Fontos hír érkezett nemrég az Afganisztánnal határos pakisztáni területről. Augusztus 5-én állítólag megölték a pakisztáni tálibok vezetőjét, Beitullah Mehszúdot. A terrorista vezért apósa házában, Dél-Vazírisztánban érte a határ túloldaláról indított amerikai rakétatámadás, miközben éppen vesebaját kezeltette. 2006 óta Mehszúd irányítása alatt terrorista merényletek sora söpört végig Pakisztán különböző településein. Nekik tulajdonították 2007 decemberében az országba hazatérő miniszterelnök-jelölt, Benazir Bhutto meggyilkolását is. Csupán az elmúlt esztendő alatt mintegy kétezer áldozata volt a merényleteknek.
Pakisztán nehéz helyzetben van. Az Obama-kormányzat jelentősen megemelte az Afganisztánban állomásozó amerikai katonák számát. Az utóbbi időben az Egyesült Államok minden eddiginél nagyobb nyomást gyakorolt a nemrégiben hatalomra került pakisztáni kormányra a szélsőségesek elleni fellépés érdekében. Az afganisztáni helyzet katonai megoldása ugyanis mindaddig nem lehetséges, amíg a tálibok menedéket találnak a pakisztáni pastu törzsi területeken. Biztonságpolitikai szakértők azért is aggódnak, hogy az ország nukleáris fegyverei esetleg a szélsőségesek kezébe kerülhetnek. Ez komoly veszélyt jelent a terror ellen küzdő nyugat számára. A Washingtonnal szövetséges ázsiai országban eközben egyre erősebbé válik az Amerika-ellenes közhangulat.
A pakisztáni hadsereg már számos offenzívát indított a terroristák ellen. Az eddigi felemás sikerek mögött elsősorban az állt, hogy a fegyveres erők egy-egy eredményes hadművelet után mindig visszavonultak az elfoglalt területről, és a kormány a konfliktus kerülése érdekében tárgyalásokat folytatott a törzsi vezetőkkel. Ez időt adott a militánsoknak arra, hogy összeszedjék magukat, majd ismételt támadásokkal felrúgták az egyezményt. Amikor a pakisztáni tálibok tavaly egészen a főváros szomszédságáig terjesztették befolyásukat, majd felrobbantották az iszlámábádi Marriott Hotelt, a pakisztáni hadsereg komoly ellenlépésre szánta el magát. A Vazírisztánnal szomszédos Szvat-völgyből az utóbbi három hónap alatt kisöpörték a militánsokat, és a hadsereg teljesen átvette a térség irányítását. A Szvat-völgy most csendes, megtisztították a fegyveres felkelőktől, ám ezért magas árat kellett fizetni. Rengeteg a civil áldozat, és több mint hárommillióra becsülik a hadműveleti területekről elmenekült, ideiglenes menekülttáborokban élő állampolgárok számát. A kormány anyagi erőfeszítéseket is tesz a menekültek visszatelepítésére, ám a polgári lakosság nem érzi magát biztonságban. Úgy mondják, a tálib nem tűnt el, csupán a hegyekben rejtőzik.
Annak, hogy az eddigi katonai eredményeket hosszú távú siker koronázza, számos feltétele van. A hadseregnek nem elég kiszorítania a militánsokat egy adott térségből, de azon a területen biztosítania kell a folyamatos ellenőrzést. A pakisztáni hadsereg bejelentése szerint nem állnak meg, a hadműveletet a pakisztáni tálibok központjának számító Dél-Vazírisztánban folytatják. Szükség van a katonai infrastruktúra fejlesztésére is, amely újabb dollármilliókat emészthet fel.
Az Obama-kormány új Afganisztán–Pakisztán-stratégiájának az is része, hogy a demokratikusan megválasztott helyi kormányokon keresztül fejtse ki befolyását a térségben. Ehhez – a katonai kiadások mellett – az amerikai adófizetők pénzéből a militánsoktól visszafoglalt területek fejlesztésére, a civil lakosság megsegítésére is komoly összegeket szándékoznak áldozni. Washington már eddig is dollármilliókkal támogatta legfőbb ázsiai szövetségesét, a Pentagon azonban gyanakvással kezeli, és vonakodik további fegyverekkel ellátni a szélsőséges törzsi vezetőkkel eddig többször kiegyező országot.
A helyi lakosság megnyerése azért is stratégiai feladat lenne, hogy elkerülhessék a radikális iszlám térnyerését az országban. A vallási türelmetlenségnek napi szinten számos jele tapasztalható. Pandzsáb tartományban augusztus elején a keresztény kisebbség tagjait gyilkolták meg mozlim radikálisok szent könyvük, a Korán állítólagos megsértéséért. A vallási kisebbségekkel szembeni türelmetlenség nem új keletű jelenség a térségben. Pakisztánban és a szomszédos Indiában is történtek már hasonló, például a keresztényeket érő atrocitások. A pakisztáni kormány azonnal biztosította az áldozatok családjának rehabilitálását és elítélte a kisebbségek elleni atrocitást. Ez azonban kevés. Pakisztánban ma is érvényben van egy régebbi törvény, amely az iszlám bármilyen megsértését megtorolja. A jog akár halálbüntetéssel is sújthatja azokat, akik a Korán vagy Mohamed próféta, illetve maga az iszlám ellen vétettek valamiképpen. Amíg pedig Pakisztánban ilyen törvények vannak érvényben, addig továbbra is hangadók lehetnek a semmiféle másságot nem tűrő szélsőségesek.
