Szakmai vita a díjakról

Egyes jelzések alapján a bankok továbbra is magas költségeket számolnak fel a különféle kölcsönszerződések, így a devizahitel-megállapodások módosításáért. Közjegyzői berkekben arra gyanakodnak: a pénzintézetek azt az összeget is elkérik ügyfeleiktől, amit a hivatalos személyek – a kormány nyomására – engedtek áraikból. A Magyar Bankszövetségnél ezt a vélekedést életszerűtlennek nevezték.

Közjegyzői berkekből úgy értesültünk: kevesen éltek az utóbbi fél évben azzal a lehetőséggel, hogy devizahitelüket módosítsák. Pedig az adósok több lehetőség közül is választhatnának. Például euróban felvett hitelüket forintalapúra változtathatnák, az alacsonyabb törlesztőrészletek miatt kölcsönük futamidejét meghosszabbíthatnák, vagy éppen előtörleszthetnének. Mindezt ráadásul igen alacsony költségek megfizetése mellett tehetnék.
Februárban az akkor még Gyurcsány Ferenc vezette kabinet abban állapodott meg a közjegyzői kamarával, hogy a devizahitel-szerződések módosításáért a hivatalos személyek csak ötezer forintot kérnek. Ezzel párhuzamosan a bankok vállalták: az ilyen típusú megállapodások megváltoztatásáért különdíjat nem számítanak fel; ezzel is segítve a forint jelentős gyengülése miatt bajba került ügyfeleiket. Csakhogy a lehetőségekkel nem sok adós élt.
Ennek okát a lapunknak nyilatkozó, ám neve elhallgatását kérő közjegyző több tényezőben látja. Szerinte egyrészt sokan abban bíznak, hogy a forint hamarosan erősödni fog, ezért a törlesztőrészletek is csökkennek majd. A hivatalos személy kifejtette azt is: aki például a harmincas éveiben járva vett fel kölcsönt húsz évre, az biztosan nem fogja a hitel futamidejét mondjuk tíz évvel meghosszabbítani. Ez ugyanis esetében azt jelentené, hogy hatvanéves koráig kellene fizetnie a kölcsönt. Ezt sokan, a kiszámíthatatlan jövőtől tartva, nem vállalják. A közjegyző azt is elmondta, hogy tapasztalatai szerint többen azért nem változtattak a szerződésükön, mert a bank több tízezer forintot kért volna el a megállapodás módosításáért. A hivatalos személy megítélése szerint arról van szó: a közjegyzőket a kormány lényegében arra kötelezte, hogy a korábbi tíz-tizenötezer forint helyett pár ezer forintot számítsanak fel a devizahitel-szerződések módosításáért, de az így kialakuló, nagyjából tízezer forintos különbséget a bankok elkérik az ügyfelektől. Vagyis amit a kabinet a közjegyzőktől elvett, azt a pénzintézetek különféle díjként beszedik az adósoktól. Így a szerződések módosítása a bankok díjemelése miatt egyáltalán nem lett olcsóbb, a közjegyzőktől azonban komoly pénzeket vontak el.
Hasonló esetről számolt be egyik olvasónk is. A testvére az autó megvásárlásához devizahitelt vett fel. A kölcsönből 600 ezer forintot kell még kifizetni. Ám testvérének anyagi helyzete az utóbbi időben megrendült, ezért nemrégiben arra kérték a bankot: engedélyezze, hogy a hitel fennmaradó részét testvére helyett olvasónk egyenlítse ki. A pénzintézet nem zárkózott el, de közölte, erre csak akkor van lehetőség, ha – módosítási díjként – hatvanezer forintot egy összegben kifizetnek. Ezt a pénzt a bank nem számította volna be a kölcsönbe. Vagyis a tartozás tíz százalékát kérte a pénzintézet díjként azért, hogy a válság miatt megszorult polgár helyett egy másik, nevezetesen a testvére fizesse vissza a kölcsönt.
– Az eseteket nem ismerem, így azokat nem szeretném kommentálni – mondta lapunknak a Magyar Bankszövetség vezető tanácsadója. Müller János kifejtette: a közjegyző álláspontja logikai alapon megcáfolható. A pénzintézetek ugyanis az esztendő elején vállalták, hogy különdíjak felszámítása nélkül módosítják a devizahitel-szerződéseket, s egyidejűleg kezdeményezték a közjegyzői díjak csökkentését is. A tanácsadó emellett hangsúlyozta, hogy a közjegyzői díjak nem a bankok bevételét növelik, mivel ezt a díjat az ügyfelek közvetlenül a közjegyzőnek fizetik ki. Ezek miatt Müller életszerűtlennek nevezte a felvetést, s közölte: megítélése szerint nem fordulhat elő, hogy azt az összeget, amennyivel a hivatalos személyek olcsóbban dolgoznak, a pénzintézetek elkérnék ügyfeleiktől. – Aki ilyen esettel találkozik, jelentse a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének – ajánlotta a vezető tanácsadó, majd folytatta: a bankok nem vállalják azt a kockázatot, hogy egy ilyen vizsgálaton fennakadva elmarasztalják őket. Végül Müller János megjegyezte: eddig nagyjából negyvenezer ügyfél élt a könnyítések valamelyikével.
– Ez a szám annak tükrében, hogy idehaza 900 ezer lakáshiteles van, első ránézésre talán nem tűnik soknak – fogalmazott a szakember –, de ha az vesszük, hogy a lehetőségek negyvenezer családon segítettek, nem beszélhetünk jelentéktelen eredményről.