Olvasóinktól

Kedves olvasók!
Név- és címhiányos, valamint nyílt leveleket nem közlünk. Leveleiket szerkesztett formában adjuk közre. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A levelek tartalma nem feltétlenül azonos a szerkesztőség álláspontjával. Ügyfélszolgálat 8–17 óráig a 322-8306-os, illetve a 413-1547-es telefonszámokon.
Címünk: 1450 Bp. 9., Pf. 74.

Szabó László Zoltán (politológus, Budapest): Magyarországon legitimációs válság van. Ez rögtön nyilvánvaló, ha a legitimáció definícióján egy választások útján létrejött, közösségen belül elfogadott, konszenzuson alapuló államhatalmi formációt értünk, amely ezt a megállapodást magára nézve kötelezőnek tekinti. Ez minden demokratikusan működő társadalom alapja, és ez az, ami most súlyos válsághelyzetbe jutott. Nemcsak megrendült az alkotmányosságon és közrenden alapuló hit, hanem az ország ma már arra a pontra jutott, ahonnan csak egy lépés vezet a teljes összeomláshoz. Már az ’56-os forradalom ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án világossá vált, hogy ez a hatalom csak saját erőszakszervezetét képes hatékonyan működtetni – saját népe ellen. A mostani Draskovics-ügy ennél tovább mutat. Arról van szó, hogy a demokráciára leselkedő legfőbb veszély maga az államhatalom, a kormány lett. A kormány terrorizmust akart előállítani, hamis bizonyítékok alapján. De lelepleződött. Jobboldali körökben eleve úgy tartják, hogy az úgynevezett Magyarok Nyilai nevű csoport Szilvásy György volt titokminiszter kitalációja, kreációja, azaz egy politikai provokáció a nemzeti oldal ellen. Ez az álláspont, Draskovics Tibor botrányos bizonyítékhamisítási ügyének fényében csak megerősödött, nem csoda, ha egyre többen vallják úgy, hogy az álszervezet a jobboldal teljes lejáratásának az érdekében jött létre, amitől azt remélte a hatalom (és persze Draskovics), hogy a terrorizmustól való félelmet meglovagolva sok szorongásra nevelt baloldali szavazót visszacsábíthat a hatalom oldalára. Hát ilyen robbantgatós magyar (politikai) terrorizmus momentán nincs, nem létezik, ez most világosan kiderült, bár a kormány, a rendészeti miniszter (!) már nagyon szeretné, ha lenne. Nem tudom, van-e még egy olyan európai tagállam, ahol következmények nélkül maradhat egy ilyen súlyú provokációs botrány, mint most nálunk. A példátlan eset mellett persze akár létezhet egy szervezet, amelyet Magyarok Nyilainak neveznek. Egy dolog azonban bizonyos: az összeomlás szélén álló illegitim hatalom már nem válogat az eszközökben, hogy hatalmát fenntartsa a következő választásokig. Ez viszont azt az eshetőséget vonhatja maga után, hogy immáron nemcsak Draskovics Tibor kivetítős, mutogatós sajtótájékoztatóin, hanem a valóságban is megjelenhetnek olyan csoportok, amelyek a kormány leváltására megjelölt alkotmányos kereteket már nem találják megfelelőnek, és így egy még nagyobb társadalmi anarchia veszélye sejlik fel. Emiatt innentől fogva azonban minden felelősség a kormányt terheli, hiszen rendészeti miniszterén keresztül mást sem tesz, mint bűnös módon hergeli, hecceli, provokálja az egyébként apátiába süllyedt közvéleményt.

Czető Lászlóné (Budapest): Ez a szakértői, válságkezelő offshore céges Gyurcsány–Bajnai-kormány megint kitalált egy gazemberséget, és már törvénybe is foglalták. Nevezetesen a házi, vagy körzeti orvosokat pénzelvonással büntetik, ha pácienseik időközönként nem jelentkeznek vizsgálatra. Persze ne gondolja senki, hogy ez a rendelet értünk, az állampolgárokért született, hogy netán a mi egészségünkre vigyáznak. Ez csupán egy újabb sarcolás. Eddig még a körzeti és háziorvosok ezt megúszták, de a „gondoskodó” kormány gondoskodik a társadalom minden rétegéről. Önmagukról pozitívan, rólunk állampolgárokról azonban ellenkezőképp. Hogy mennyire nem fontos az emberi egészség és élet ezeknek, azt a közvetlen környezetemben lévő példa is mutatja. Egy kétgyermekes anyuka görcsös fájdalmakkal felkereste körzeti orvosát, aki nyombélfekélyt állapított meg, de szakvizsgálatot javasolt. Ez persze nem azt jelenti, hogy azonnal el is mehet szakorvoshoz. Telefonon kellett bejelentkeznie és a vonal túlsó végén közölte egy hölgy, hogy majd augusztus második felében kerülhet sorra. Történt ez július elején. Ha majd a szakorvos műszeres vizsgálatot javasol, szeptemberben már sorra is kerülhet, de amenynyire fontos ennek a kormánynak az emberek egészsége, lehet ebből október is. Bár mindenki tisztában van e betegség veszélyével, a telefonos hölgy mégis azt közölte, hogy semmit nem tehet a sürgősség érdekében. Az sem indokolja a vizsgálat előrehozatalát, hogy az édesanyának erősek a fájdalmai, otthon van két kicsi gyerekkel, tulajdonképpen életveszélyben. Ez nem történhetett volna meg, mielőtt ez a pihent agyú társaság nem találta ki az előjegyzésbe vételt. Kérdezem, miért is kell jelentkezni időszakonként a körzeti vagy háziorvosnál, ha szükség esetén sem mehet szakorvoshoz a beteg, és nem kaphatja meg időben a gyógykezelést?