Körte helyett ufó

Megint sikerült eltalálnia szarva közt a tőgyét az Európai Uniónak, pedig nemrég épp egy nagy sikert ünnepelhettek: tízévi kemény munkával sikerült korrigálniuk a konzervuborka görbületének szabványos ívmértékét az erre a területre szakosodott bizottság munkatársainak. Szeptember elsejével viszont hatályba lépett a legújabb uniós rendelkezés, miszerint az esztendő végéig ki kell vonni a tagállamok kereskedelmi forgalmából a 100 wattos villanykörtéket, az árusítóhelyek – a falusi kisboltoktól a szupermarketekig – már nem rendelhetnek többet, csak a meglévő készletüket adhatják el. Ezzel aligha lesz gondjuk, csak a mi családunkban mindenki azon van, hogy halmozzunk fel tartalékkészletet a jó öreg körtékből. Annál is inkább, mert a brüsszeli ukáz szerint jövőre elbúcsúzhatunk a 75 wattososoktól, 2011-ben pedig az összes hagyományos izzólámpától is. Helyettük az energiatakarékosnak mondott, elképesztően pocsék kinézetű kompakt fényforrásokkal kell majd meleg, meghitt világ(osság)ot varázsolnunk az otthonokba (a kávéházakba és a régi idők világát bemutató múzeumokba). Szóbeszédekből következtetve úgy vannak ezzel mások is, még a környezettudatos ismerőseimtől is azt hallom, hogy ennyi luxust – fényűzést – mi is megengedhetünk magunknak ebben a benzinfüstös, légkondicionált világban.
Mielőtt elképzelnénk, hogyan fogjuk kicserélni majd a 40 wattos gyertyaégőket a bumfordi csőtekercsre két év múlva, és vajon hogyan fog hozzá illeszkedni a régi csillár, a falikarok lámpaernyőinek fémkarikája (sehogyan sem), lássuk, mi volt az EU intézkedésének kinyilvánított szándéka. Röviden összefoglalva az energiatakarékosság. Részletesebben kifejtve szintén az energiatakarékosság, plusz a környezetvédelem, üvegházhatás, klímaváltozás, esőerdők stb. Amennyiben 2020-ig valóban megvalósul az unió területén a hagyományos fényforrások teljes lecserélése az új típusú, nagyobb hatásfokú világító eszközökre, azzal egy egész Belgium méretű fogyasztás spórolható meg, továbbá évente 32 millió tonnával csökken a káros szén-dioxid kibocsátása a közösség területén – állítják a brüsszeli bölcsek. Ezeket a számokat éppúgy illik elfogadnunk tényként, mint azt, hogy az izzószálas villanyégők hatásfokának tízszerese a kompakt lámpák fajlagos fényereje, de hát ama bizonyos Josef Svejk sem mérte meg, milyen mély a Moldva a visehradi sziklánál, amint mi sem tudjuk megállapítani, hány százalék melegség és hány százalék világosság jön ki a körtéből. Nem is túl fontos, számomra például azóta nem, amióta – évek óta – tapasztalom, hogy a vidéki ház műhelyében erőlködő, ajándékba kapott kompakt izzó fényénél fele annyira sem látok munkálkodni, mint a régi lámpa világánál. A szemem világa meg az ujjamé ellenben fontosabb bármilyen EU-kampánynál, a bizalmam a direktívák iránt meg végképp odavan. Elkoptatták az uborka, a moslék, a mák és más hasonló épületes brüsszeli kampánytémák, különösen abban az uniós értékrendben, amelybe nem fér bele a Kárpát-medencei magyar kisebbségek emberi jogainak garanciája.
Konkrét ellentények az izzócsere indoklásához: csupán az unió területén működő hőerőművekből a levegőbe szálló veszteség évente 37 millió tonna CO2-t tesz ki, a lengyel, cseh, német, belga és angol területen lévő széntüzelésű, és a mindenütt üzemelő gáz- és olajtüzelésű erőművek károsanyag-kibocsátása ezerszeres nagyságrendű a világításéhoz képest, nem szólva a közlekedésben részt vevő sok tíz millió személy- és teherautó, munkagép, repülő és hajó belső égésű motorjainak oxigénzabálásáról és káros emissziójáról. Azok után pedig, hogy a kontinens gazdaságát – és fogyasztását – vezető Németország az olaszokkal és franciákkal karöltve azonmód az autógyárakba döntötte be az adófizetők milliárdjait a pénzügyi hitelválsággal szembeni orvosságként, mesélhetnek bármit a 60-as villanykörte rémisztő kártékonyságáról. Erős tehát a gyanú, hogy az unió már megint a leggyengébb ellenállás – a lakosság – felé tett egy kampányszerű, látványos regulázó reformlépést.
