Mindenki felelős a láncban

Ficsor Ádám távozó titokminiszter nem tartja magát felelősnek a romák elleni gyilkosságsorozat kapcsán a Nemzetbiztonsági Hivatalban (NBH) történt hibákért. Kocsis Kálmán, az Információs Hivatal volt főigazgatója ugyanakkor a kormányt és az elhárítás volt főnökét bírálta az üggyel összefüggésben, és a nemzetbiztonsági törvény módosítását szorgalmazta a Magyar Nemzetnek adott interjúban.

Ficsor hárít. Több fórumon is magyarázkodásra kényszerült Ficsor Ádám a Nemzetbiztonsági Hivatalnál (NBH) elkövetett hibákkal kapcsolatban tegnap. A távozó titokminiszter határozottan cáfolta például azt a felvetést, hogy a romák ellen elkövetett sorozatgyilkosság egy része megelőzhető lett volna, ha az egyik gyanúsított megfigyelését nem állítja le az NBH jogi osztálya. – Már a kérdés feltevése is spekuláció – jelentette ki. Mint ismert, nemrég olyan, megalapozott hírek kerültek ki az NBH-tól a sajtóba, hogy a romák ellen elkövetett gyilkosságok egyik gyanúsítottjának a megfigyelését éppen akkor állította le az elhárítás, amikor az fegyvert kívánt vásárolni. Az ügyben folytatott belső vizsgálat pedig súlyos hibákat állapított meg a szervezetnél. Ficsor tegnap megjegyezte: a szolgálatnál felderített hiányosságok 2008-ban, azaz a kinevezése előtt történtek, ezért nem érez személyes felelősséget. Szerinte nem vonható felelősségre Szilvásy György korábbi polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter sem, hiszen az elődje elvégezte, amit politikai szinten lehetett, a romagyilkosságokat kiemelt ügyként kezelték, és intézkedési tervet is készítettek a hivatalban. A titokminiszter cáfolta azt is, hogy ha a sajtóban nem szivárogtak volna ki a polgári elhárítás hibáiról információk, akkor nem is derült volna ki, hogy az NBH-nál súlyos vétségeket követtek el. Állítása szerint egy „belső elemzés” már azelőtt megindult az NBH-nál a romagyilkosságok kezeléséről, mielőtt az internetre kikerült az erről szóló írás. – A nemzetbiztonsági törvény azt mondja ki, hogy a feladatok végrehajtását is ellenőriznie kell a miniszternek – reagált Ficsor érveire lapunknak Simicskó István (KDNP), a parlament nemzetbiztonsági bizottságának elnöke. Hozzátette: a nemzetbiztonságban hierarchikus szervezetek működnek, ahol folyamatos kontrollra van szükség, a végső döntést pedig minden esetben a legfelsőbb szinten kell meghozni. A miniszter és a főigazgató tehát igenis felelősek abban, hogy mi zajlik az adott szervezeten belül. Simicskó megerősítette, hogy a gyilkosságok ügyét szerintük korábban fel lehetett volna göngyölíteni, ha megfelelően működött volna közre a polgári elhárítás. Különös fejleménye még a botránynak, hogy Bencze József országos rendőrfőkapitány állítása szerint nem kaptak dokumentumokat az NBH-tól a lehetséges elkövetőkről, Ficsor Ádám viszont tegnap lépten-nyomon azt nyilatkozta, hogy a hivatal több mint egy tucat jelentést adott át a nyomozó szerveknek. Simicskó István erről szólva megjegyezte: a súlyos hibák napfényre kerülése után bűnbakokat keresnek és egymásra tologatják a felelősséget a rendvédelmi szervezetek. A nem megfelelő együttműködésről beszélt tegnap a kormányszóvivői tájékoztatóján Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter is. Reményét fejezte ki, hogy ez javulni fog Ficsor Ádám intézkedései nyomán a rendőrség és az NBH között. Érdekes párhuzamot vont egy nyilatkozatában Tóth Károly (MSZP) a romagyilkosságok és az UD Zrt.-ügy között. Szerinte mindkét esetben hibákat követett el az NBH, és ezeknek meg is volt a következménye. Az előbbiek miatt a polgári elhárítás egyes vezetői, az utóbbiak miatt pedig Laborc Sándor főigazgató volt kénytelen lemondani. (H. Gy.)

