Egy angyalföldi művelődési központba érkezünk, ahol azoknak a családoknak árverezik el az otthonát, akik nem voltak képesek fizetni a megemelkedett törlesztőrészleteket, illetve munkahelyük elvesztése miatt kerültek anyagi bizonytalanságba és a bank rátette a kezét ingatlanjaikra.
Biztonsági őr fogad bennünket a bejáratnál, a regisztrációnál egy hölgy listát tesz elém, kér, nézzük át, szerepel-e rajta az ingatlan, amire licitálni szeretnénk, és fizessük be a kétszázezer forint ajánlati biztosítékot. Mondjuk, a sajtótól jöttünk, nem licitálni, mire tanácstalanul a feletteseihez fordul. Az árverést bonyolító Creditexpress vezetői kijelentik: szabályzatuk tiltja, hogy előzetes bejelentkezés nélkül részt vegyünk a liciten, de végül beleegyeznek, hogy a terem végében helyet foglaljunk.
Almási Krisztiántól, a cég egyik vezetőjétől megtudjuk: száznegyven ingatlanra licitálhatnak a résztvevők, ám ezeknek jó, ha 5-10 százaléka talál gazdára. – A legutóbbi árverésünkön hat ingatlant sikerült értékesítenünk – mondja, miközben megcsörren a telefonja: az egyik bank keresi, és arról értesíti, hogy az adós az utolsó utáni pillanatban befizetett egy nagyobb részletet, ezért az egyik árverezni kívánt ingatlan lekerül a listáról.
Tóth Gábor, a Creditexpress jogásza kifejti: nem csak a válság az oka a rengeteg árverésnek, szerinte az emberek felelőtlenül vállaltak magas törlesztőrészleteket. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a banki reklámok is megtévesztik a sokszor funkcionális analfabéta tömeget, amely a legtöbbször semmit nem ért abból, amit hall vagy olvas.
A helyszínen közel harminc ember ül, arcukról nem olvasható le izgatottság. A kikiáltási ár a piaci érték 60–65 százaléka csupán, nem csoda, ha megtelik a terem. Az árverésvezető megnyitja a cég „jubileumi”, huszonötödik árverését, majd ismerteti a szabályokat. Ezek szerint egy adott ingatlanra csak az alapadatok elhangzása után kezdhető meg a licit, a licitlépcső százezer forint, lefelé nem lehet licitálni, illetve amennyiben valakinek fent marad az ajánlatát jelző táblája, az automatikus rálicitálásnak minősül. Ezt követően a végig derűs árverésvezető tisztázza, kik fognak licitálni egészen az általa „romantikus leütésnek” titulált kalapácskoppanásig.
Hangosan olvassa az ingatlanok sorszámát, először a huszonhatodikra érkezik licit – a kikiáltási áron kel el az ingatlan. A negyedik ingatlannál tapasztalható először igazi árverési hangulat, ezután még három lakás kel el, összességében éppen a felkínált ingatlanok öt százaléka. Sokan egyáltalán nem licitálnak, mint megtudjuk, elképzelhető, hogy rokonaikat védeni érkeztek, s csak akkor avatkoztak volna közbe – megmentve a rokon ingatlanját –, amennyiben ajánlat érkezik a házra.
Az egyik licitáló elmondja: az internetről értesült az árverésről, saját célra szeretett volna egy házat vásárolni, ám a győri családi ház licitje során lemaradt.
– Mégsem vagyok elkenődött, mert nem szívesen tettem volna ki valakit az otthonából – teszi hozzá a fiatalember.
Egy másik, nyertes, harminc év körüli férfi befektetésnek szánja azt a miskolci panellakást, amelyre sikeresen licitált. Hozzáteszi: az árverés előtt meg is tekintette a lakást, és arra számít, később felmennek az ingatlanárak.
