Lukasenko kihasználja az uniós nyitást

Európának azt kellene megértenie, hogy egy olyan diktátornak a táplálása, fenntartása, mint Lukasenko, semmi jóra nem vezet – mondta lapunknak adott interjújában Alekszandr Kazulin. Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök egykori kihívója – aki a Demokratikus Átalakulás Intézet meghívására érkezett Magyarországra – szerint az EU sokkal pragmatikusabban is követelhetné a demokratizálódást a kontinens utolsó diktátorától.

A legutóbbi parlamenti választásokon egyetlen ellenzéki jelölt sem került be a fehérorosz parlamentbe. Mi az oka, hogy a politikai paletta színesedése ellenére sem tudtak mandátumot szerezni?
– Sztálin idejében azt mondták, nem az a lényeg, hogy szavaznak, hanem hogyan számolják azokat a szavazatokat. Ebben az esetben is erről van szó, Alekszandr Lukasenko fehérorosz elnök is ezt az utat követi. Ha tiszta választásokat tartanának, az ellenzék minden bizonnyal képes lenne képviselőket bejuttatni a törvényhozásba.
– Ön szerint Lukasenko látványos nyitása a Nyugat felé – főleg az EU keleti partnerség programjában való részvétel kapcsán – nem eredményezi-e azt, hogy tovább bomolhat az eddig sem igazán egységes fehérorosz ellenzék?
– Európának azt kellene megértenie, hogy egy olyan diktátor, mint Lukasenko, táplálása, fenntartása semmi jóra nem vezet. Ezért lenne kívánatos, ha az EU nemcsak a hivatalos fehérorosz szervekkel, politikai fórumokkal, hanem az ellenzékkel is leülne tárgyalni. Tudjuk, hogy az államfő kihasználja az EU nyújtotta lehetőségeket is, ám egyelőre nem tudjuk, hogy ez a jövőben mennyire bontja meg az ellenzéket. Az azonban tény, Lukasenko minden jól csengő ígéretet bevet, hogy minél több támogatást csikarjon ki maga számára az EU-tól.
– Visszatérve a keleti partnerség programra. Az idén május elején Prágában elfogadott dokumentum enyhén szólva is csak aprópénzt csorgat a részt vevő hat ország számára. A program valóban kitörési lehetőséget nyújt-e Fehéroroszországnak a demokratizálódás irányába?
– Ez az EU programja, ők szabják meg a feltételeket. Ahhoz azonban, hogy ezek a pénzek megfelelően felhasználásra kerüljenek, először legitim parlamentre és államfőre van szükség, akit a nemzetközi szervezetek is elismernek. Brüszszelnek pedig következetesnek kell lennie, ami az emberi jogokat és a szabad választásokat illeti. Csak ilyen feltételek révén lehet bármit is elindítani országunkban. Az EU pedig sokkal pragmatikusabban is követelhetné ezeket a változásokat, hiszen Minszknek a jelenlegi válság miatt nagy szüksége van ezekre a pénzekre.
– Köztudott, hogy országuk
EU felé nyitásában Lengyelország játssza a legnagyobb szerepet. A megújult EP-ben érezhető sikeres lengyel lobbi kapcsán mit gondol, az elkövetkezendő években hogyan változik Brüsszel és Minszk viszonya?
– Lukasenko és az EU is túl sokat ígértek egymásnak, ám az eltelt idő jól tükrözi, hogy mindezek csak üres szavaknak tűnnek. Jól tükrözi ezt az Európai Bizottság külügyi biztosa, Benita Ferrero-Waldner minszki látogatása, ahol közölte, a demokratikus átalakulás területén Lukasenko semmit sem tartott be. Egy év múlva újra elnökválasztás lesz, és a Fehéroroszországért erősen lobbizó lengyelek is észreveszik ezeket a nem teljesített ígéreteket, így ők sem foglalkoznak tovább ezzel az üggyel.
– Négy-öt évvel a posztszovjet térség több államában lezajlott úgynevezett színes forradalmak után nem gondolja úgy, az akkor demokratikus átalakulásként beharangozott változások visszájukra fordultak, és ezen országok ma majdnem olyan problémákkal küszködnek, mint a váltást megelőző években? Hazájában mihez vezetne egy hasonló változás?
– Ukrajna és Grúzia esete nem hasonlítható össze a miénkkel. Ezek az országok nem önszántukból tartanak ott, ahol tartanak, hiszen Moszkvának mindkét állammal szemben vannak területi öszszeütközései, míg velünk ilyen probléma nem áll fenn. Az erős orosz nyomás mellett az EU-nak ráadásul nem volt stratégiája ezen átmenetek megsegítésére. Fehéroroszországban elkerülhetetlen a változás, ami nálunk gyorsan lezajlik majd, de nem tudjuk, mibe fog ez kerülni, ám vérmentesnek kell lennie.
– Az ön előtörténetét ismerve, elindul a következő elnökválasztáson?
– Ez attól függ, nem leszek-e éppen börtönben.

Meghurcolt elnökjelölt. Az 55 éves Alekszandr Kazulin 1996 és 2003 között a minszki állami egyetem rektora, Lukasenko közvetlen stábjának tagja volt. Az államfő kegyeiből kieső, a Szociáldemokrata Párt egykori vezetője 2006-ban ringbe szállt az államfői tisztségért, ám a választások utáni tüntetéseket követően öt és fél év börtönre ítélték vandalizmus vádjával. Tavaly augusztus 16-án – a felesége halála utáni átmeneti kimenőt követően – mindenféle hivatalos papír, indoklás nélkül szabadon engedték. (MN)