Csökkentett üzemmód

Elmoshatja az eddigi dollármilliárdokból végrehajtott fejlesztések eredményét a biztonsági helyzet romlása Afganisztánban. A magyar forrásokat a legrosszabbkor csökkentik.

Több milliárd dollárnyi fejlesztési és humanitárius segély érkezett 2001 óta az országba, ami főleg az oktatásban és az egészségügyben hozott érezhető változásokat. A legnagyobb donor az Egyesült Államok, amelyet Nagy-Britannia, a Világbank, az Ázsiai Fejlesztési Bank, Japán és az Európai Unió követ. Az ország megsegítésére felajánlott eddigi 55 milliárd dollár hatalmas összeg, mégis eltörpül a nemzetközi haderő költségei mellett. Csak az Egyesült Államok évi több mint 35 milliárdot költ itt el katonai feladatokra. Ráadásul a segélyeknél öt dollárból négyet az afgán kormány ellenőrzése nélkül használnak fel. Az országban jelenleg több száz külföldi szervezet tevékenykedik, ezek „megregulázása” csigalassúsággal halad.
Az afganisztáni környezet egyik sajátossága a többféle feladatot ellátó úgynevezett tartományi helyreállítási csoportok (angol betűszóval PRT) működése. Az invázió utáni biztonsági helyzet miatt alig voltak segélyszervezetek, a helyi lakosság viszont azt igényelte, hogy nyugati katonák segítsenek nekik. A létszámhiányos nemzetközi haderő számára ez jelentette a megoldást arra, hogy az egész országban jelen lehessen. Jelenleg 34 tartományból 26-ban működik olyan egység, amely katonai, fejlesztési és humanitárius feladatokat is ellát. Hazánk 2006-ban vette át a hollandoktól az északi Baglán tartományban működő PRT irányítását. 2007-től évi 500 millió forintot fordítunk a terület újjáélesztésére. A 2008-as adatok szerint Afganisztán lett hazánk legfontosabb nemzetközi fejlesztési partnere. Ez azért meglepő, mert a közép-ázsiai állam a magyar fejlesztéspolitikában elvileg nem tartozik a legfontosabb partnerek közé. A tavaly itt elköltött mintegy 700 millió forintban benne vannak a minisztériumok saját, erre a célra fordítható büdzséi is, de a humanitárius segélyek nem. Maga a félmilliárdos PRT-keret több mint fele különböző minisztériumoknak jutott, amelyek saját területükön próbáltak tenni valamit az itt élőkért. A pénz másik részéből a külügy magyar segélyszervezetek számára írt ki pályázatot. A két nyertes, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (MÖSZ) és a Baptista Szeretetszolgálat 10-15 százalék önrész mellett oktatási, munkahelyteremtő, mezőgazdasági és vidékfejlesztési, illetve egészségügyi projekteket vitt. Siker, hogy emellett Görögország két alkalommal összesen 800 ezer eurót ajánlott fel, az Önkormányzati Minisztérium saját keretét önrészként használva egy EU-s fejlesztési alaptól 800 ezer eurót nyert – utóbbiból a MÖSZ a helyi közigazgatást fejlesztette. A harmadik jelentős plusztétel az a 145 millió forint (2007-ben 125 millió), amelyet a honvédelemi tárca költségvetéséből fordít kútfúrásra, iskolarenoválásra, élelmiszerosztásra, útépítésre. Ebből futotta többek között a rendőri erők és bábanők képzésére, rendelők és iskolák építésére, mezőgazdasági és vízügyi projektekre, illetve munkahelyteremtő programokra. A tartományban, de az északi régióban is a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet a legaktívabb, tevékenységük még a magyar szerepvállalás előtti időszakban kezdődött.
Az idén a kormány által 459 millióra csökkentett keret a világgazdasági válság hatását tükrözi. Ha a hivatalos magyar álláspontot vesszük figyelembe, akkor ez a legrosszabbkor jött. Több projekt, nagyobb biztonság, vagy másképp: ha több pénzt fordítok a helyi lakosság igényeire, akkor kevésbé lesz hajlandó azokat támogatni, akik távozásomat (halálomat) kívánják.
Afganisztánban a biztonsági helyzet 2007 óta érezhetően romlik. Kérdés, hogyan csökkenthetjük a fejlesztési pénzeket, ha arra számítunk, hogy a biztonsági helyzet tovább romlik. A civil szektor számára különösen szomorú, hogy a forráscsökkentés aránytalan mértékben sújtja. 2008-ban még 210 millió állt a nem kormányzati szervezetek rendelkezésére, idén mindöszsze 93 milliót szán munkájukra a kormányközi bizottság. Hatástanulmány nem készült a magyar projektekről, így semmi sem indokolja, hogy éppen a segélyszervezetek költségvetését kell megkurtítani. Ráadásul a civil szervezetek további jelentős nemzetközi források bevonására képesek.
Szinte biztos, hogy a NATO és Magyarország még legalább 5-10 évig Afganisztánban marad, ezért mindenképpen szükséges lenne egy alapos stratégia a szerepvállalásunkról. Kormányzati szinten készülőben van egy új középtávú Baglán-stratégia, ennek részleteit a civil szektor csak azután ismerheti meg, ha a dokumentum átesett a tárcaközi egyeztetéseken. Kérdéses, hogy ekkor lesz-e még lehetőség bármilyen érdemi változtatásra. A civil partnereket bevonva mindenképpen jó lenne a fejlesztési stratégiát leszűkíteni néhány, a magyar kapacitások ismeretében sikerrel kecsegtető célkitűzésre, és az eredményeket illene megismertetni a hazai közvéleménnyel.

A szerző blogja: wagnerpeter.blogspot.com