Mivel e hasábokon kedden hangot adtunk aggályainknak, itt az ideje a megkönnyebbült beismerésnek: rosszabbra számítottunk. Még ennél is. A sportnapilap által húszezresre becsült, a távirati iroda szerint kilencezres (már ez megérne egy külön felütést, de most hagyjuk) közönség ugyan olykor váltakozó intenzitással, de nem tömbben és nem folyamatosan szidta az ellenfelet, ám ennyit sajnos elbírt a papírforma, és a hangnemre is inkább illik a pocskondiázta, mintsem a gyalázta kifejezés. Igen, egyesek frászt kapnak a „Vesszen Trianon!” rigmustól, ez szívük joga. Mint ahogyan másnak ugyancsak szíve joga, hogy a magyar történelem szerinte legsúlyosabb, legigazságtalanabb és legkevésbé orvosolható nemzettragédiáját kárhoztassa, akár kórusban is; hazai bajnoki meccsen mi sem látjuk ennek az értelmét, de szomszédos ország elleni sportviadalon nem főbenjáró vétek. A szurkoló agya egyébként is különleges képződmény: a februárban meggyilkolt Marian Cozma „éltetése”, nevének skandálása jól megfér benne az egy perc múlva szétfütyült román himnusszal.
Cinikusnak tűnhet ez az álláspont, de inkább realista. Bele kellene törődnünk, hogy az emberiség vele született görcseit, zsigeri gyűlöleteit, évezredekre visszanyúló félelmeit nem éppen a mi generációnk fogja mind levetkőzni, vagy ha mégis, akkor sem egy magyar–román futballmeccsen.
Maga a sportesemény nagyobb csalódást jelentett. Szerencsére Erwin Koeman szövetségi kapitánynak is, aki szokása szerint egyetlen keresetlen mondatban megragadta a lényeget: „Szenvedély és agresszivitás nélkül bajba kerülsz ezen a szinten.” Pedig a messziről jött holland nem is ismerheti e speciális magyar–román viszonyt, így annak a jelentőségét sem, hogy 1981. május 13. óta képtelenek vagyunk nyerni. (Sőt már akkor is úgy kerekedtünk felül 1-0-ra, hogy Fazekas a 18. percben súlyos védelmi hibából megszerezte a vezetést, aztán srácként a stadion lelátóján ülve hetven percen át egyik rémületből a másikba esve szorongattam a mellettem ülő kezét, pedig nem is lány volt az illető.) Az ellenfél sportszakmai szempontból azért is tűnt ideális választásnak, mert azon túl, hogy „portugál focit” játszik, puszta létével tétet kölcsönzött egy barátságos meccsnek is.
Ezért bántó és idegesítő, hogy az első félidőben a mieink nyomokban sem emlékeztettek olyan komoly futballcsapatra, amely szeptember 5-én a svédekkel, rá négy napra pedig a portugálokkal egyenrangú félként, győzelmi eséllyel mérkőzhet. A hibák markánsan megmutatkoztak, kérdés, mennyit lehet rajtuk javítani. Általában óvakodunk attól, hogy „szakértsünk”, de annyi trivialitásnak tűnik: ha nem a 0-0 a célunk, hanem egy-egy meglepő húzással szeretnénk kibillenteni a majdani vetélytársat az állásaiból, akkor Gera Zoltán kihagyása luxus.
Persze így is nyerhettünk volna 1-0-ra, mint ahogyan a románok tették. A különbséget egy momentum és egy futballista jelentette: Ghioane a 42. percben úgy cselekedett, mint a maga hivatását magas fokon űző szakember, hiszen kritikus helyzetben felismerte, majd végrehajtotta az ideális megoldást. (Ha a napjaink legkiválóbb magyar játékosának mondott Huszti Szabolcs egy éve képes lett volna ugyanerre, tisztább ziccerben a dánok ellen, most 15 pontunk lenne.) Hogy az egyébként igen halovány románok pusztán ettől megérdemelték-e a győzelmet, az számunkra indifferens. Az számít, hogy mi nem érdemeltük volna meg.
Jó három hét múlva, a svédek ellen ennél több, sokkal több kell. A portugálokat egyelőre hagyjuk is. A tét nagyobb, mint az elmúlt évtizedben bármikor. Pusztán attól is, hogy – nagyrészt nyilvánvalóan a halogató ellenfélválasztásnak köszönhetően – ezúttal hat forduló után a második helyen áll a csapatunk, míg korábban jóval hamarabb lehorgonyzott negyedikként. Koeman mester vállán legalább ekkora a teher, mert ő védi már egyedül a holland vonalat. Azok után ugyanis, hogy U21-es alakulatunkat – ugyancsak szerda éjjel – 4-1-re lekaszálták Walesben az Eb-selejtezőn, még élesebben vetődik fel a kérdés: ki, mikor és hogyan felel majd az utánpótlás-menedzsment szisztematikus szétveréséért, a helyébe importált szemfényvesztésért?
Persze ezzel a válasszal is várjuk meg szeptember 5-ét.