A Magyar Szociális Fórum (MSZF) számtalan esetben jelezte, hogy a kilakoltatások következtében családok százai kerülhetnek utcára (lásd keretes írásunkat). Arra is felhívták a figyelmet, hogy több olyan levelet kaptak, amelyben az önhibájukon kívül fizetésképtelenné vált lakosok az öngyilkosságba menekülnek kilátástalan helyzetük miatt. Éppen ezért levélben fordultak Bajnai Gordon miniszterelnökhöz, amelyben arra kérték, állítsa le a kilakoltatásokat, ám nem jártak sikerrel.
Mint arról korábban beszámoltunk, Szollár Domokos kormányszóvivő lapunkkal azt közölte: „Nem ez a helyes megoldás.” Szollár azzal indokolta reakcióját, hogy inkább a folyamatot kellene megállítani. Álláspontja szerint intézkedéseikkel elegendő segítséget nyújtanak a fizetésképtelenné vált lakosságnak. Ezek közé tartozik többek között az, hogy elrendelték: a fizetni nem tudó hitelesek otthonának aukciója csak nyilvánosan bonyolódhasson le. Augusztus 8-tól pedig az önkormányzatoknak elővásárlási jogot biztosítanak, hogy a kilakoltatottak bérbe vehessék elvesztett otthonukat. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete elmondása szerint száztizennyolc esetben tett feljelentést a bankok által felkért hitelközvetítők ellen, július 28. óta pedig igényelhető az áthidaló kölcsön. Az erről szóló törvény a lakásfedezettel felvett hitellel rendelkező munkanélküliek, illetve a gazdasági válság miatt nehéz helyzetben lévők számára biztosít állami garanciát, hogy ne veszítsék el otthonukat. Az állam kezességet vállal az áthidaló kölcsönökre, amelyekből a tulajdonosok – legfeljebb két éven keresztül – az eredeti lakáscélú kölcsön havi részleteinek egy részét törleszthetik.
Az MSZF adatai szerint több mint kétszázezerre tehető azoknak a száma, akiknek dönteniük kell: vagy esznek, vagy adósságukat törlesztik. Korábban arra hívták fel a figyelmet: az elmúlt hónapokban mintegy hatezer fizetésképtelenné vált állampolgárt lakoltattak ki a hitelező bankok és pénzintézetek. A MSZF úgy véli: a történtekért a kormányt terheli a legnagyobb felelősség, Bajnai Gordon miniszterelnök ugyanis figyelemre sem méltatta követelését a kilakoltatások azonnali leállításáról és a fizetési moratórium elrendeléséről.
Az MSZF egy korábbi ülésén a Magyar Adófizetők Országos Szövetsége alelnöke megjegyezte: a mai magyar bankrendszer átvette a társadalompolitika irányításának szinte minden hatalmi eszközét. Varga István szerint a kormány cinkos módon elbújik a bankok mögé, mert valójában semmi akadálya nem lenne annak, hogy azt a folyamatot, amelyet átélünk, egyetlen intézkedéssel leállítsa. Most azt kívánják elérni, hogy hazánkban is törvénybe iktassák a lakhatási jogot, és senkinek az életét ne kockáztassák azzal, hogy elveszik tőle az otthonát. A fórum tagjai felháborodásukat fejezték ki amiatt, hogy a Gyurcsány-kormány bankoknak nyújtott több milliárd eurós támogatása után a Bajnai-éra semmit sem tett annak érdekében, hogy rákényszerítse a pénzintézeteket a devizahitelesekkel kötött szerződéseik módosítására a kilakoltatások megakadályozása érdekében.
Ékes Ilona (Fidesz), az emberi jogi bizottság tagja szerint a hiteleket hirdető reklámok is jelentős szerepet játszanak a lakosság félrevezetésében. A hitelhez folyamodók egy része ráadásul iskolázatlan, és neveltetéséből hiányzik mind a felelősségvállalás, mind a jogok és a kötelezettségek ismerete. Álláspontja szerint elsősorban „nem a bankokat kell ostromolni”, hanem a törvényhozóknak kell olyan törvényeket alkotniuk és megszavazniuk, amelyek megszabják a bankok mozgásterét.
heroinozás
Halál lett a közös heroinozás vége a fővárosban
