Repült – az etikai szabályzattal együtt

Kőváry Zoltánnak a gazdasági válságra hivatkozva mondtak fel a Sara Lee Hungary Zrt.-nél, a hazai kávé- és teapiac vezető cégénél. Kőváry értékesítési menedzserként tizenhét évig dolgozott a kávéértékesítési részlegnél, a legjobb eredményeket érte el csoportjában, idén májusban mégis elbocsátották. Kőváry azt állítja, hogy a válság miatti létszámcsökkentés csak ürügy volt arra, hogy megszabaduljanak tőle. Képtelen belenyugodni az őt ért méltánytalan eljárásba, ezért etikai vizsgálatot kezdeményezett a Sara Lee chicagói központjában, és munkaügyi pert indított a cég ellen.

A 39 éves Kőváry Zoltán mögött már tizenhét éves kereskedelmi tapasztalat áll. A Sara Lee volt az első munkahelye, amelyhez mindvégig hűséges volt. Itt képezték ki, itt sulykolták bele a tisztességes piaci viselkedésről szóló etikai szabályzatot, amit Zoltán akkurátusan be is tartott. Talán épp ez lett a veszte. Mint mondja, egyetlen „súlyos hibát” vétett, hogy komolyan vette a cég falára kifüggesztett szép elveket, és még érvényt is akart szerezni neki, amikor mások megszegték.
A kiemelt ügyfelek értékesítési menedzseri beosztás komoly jogosítványokkal járt, ám nem jelentett vezetői pozíciót, ugyanakkor biztos megélhetést jelent a kiépített üzleti kör. Zoltán a Sara Lee Douwe Egberts Coffee Systems Divízióját, ahol dolgozott, hatodmagával alapította még 1992-ben. A szülei is a kereskedelmi cég alkalmazottjai voltak, édesanyja innen ment nyugdíjba.
– Észrevettem a cégen belül egy szabálytalanságot, amit a divíziónak a generálmenedzsere követett el. Olyan áron értékesített és olyan piacon, ami nem volt szabályos – kezd bele történetébe Kőváry Zoltán. – Van a cégen belül egy megállapodás, hogy aki a vendéglátó-ipari egységeket látja el, az nem mehet be alacsonyabb árakkal másik kereskedelmi piacokra, mert bezavar, konkurenciát teremt a saját cégünkön belül egy másik divíziónak. Egy ilyen megkötött ügyletet vettem észre 2006-ban és szóvá tettem. Először erre azt mondták a cég vezetői, hogy nincs igazam. Aztán pár hónappal később, amikor már országos balhé lett belőle a cégen belül, elismerték a súlyos etikátlanságot. Hollandiából, az európai központunkból még egy köszönőlevelet kaptam, amiért feltártam az ügyet. De a hazai cégnél az egyik vezető nem tudta elviselni, hogy beleköptem a levesükbe. Azzal intézte el, hogy beszólt: „Na oké, akkor most megkaptad, amit akartál, örülhetsz neki!” De nem maradt ennyiben az ügy. Amikor elcsitult a vihar, azt mondták nekem: úgy érzik, én nem tudok azonosulni ezzel a céggel, és hogy menjek el. Másfél éves végkielégítést ajánlottak fel, hogy megszabaduljanak tőlem. Akkor, 2006-ban már 14 éve dolgoztam a cégnél és nekem voltak a legjobb eladási eredményeim, és nem követtem el semmit, ezért úgy gondoltam: nem nekem kellene távoznom. Attól kezdve vesszőfutássá vált az életem. Folyamatosan megpróbáltak kikészíteni, megkísérelték elszipkázni tőlem a legjobb partnereimet, és megpróbálták átadni másnak. Olyan szituációkat igyekeztek teremteni, ami már elfogadhatatlan a számomra. És most, májusban, pedig egyszerűen csak bejelentették, hogy a gazdasági válság miatt átszervezés lesz a cégen belül. A chicagói központban hozták meg a döntést, ami kétszáz embert érintett a Douwe Egberts körülbelül nyolcezer európai dolgozójából, Franciaországtól Magyarországig. A mi cégünkön belül mindössze tíz embert érintett az ötszázból. Na engem „becsomagoltak” ebbe a tíz emberbe.