Súlyos rendszerszintű hibákra világított rá a Nemzetbiztonsági Hivatal belső vizsgálata, amelyek gyakorlatilag meghiúsították a Cég eredményes működését a romagyilkosságok megelőzésében, illetve felderítésében. Mire vezethető vissza az, hogy elégtelen teljesítményt nyújtott az elhárítás? – kérdeztük Kocsis Kálmánt.
– Az egyik ok szerintem az lehetett, hogy későn született meg a felismerés: a gyilkosságsorozat nemzetbiztonsági üggyé vált. A bűncselekmény nyomán létrejött etnikai feszültségek ugyanis idővel már az ország stabilitását is veszélyeztették. Ez a területet irányító miniszter, elsősorban Szilvásy György felelőssége. A kormánynak is fel kellett volna hívni a figyelmet arra, hogy ebbe az ügybe szükséges a szolgálatok bevonása. Ficsor Ádám miniszter idővel már beszélt róla, hogy intézkedési tervet készítettek az egyre súlyosabbá váló probléma kezelésére, arról azonban nincsenek információk, hogy ez már megtörtént-e Szilvásy György minisztersége idején. A második komoly probléma az NBH-ban tapasztalt rendszerszintű hiányosságok mellett az volt, hogy a rendőrség sem kérte a titkosszolgálatok segítségét, leszámítva persze azt, hogy a szakszolgálat munkáját igénybe vették. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy összefüggés van a romák elleni támadások között, létre kellett volna hozni egy közös koordinációs központot.
*
– Laborc Sándor megbízott főigazgatóként megkezdte már 2007-ben az NBH átszervezését, a hírek szerint megszűnt a kémelhárítási igazgatóság, több igazgatót és osztályvezetőt elbocsátottak. Mit lehet tudni a „tisztogatás” okairól? Ez közrejátszhatott-e abban, hogy romlott az NBH teljesítőképessége?
– Ismereteim szerint az átszervezés elsődleges célja nem az volt, hogy hatékonyabbá tegyék az NBH működését, hanem az, hogy megakadályozzák az ellenzék felé történő kiszivárogtatásokat. Ez is egy nagyon fontos feladat, hiszen a cégen belüli információáramlást akadályozza, ha a munkatársak nem bíznak meg egymásban. S bár a kiszivárogtatás is rendszerszintű hibákat okozhat, elsősorban a hatékonyság növelésének kellett volna a legfontosabb célnak lennie. A nagyfokú vezetőcsere egyetlen intézménynek sem tesz jót, hiszen előfordulhat, hogy tapasztalatlanabb vezetők kerülnek pozícióba, akiket nem is a szakmai tudás, hanem esetleg a lojalitás alapján választanak ki. Szerintem biztosan közrejátszott az átszervezés abban, hogy az NBH hibákat követett el. A kémelhárítási igazgatóság megszüntetése, illetve gyengítése minimum szakmai hiba, az NBH-ban ez mindig is kiemelt terület volt. Arról nem lehet tudni semmit, hogy más struktúrában hogyan működik tovább ezen a területen a munka.
– Megállapítható-e Laborc Sándor felelőssége az NBH gyengítésében? Felelősségre vonható-e ezért?
– Laborc Sándor szakmailag felelőssé tehető a történtekért, de nemcsak a sorozatgyilkosság, hanem az UD Zrt. ügye is rombolta az elhárítás tekintélyét és a kollégák belső morálját. Ettől függetlenül a volt főigazgató távozása után már nem vonható ezekért felelősségre.
– Bencze József is elmondta, hogy az NBH érdemi információval nem segítette a nyomozást. Mi lett volna a feladata a szolgálatoknak?
