Hugo Chávez Stone új hőse

Az amerikai kapitalizmust kritizálta Michael Moore legújabb dokumentumfilmjében (Capitalism: a Love Story), amelyet a velencei filmfesztiválon mutattak be, és hasonló attitűddel fogalmazta meg dokuját a forradalmár lelkületű Oliver Stone is, aki Fidel Castro után most Hugo Chávezről készített propagandafilmet.

Minden bizonnyal a legnagyobb rendőri készültséggel kísért egyik kiemelkedő eseménye Oliver Stone South of the Border című filmjének premierje volt a velencei Mostra. A fémdetektorokat, a biztonsági őröket és a csendőrség jelenlétét már megszoktuk a fesztiválközpontban. Azon a bizonyos szeptember 11-én nemcsak az Egyesült Államokban változott meg a biztonsági rend, de a nagy fesztiválokon, mint Cannes vagy Velence, is tartanak egy esetleges terrortámadástól. Az utóbbi napokban azonban a rohamrendőrök is felsorakoztak a Lídón, mert Oliver Stone premierjére ellátogatott a dokumentumfilm egyik kulcsszereplője Hugo Chávez venezuelai elnök is. „Látjátok? Nem vagyok én ördög” – mondta Chávez a bemutatón, akit az amerikai tömegtájékoztatás a világra és az Egyesült Államokra egyaránt veszélyt jelentő diktátorként tart számon. Oliver Stone-ról köztudott, hogy nem fél ellene menni a hivatalos álláspontnak és oknyomozó riportert játszva, videokamerával a kézben utánajárni annak, mi is zajlik az Egyesült Államok határától délre. A kasszasiker-gyáros rendező azt is megtanulta, hogy hatásosabb a mondandója, ha alanyait magával hozza a bemutatóra, hogy lássa a közönség, milyenek is testközelből. Az idős és megrendült egészségű Castrót nem sikerült magával cipelnie a Comandante (2003) bemutatójára, de a World Trade Center című 2006-os játékfilmje szintén Velencében tartott premierjén ott volt az a két tűzoltó, akinek beszámolója alapján készült a film forgatókönyve.
Most Chávezen volt a sor, hogy jelenlétével bizonyítsa az olaszoknak és a világnak Stone állítását, miszerint szó sincs róla, hogy véres kezű diktátor lenne, ez csupán amerikai paranoia gerjesztette propaganda, amelyet a Bush-kormányzat hirdetett. Chávez szerint az ellene irányuló lejárató kampány tulajdonképpen nem is személyének és politikájának szól, hanem annak, hogy Amerika – ahhoz hasonlóan, amit Irakkal művelt – rátehesse kezét Venezuela jelentős olajkészletére. Oliver Stone filmje legalább olyan elfogult és részrehajló, mint az amerikai média, csak épp általában az aktuális politikai kurzussal szemben foglalva állást, még ha diktátorokat vagy szocialista vezetőket kell is ehhez védenie. Stone-ból kiváló kampányfilmrendező lenne, nyugodtan rá lehetne bízni egész elnökválasztási kampányokat, abból a felhajtásból ítélve, amit a Lídón rendezett. Feltéve, ha akadna kedvére való elnökjelölt.