Közép-Európa egy része kezd kiábrándulni Obamából. A régió leértékelődéséről, elárulásáról és ismét a fejünk fölött köttetett alkukról beszélnek. A lengyel és a cseh elit csalódottsága még csak-csak érthető, hiszen a közvélemény többségével szemben igyekeztek keresztülvinni az előző washingtoni adminisztráció konfrontatív, ezzel valójában Európa biztonságát csökkentő, egyébként hamis veszélyekkel indokolt rakétatelepítési terveit. Mint azonban Zbigniew Brzezinski fogalmazott, a rakétapajzs nem lett volna működőképes, a fenyegetés, amely ellen tervezték, nem létezik, és a rendszer olyan országokat védett volna, amelyek ezt valójában nem kérték.
E pontos helyzetértékelésből is látszik, hogy a Fehér Ház előző lakói nem a földön jártak, amelynek eredményeként egyértelműen sérültek Amerika érdekei. Mostani döntésével Obama nem tett mást, mint idejében kijavított egy hibás lépést, ami egyben szakítás a Bush-éra ideologikus külpolitikájával. Az Egyesült Államok valódi érdekeit tartja szem előtt, amelyek most azt követelik meg, hogy a lehetőségei határához közelítve minden erejével a Közép-Keletre és Ázsiára koncentráljon. Igazi nagyhatalmi játszma ez, amelyben a fő aktorok Amerika mellett Kína és Oroszország. Európa, benne a mi térségünk e szempontból sehol sincs.
Ezzel kell szembesülniük most mindazoknak, akik erős fáziskéséssel reagáltak a világ változásaira, s a közelmúlt ködös ábrándjait kergetve, túlságosan beleszeretve a trójai faló szerepébe, a minap még nyílt leveleket írtak Obamához. Az sem józanított ki sokakat, hogy a levél látványos módon, felbontatlanul került a szemétkosárba. Csalódottságuk érthető, ám nem indokolt. Egy korszak lezárult. Felébredve a kábulatból, most az egyszer érdemes lenne odafigyelni a csatlós mentalitás helyett nagyobb önállóságot, európai magatartást sugalló washingtoni tanácsokra.
Ez az utolsó esélye a felvételizőknek