– Azt azért mindenkinek figyelembe kell vennie, hogy az NBH akkor tud igazán jó munkát végezni, ha konkrét információigényt fogalmaznak meg felé. A romák elleni támadásokkal összefüggésben a rendőrségnek is meg kellett volna osztania információit, tapasztalatait a titkosszolgálattal. A terepen dolgozó elhárítók az elkövetők profilja alapján célirányosabban tudnak dolgozni. Nem tudni, milyen volt az együttműködés, de egyértelműnek látszik, hogy jelentős deficit volt ezen a területen. A rendőrség feladata egy bűncselekmény megoldása, a szolgálatok ehhez csak segítséget tudnak adni. Ficsor Ádám vállalta a felelősséget az általa felügyelt intézmények hibáiért, ilyet az elmúlt években más kormányzati szereplőktől nemigen tapasztaltunk, pedig akár Draskovics Tibor rendészeti miniszternek is lett volna oka az önkritikára.
– Állítólag a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat majd teljes apparátusa a romagyilkosságokkal foglalkozott egy időben. Ez mit jelent? Hogyan kell elképzelni, hány embert mozgósíthattak?
– A szakszolgálat apparátusa elég feladata ellátására, ám a kiemelt ügyek prioritást élveznek. Ez azt jelenti, hogy a keletkezett információkat, saját következtetéseiket azonnal továbbítják a megrendelőnek. Fontos körülmény ugyanakkor, hogy alapvetően a megrendelő feladata a keletkezett adatok értékelése.
– Az egyik gyanúsított – legalábbis Simicskó István szerint – a Katonai Biztonsági Hivatallal (KBH) „együttműködő személy” volt. Ez mit jelenthet?
– A történetben ez az a pont, ahol az embernek hiányérzete támad, mintha nem mondtak volna el minden részletet. Lehet, hogy ez azért van, mert a KBH nem oldott fel bizonyos információkat a titkosítás alól. A katonai elhárításnak állítólag nem volt ügynöke a szóban forgó gyanúsított, azt azonban nem cáfolták, hogy Cs. István valamilyen szinten operatív kapcsolatuk lehetett, hogy rendszeresen találkozott egy kapcsolattartó elhárítótiszttel, amikor még hivatásos katona volt. Az sem világos, hogy leszerelése után az NBH miért nem vette át a férfit, aki tudottan szélsőséges személyek társaságában mozgott.
– Hogyan lehetne megoldást találni az üggyel összefüggésben jelentkezett problémákra? Szükséges-e a jogi környezet módosítása, a titkosszolgálatokra vonatkozó jogszabályok megváltoztatása?
– Nemzetbiztonsági törvényünk ma már 14 éves. Akkor egy nagyon jó jogszabály készült, amely mára azonban mindenképpen megújításra szorul, hiszen változott Magyarország biztonsági környezete is. Szerintem új struktúrára van szükség a szolgálatoknál, mert a jelenlegi öt szolgálat fenntartása drága, az atomizált szervezet pedig akadálya a komplex bűnügyek és a biztonsági veszélyforrások felderítésének és elhárításának. A szolgálatok által elvégzendő feladatokat is pontosítani és finomítani kell, egységesíteni kell a titkosszolgálati eszközhasználat engedélyezési procedúráját, ebből ki kell zárni az igazságügyi minisztert és a bírókra kell hagyni a feladatot. Komoly politikai befolyásra ad lehetőséget, hogy miniszter engedélyezhet lehallgatást, titkos megfigyelést. Szükséges ezenkívül a főigazgatók autonómiájának megerősítése, hogy indoklás nélkül ne lehessen őket eltávolítani. Ezt határozott idejű kinevezésekkel és a nemzetbiztonsági bizottság minősített többségével történő megválasztással lehet garantálni.
– A történtek nemzetközi szinten rombolják a szolgálatok presztízsét? Milyen a magyar titkosszolgálat nemzetközi megítélése?
– A szolgálatok megítélése elsősorban a szövetséges partnerek körében még mindig jó. Az NBH tekintélye értelemszerűen gyengült, de ez kicsiszolható. Nem csak a magyar elhárítás követ el komoly hibákat a világon, gondoljunk csak az iraki háborút megelőző téves, tömegpusztító fegyverekre vonatkozó értesülésre. Az ellenérdekelt szolgálatok most kárörvendve figyelik az itteni folyamatokat, de súlyos hiba lenne a részükről, ha úgy gondolnák, hogy az NBH működésképtelen, és a belső elhárítás annyira legyengült, hogy szabadon tevékenykedhetnek az országban.