Zoltán gazdaságossági szempontból is érthetetlennek tartja, hogy őt küldték el. Hiszen neki a tizenhét éves munkaviszony után, mint mondja, komoly végkielégítés jár.
– A válságban nem azt szokás elküldeni, akinek a legjobbak az eredményei, hanem azt, aki felesleges – mondja. Különösen sérelmesnek tartja, hogy három olyan dolgozó is volt ott az ő elbocsátása pillanatában, akik még próbaidőn voltak. Nekik nem kellett volna egy fillér végkielégítést se fizetni, mégsem őket küldték el. Sokan voltak olyanok is, akik még nem dolgoztak három éve sem a cégnél.
– Félre ne értsen, nem azt akarom, mondani, hogy én azt szerettem volna, hogy helyettem mást küldjenek el. Csak annyira kilógott a lóláb. Ezt az alkalmat használták fel arra, hogy megszabaduljanak tőlem, hogy elvegyék az üzleti partnereimet, amin tizenhét évet dolgoztam. Ráadásul, aki kirúgott engem, mindössze két hónapja jött a céghez. Úgy küldött el engem, hogy a két hónap alatt egyszer sem beszéltünk a munkámról. De azt látnia kellett a papírokból, hogy az én eredményeim voltak a legjobbak. Ezzel az emberrel a két hónap alatt én egyetlen alkalommal beszéltem. Egyszer behívott az irodájába, bent voltam vagy egy fél órán keresztül.
Zoltán kereskedelmi menedzser iskolát végzett a vendéglátó-ipari szakközépiskola után, ami nem hivatalos állami főiskola, ám elfogadott szakképzettségnek számít. Négy évig a Douwe Egberts Andrássy úti kávézójának a vezetője is volt.
– Veszteséges volt, amikor átvettem, de két hónap alatt kihoztam nullára a havi eredményt és attól kezdve négy éven keresztül nullszaldósan működött. Aztán lejárt az üzlet bérleti szerződése és akkor a cég vezetése úgy döntött, nem működtetik tovább a kávézót.
– A cég elnöke, tudja, hogy magát kirúgták?
– Persze.
– És ő mit szólt?
– Megírtam neki egy levélben, és azt válaszolta, hogy nagyon sajnálja, de tudnom kell, hogy válság van, és ez megköveteli az áldozatokat. Leírtam neki, hogy szerintem egy évek óta húzódó pitiáner bosszú miatt küldtek el, hogy évek óta tüske voltam 2-3 ember szemében, és akkor erre azt válaszolta, hogy bár neki nincsen rálátása a mi divíziónkra, de visszautasítja, amiket írok. Ezután visszaírtam neki, hogy rendben, de ha nincsen rálátása, akkor miért írja azt, hogy visszautasítja, amiket írok. Arra se vette a fáradságot, hogy megnézze, mit utasít vissza.
Ezután Zoltán a Sara Lee a chicagói központjában működő etikai bizottsághoz fordult, Kőváry részletesen leírta nekik, mi történt vele. Már választ is kapott: foglalkoznak vele.
– Csakhogy, van egy szépséghibája a történetnek: éppen az az ember Magyarországon a helyi etikai bizottság vezetője, akivel nekem folyamatosan gondjaim voltak. Tehát az ő főnökének küldtem el Chicagóba azt a levelet. Nem hiszem, hogy nekem adnának igazat egy magyarországi igazgatóval szemben, hiszen ezzel aláásnák a tekintélyét ennek az egész etikai bizottságosdinak – fogalmazta meg kétségeit Zoltán, aki a magyar független igazságszolgáltatásban jobban bízik a Sara Lee etikai bizottságánál is, ezért a munkaügyi bíróságtól vár jogorvoslatra.
Megkerestük a Sara Lee-t is Kőváry Zoltán elbocsátása miatt, ám a cég elnöki titkárságán azt közölték velünk: nem kívánnak az ügyben nyilatkozni.