A Die Zeit című országos napilap az EU-jogszabály szeptember 1-jei hatálybalépése előtt két héttel arról írt, hogy a fogyasztók tömegével vásárolják fel a Glühbirnéket – a németek is körtének nevezik a hagyományos villanyégőket –, az idei első fél évben Hamburgban és körzetében 337 százalékkal nőtt a 100 wattos izzók eladása. A németek sokkal takarékosabbak másoknál, az idézett tudósítás címe mégis: Az utolsó lámpáig. Hősies kitartás a régi értékek mellett. Visszatérve Magyarországra, nálunk is csak annyi a különbség a fogyasztók magatartását illetően, amekkora a mindenkori lemaradásunk a nyugati világrész informáltsága és szervezettsége mögött. Hazai hírek szerint az áruházaink máris felkészültek a várható érdeklődésre, zsúfolt készletekkel várják a vevőket, kedvezményes kiárusítás is várható az elkövetkező hetekben. Nem nehéz megjósolni, hogy az idei karácsonyi ajándékvásár sztárja a villanykörte lesz, úgysincs pénz drága holmikra, mi majd így takarékoskodunk… Anyósomnak is hoz majd a Jézuska egy csomag 100 wattos izzót, mert ennél gyengébb fénynél nem lát, még azt sem tudja elolvasni, mennyivel erősebben világít az új, már ufónak is elnevezett fénytekercs.
Vannak ezzel az újdonsággal további kisebb-nagyobb gondok. A már említett formai, esztétikai problémákon kívül – tessék elképzelni a barokk, szecessziós, Tiffany és más art deco vagy akár retro stílusú asztali-, fali- és állólámpákat ezekkel az izékkel –; felmerül az is, hogyan fér be az eddigi körte helyébe a magasabb, kövérebb fénycső; hogy fog mutatni egy műemlék kastély báltermének kristálycsillárjában, egy templomi bronzkandeláberben egy pocsék dizájnú égő? Az elmúlt évszázad egyik becses civilizációs vívmánya, a békés technika jelképe volt az Edison-féle míves, rézfoglalatú, fúvott üvegű, eredetileg szén-, majd wolframszálas villanykörte, bizony össze kell szedniük magukat a mai művészeknek, ha szebbet akarnak alkotni. Másik fontos szempont a fogyasztó felől nézve a tetemes árkülönbség. Egy kis jövedelmű háztartás büdzséjébe nem fér bele egyetlen 2-3 ezer forintos kompakt fénycső sem, nemhogy lecserélnék az összes régi izzót, még mielőtt kiégnek. Idős, takarékos, keveset világító embereknek hiába mondják, hány ezer óráig fog működni a kompakt lámpa, „vegyenek majd az örökösök!” – legyintenek. Harmadszor: nem tesznek jót a cserekampánynak azok a hírek sem, amelyek az ufó fénycsövek egészségkárosító hatásáról terjednek a médiában, és még csak nem is a „piacon hallottam” szintű források alapján. Lapunkban is olvashattuk, a közszolgálati rádió híradásaiban is elhangzott a figyelmeztetés, hogy a magas ibolyántúli (uv) kisugárzási és elektromágneses értékek miatt nem ajánlott testközelben világítani az új típusú, halogéngáz töltésű lámpákkal, mert különböző egészségkárosodást, alattomos betegségeket okozhatnak. Micsoda reklám egy új terméknek!
Ha mindezekhez hozzávesszük, hogy Magyarországon – amely a villanyégőiparban évtizedeken át nagyhatalom volt Aschner Lipót Tungsramjától a General Electricig – a csereakció miatt végleg megszűnik a gyártás, ezres létszámban kerülnek utcára az újpesti és a többi dolgozók. Mivel az új termék főleg kínai importból kerül majd az itthoni piacra – és mindenütt az unióban! –, aligha mondtam nagyot a „szarva közt a tőgyét” népi hasonlattal az unió legújabb reformötletéről. Illik ide egy másik mondás is általában a törékeny tárgyakról: „Jól ki van ez találva, ha leesik, nem kell felvenni…”