Elege volt az MSZP-nek abból, ami Budapesten és általában az országban eddig történt. Ez nem mehet így tovább. Bizottságot kell létrehozni, vizsgálatot kell indítani, s új alapokra kell helyezni a politizálást. Varázsütésre így nyilatkozott az őszi politikai évad kezdetén Lendvai Ildikó pártelnök, Burány Sándor, a budapesti szervezet vezetője és Steiner Pál fővárosi frakcióvezető is. Valójában valamennyien elhatárolódtak eddigi önmaguktól, és kimondatlanul ugyan, de főként az SZDSZ-től. A legjobb példa erre a végkielégítési botrány kirobbanása óta összevissza nyilatkozó Steiner és Burány mostani közlése. A két politikus egyetért abban, hogy a fővárosi cégeknél és intézményeknél rendet kell tenni. A BKV-s végkielégítési ügy csak a jéghegy csúcsa – vélik –, s azt hangoztatják, hogy 2003-ig visszamenőleg minden fővárosi cég és intézmény vezetőinek szerződését át kell tekinteni. Ehhez három hónapot adnának maguknak. Utána a kormány is hajlandó lesz támogatni a BKV-t. Ezt már Horváth Csaba MSZP-s főpolgármester-helyettes fejtegette, aki párttársa, Hagyó Miklós helyébe lépve vadonatúj emberként próbálja magát feltüntetni. Szavaiból kitetszik: az SZDSZ a hibás, mert a szabad demokraták főpolgármester-helyettese, Ikvai-Szabó Imre is részt vett a közlekedési vállalat felügyeletének ellátásában. Így a tevékenység megoszlott a fővárosi MSZP és az SZDSZ között, a liberálisok ugyanakkor most nem hajlandók vállalni a felelősséget.
Demszky Gábor köztudomásúan nem pártlistán nyerte el a főpolgármesteri tisztséget. Őt – nagyon csekély többséggel ugyan, de – személyre szólóan választotta meg a budapesti közönség. Demszkynek ugyanakkor nem tett jót, hogy a háromigenes népszavazás után összeomlott a liberális párt. A szocialisták az egybehangzó nyilatkozatokból ítélve most végképp szembefordulnak vele és az általa patronált fővárosi szabad demokrata politikusokkal. Így próbálják menteni az irhájukat. Demszky ugyanakkor valóban teljes felelősséget visel a város működéséért, akkor is, ha a BKV s több más fővárosi intézmény és vállalat az MSZP kifizetőhelyeként működött. A főpolgármester nem rázhatja le magáról a botrányos eseteket, ugyanis a város egész két évtizedes működése közbotránynak minősíthető. Nem csak arról van szó, hogy Demszky a maga laza stílusában napirendre tért afölött, hogy nem épültek a külső kerületekben őrzött parkolóhelyek, s a közlekedés kaotikussá vált. A lelkén szárad a zöld területek rohamos beépítése, s az is, hogy a pénzügyi befektetők városfejlesztés címén tetszésük szerint, gátlástalanul terjeszkedhettek Budapesten. Demszky máig is abból él, hogy az Antall-kormány idején előbb elfogadta, majd lemondta a világkiállítást, de a kormány az összes fővárosi beruházást megvalósította. A főpolgármester és szocialista partnerei akkor nyithatnának új lapot pártjuk történetében, ha lemondanának tisztségükről és feloszlatnák az önkormányzatot. Egy esetleges új választói felhatalmazással kezdhetnének csak hozzá a város általuk lerombolt intézményeinek újjáépítéséhez. Addig nincs miről beszélniük. Mit is mondott a választási felkészülésről Lendvai Ildikó? Az MSZP nem dumával, hanem tettekkel készül a következő megmérettetésre. Nem ígérget, és nem szórja a pénzt, hanem a gondokat próbálja megoldani.
A kormányzó többség, illetve kisebbség már csak egyet tehet: a városházán és a parlamentben is kasszát készít arról, hol a pénz, hová lettek a milliárdok, ki részesült a közvagyonból, amikor még teljes volt közöttük az egység az elmúlt csaknem egy évtizedben. Utána pedig szépen átadják a kassza kulcsát azoknak, akik képesek megfelelni a közbizalomnak.
Képmutatás és kettős mérce
