, akik tudták, hogy szabálytalanságok történnek. Eszerint kellett, hogy legyen illegális pénzmozgás is.
– Az ítélet indokolásában ez olvasható: az első csoportba tartoztak azok az ügyfelek, akiket félrevezettem, és annak tudatában írták alá a különböző bizonylatokat, hogy legális, törvényes tranzakciókhoz írnak alá okiratokat. A második kategóriába azok az ügyfelek tartoztak, akiket kisebb ellenszolgáltatás fejében megkértem, írják alá ezeket a bizonylatokat. Ők nem tudták az ügyletek hátterét. A harmadik kategória pedig azokat az ügyfeleket foglalja magába, akik tisztában voltak azzal, hogy szabályellenes ügyleteket írnak alá anyagi ellenszolgáltatás fejében. Mindhárom esetben az ügyfél aláírta a papírokat előzetesen, így szó sem lehet sikkasztásról vagy csalásról, esetleg pénzügyileg szabálytalan jogügyletről.
– Végül eljutunk oda, hogy nincs is Kulcsár-ügy?
– A K&H kommunikációs szakemberei azzal, hogy rólam keresztelték el ezt a történetet, azt leplezték, amit az igazságügyi szakértő is megállapított a bankkal kapcsolatban. A szakértői vizsgálat szerint az ügyfelek megtévesztése már 1999-ben megkezdődött, amikor a kiemelt ügyfelekkel leszerződött a brókercég. Az ügyfelek ugyanis egy hatályban nem lévő szerződés alapján fizették be a cégnek az induló portfólióösszegeket. Ezt akkor a PSZÁF még nem hagyta jóvá. Én ekkor még nem is dolgoztam ezen a területen. Egy másik szakvélemény végkövetkeztetése a brókercég működése és hierarchiája alapján megállapította, hogy Kulcsár Attila nem elszigetelten hajtott végre kiemelt ügyfélszámlákon jogosulatlan tranzakciókat, hanem a bank felső vezetése és ezen belül a bank vezérigazgatójának a tudomásával, közreműködésével. A dokumentum közli: Kulcsár Attila nem tévesztette meg a bank vezetőit, miközben a bank az ügyfeleit folyamatosan félrevezette, tévedésben tartotta az ügyfélszámla-egyenleg tekintetében. A szakértő megjegyzi azt is, hogy olyan kiemelt ügyfélkört érintenek a viszszaélések, amely a jogi, pénz- és tőkepiaci szabályokkal, a pénzmosás elleni törvénynyel, és az offshore cégek működésével az átlagnál is jobban tisztában volt.
– Hogy történhetett meg, hogy az ügyfélkörének csak a töredéke került a vádlottak padjára?
– A mai napig talány számomra, hogy mi alapján lett valaki vádlott, és mi alapján lett csupán tanú az ügyben pontosan ugyanazon tényállás mellett. Ügyvédemmel egyeztetve úgy gondolom, hogy megalapozott tényállás esetén a vádlottak több mint felét feltehetőleg ártatlanul ítélték el, de az sem zárható ki teljesen, hogy ha hatályon kívül helyezik az elsőfokú bíróság ítéletét, akkor az új eljárásban más személyek bűnösségét pedig a bíróság megállapíthatja.
– Rejtő E. Tibort, a K&H Bank vezérigazgatóját, az eljárás harmadrendű vádlottját felmentették. Meglepte az ítélet?
– Nem feladatom értékelni más személyek vonatkozásában az ítéletet. A bíróság által kirendelt egyik szakértő szerint mindenesetre azért tudott sok éven keresztül működni a rendszer, mert a brókercégnél sem a tulajdonos, sem a menedzsment, de a belső ellenőrzés és a könyvvizsgáló sem látta el rendesen a feladatát. A pénzügyi felügyelet szerint pedig a bank vezetése olyan helyzetet teremtett, ami lehetetlenné tette, hogy kiderülhessenek az évek során jogszerűtlenül végzett pénz- és értékpapír-műveletek. A felügyeletet megállapítása szerint a K&H vezetői körében a szándékos félrevezetés ténye sem zárható ki.
– Ön is a bank vezetője volt, hiszen a K&H-nál ügyvezető igazgatóként is dolgozott.
– Én az önkormányzatok és EU-projektek igazgatóságát vezettem.
– Ott történtek szabálytalanságok?
– Sikeresen működő önálló üzletágak voltak, és ma is működnek. De ezek részletkérdések. Az ellenem folyó eljárás alapjául szolgáló bűncselekmények nem a banknál, hanem a pénzintézet brókercégénél, a K&H Equitiesnél történtek, ahol, ismétlem, én csak egy befektetési tanácsadó voltam.
– Gyanúsítotti vallomásában számos politikusról tett említést. A brókerbotrány politikai vonatkozásai elillantak?
– Az ügy megoldását nem a politikában kell keresni, hanem az ügyfélszámlákon. Pont az igazán lényegi kérdésekkel, így például az ügyfélszámlákkal és az azon lebonyolított tranzakciókkal senki érdemben és tételesen nem foglalkozott.
– Azért valamiért 2003 júniusában találkozott Tóth András nemzetbiztonsági államtitkárral, aki öntől egy feljegyzést kért az ügy politikai vonatkozásairól.
– Ez már akkor is egy lufi volt, a politikusok fújták fel az ügyet. Nem én találtam ki, hogy tárgyaljak vele. De az én hibám is volt, hogy az ügynek ekkora visszhangja lett. Amikor feljelentettem magamat a K&H Banknál, akkor is azt hittem, hogy esetleg sokakat megkárosítottam. Úgy gondoltam, hogy ennek súlyos következményei lesznek, és esetleg érdemes állami szinten is kezelni az ügyet. Végül is én ástam gödröt magamnak. Abban az időben a politikusok viselkedésében is a pánik jelei mutatkoztak.
– Vajon miért?
– Kiterjedt kapcsolatrendszerem és ügyfélköröm miatt, de elsődlegesen azért, mert az ügyfeleim között híres közéleti személyek és aktív politikusok is voltak.
– Azt tudja már, mikor kezdődhet a másodfokú eljárás?
– A fellebbviteli főügyészség tájékoztatása szerint szeptemberben kerülnek a Fővárosi Ítélőtáblához az akták. Az ügy súlyára és előzetes letartoztatásomra tekintettel soron kívül kellene kitűzni a tárgyalást. Százezer oldal áttanulmányozása és az eljáró bírói tanács lelkiismeretes felkészülése azonban több hónapot is igénybe vehet, így megítélésem szerint talán decemberben kezdődhet az ügyem másodfokon.
– Korábban már indítványozták a szabadlábra helyezését. Hogy áll ez a kérdés?
– Ennek az elbírálása néhány napon belül várható. A védőm már dolgozik azon a rendkívül terjedelmes írásbeli beadványon, amelyben tételesen és részletesen kimunkálásra kerül az elsőfokú bíróság ítéletének megalapozatlansága, valamint az eljárási és anyagi jogszabálysértések is pontos meghatározásra kerülnek. Nem zárható ki az sem, hogy az ügyvéd úr többirányú bizonyítási indítványt is elő fog terjeszteni a védelmemben. Csak egy dologban bízhatok, hogy a teljes igazság fog kiderülni az ügyemben.
