Úton az asztmás magyar hegymászók

Jól vannak azok az asztmás hegymászók, akik nemrégiben indultak útnak, hogy megmásszák a közép-ázsiai Pamír hegység 7134 méter magas Lenin-csúcsát.

Veszélyes lehet a túra. A Lenin-csúcs a közép-ázsiai Pamír hegység harmadik legmagasabb pontja. Tádzsikisztán és Kirgizisztán határán található, közel Kínához és Afganisztánhoz. Egy népszerű, hegymászóknak szóló internetes oldalon az olvasható: nagy magasságban vezető, kondícióigényes túra. A csúcsrégióban nyáron sem ritka a –20 Celsius-fok, s gyakran fúj erős szél. A Lenin-csúcs megmászása nem technikai nehézséget okoz elsősorban. A legnagyobb veszélyt a hirtelen változó időjárás, a szél és a hideg jelenti, ezért a hely kiszámíthatatlan még mászóidényben is. További nehézséget okoz, hogy a nyugati gerincen át vezető út rendkívül hosszú, ahol rossz időben könnyű eltévedni.

Legutolsó értesüléseik szerint az expedíció tagjai jól vannak – nyilatkozta lapunknak Horváth Katalin, a hegymászókat támogató gyógyszercég munkatársa. Mint mondta, a csapat két tagja, a Zempléni testvérpár itthon tartózkodó édesapjától kapnak tájékoztatást. – A kapcsolattartás azonban nehézkes, így nem tudni pontosan, hogy mostanáig meddig jutottak a hegymászók – tette hozzá Horváth Katalin.
Az öt sportolóból álló csapatnak két középsúlyos asztmás fiatal a tagja, őket két egészséges hegymászó és egy tapasztalt vezető kíséri. Zempléni Szabolcs (23) és Zempléni Balázs (21) hét évvel ezelőtt kezdett el hegyet mászni. Indulásuk előtt úgy fogalmaztak: azt szeretnék bebizonyítani, hogy ezzel a betegséggel is teljes értékű életet lehet élni. Eddig kétszer jártak a Mont Blanc tetején – 2006-ban az olasz oldalról, míg 2008-ban a francia oldalról kapaszkodtak fel a 4810 méteres magaslatra. 2007-ben két hegycsúcs, a Monte Rosa (4634 méter), illetve a Grossglockner (3798 méter) megmászása szerepelt a programjukban. Az idei expedíció azért is egyedülálló, mert légúti betegségben szenvedő sportolók először kísérelnek meg feljutni a Lenin-csúcsra.
Az alpinisták egy évig készültek a pamíri feladatra. – Ilyesmire asztmásan korábban senki sem vállalkozott, ezért az orvosok sem tudják pontosan megmondani, hogy mire számíthatnak a fiúk – mondta a két fiatal édesapja, Zempléni János, a Magyarországi Krónikus Légúti Beteg Gyermekek Sportegyesületének (Makró SE) elnöke. Az orvosokkal egyeztetve magukkal visznek minden olyan gyógyszert, amelyről előzetesen úgy gondolták, hogy az expedíció idején, főképp mászás közben, szükségük lehet – mondta édesapjuk az indulás előtt.
A testvérek orvosi felszerelést is vittek magukkal, hogy folyamatosan rögzíthessék egészségügyi adataikat. Így megfigyelhetik állapotuk változását hegymászás közben. Az adatokat a sportolók hazatérte után szakemberek elemzik majd, az eredmények pedig egy nagyszabású kutatás alapjául szolgálhatnak.
– Alig tudunk valamit arról, hogy milyen tünetei lehetnek a betegségnek ilyen magaslaton, mászás közben – mondta lapunknak Kovács Péter tüdőgyógyász. Szerinte jellemző, hogy felfelé haladva egy ideig jelentősen romlik az asztmások teljesítménye, de amint a tüdejük megszokja a terhelést, hasonló teljesítményre képesek, mint az egészségesek. A hegymászás nem jelent állandó, azonos intenzitású megterhelést a szervezetnek, így a tüdőnek van ideje pihenni és hozzászokni az oxigénhiányhoz. A mai modern medicináknak köszönhetően a betegség szinten tartható és kontrollálható – fűzte hozzá.