Bizonyíték lehet a börtönlevelekből

Írásszakértővel próbálja tisztázni a bíróság, kik lehetnek azoknak a börtönben kelt leveleknek a szerzői, akiknek tudomásuk lehet a diósdi kettős gyilkosság megrendelőjéről. Elképzelhető, hogy a felbujtót a levélírók között kell keresni.

A vádlottak korábbi, előzetes letartóztatásuk idején írt leveleinek felolvasásával folytatódott tegnap a Pest Megyei Bíróságon annak a társaságnak a bűnpere, amelynek tagjait a százhalombattai olajlopásokkal és az ahhoz kötődő diósdi kettős gyilkossággal vádolják. A titokzatos üzenetek írójának, címzettjének azonosítása akár az említett merénylet megrendelőjét is felfedheti. Bartkó Levente tanácsa főként logikai következtetésekkel igyekszik felfedni a levelezők személyét. Az már korábban bebizonyosodott, hogy a kettős gyilkosság indítéka az olajüzlettel függ össze.
Ismert, a 90-es évek második felétől rendszeressé váltak az üzemanyaglopások a Mol Nyrt. százhalombattai olajfinomítójából. Az erre szakosodott társaság először a szállítást végző tartálykocsik sofőrjeivel, illetve az üzem személyzetével kötött alkut, ők segítettek a bűncselekményekben. Később a csoport csővezetéket ásott az egyik vádlott, P. István ercsi kamionmosójától a gyárhoz, s azt csatlakoztatták a Mol hálózatára. A beavatott dolgozók a megbeszélt időpontokban nyitották-zárták a szerelvényeket, a többiek a kamionmosóban lefejtették az üzemanyagot. Utóbbi volt a társaság telephelye is, onnan osztották szét az olajat vevőiknek. A vád szerint a diósdi merénylet egyik áldozata, F. József tudott az iparszerű lopásokról, és zsarolni kezdte az abban részt vevő csoport egyes tagjait. A gyilkosság elkövetője, P. Sándor nyomozási alkut kötött elfogása után az ügyészséggel, és beszámolt a bűntett körülményeiről. Megbízójaként nagybátyját, Cz. Attilát nevezte meg, aki más merényletekre is utasította.
Az említett levelek zömét vélhetőleg Cz. Attila és P. István írta egymásnak. Az üzenetek utalnak a bűnszervezet felépítésére, az egyes bűncselekményekre, de íróik mindvégig kívülállóként beszélnek benne önmagukról. Egy részük lehet akár konspiráció is, mert arról értekeznek bennük, hogy lebukásuk esetén miképp kell más csoportokra terelni a hatóságok gyanúját. Érdekes ennek fényében, hogy a társaság elfogása után épp Cz. Attila vallomása alapján vették őrizetbe a szervezet vezetőinek tartott testvérpárt, Sz. Istvánt és Sz. Miklóst.
A bíró már korábban jelezte, hogy írásszakértőket kér fel a szerzők kilétének megállapítására. A levelek tartalmából az körvonalazódik, hogy F. József és K. Norbert halála a társaság több tagjának érdekében állhatott, akik vélhetőleg együtt fizették ki a bérgyilkost. Érintett lehet még a Cz. Attila mellett szintén védett tanúként szereplő V. Zsolt, és a merénylet szervezésében segédkező M. József. Utóbbiak nemrég egymást vádolták hazugsággal, és összeszólalkoztak bírósági szembesítésükön.