Nem a probléma, hanem a megoldás

Százmillió. Ennyi lány és asszony tűnt el világunkból a rossz bánásmód, hátrányos megkülönböztetés miatt. A nők helyzetének javítása a szakértők szerint nemcsak emberi jogi kérdés, hanem nagyobb jólétet és biztonságot is hozhat.

Amartya Sen Nobel-díjas közgazdász 1990-ben ezt írta: „Több mint 100 millió nő tűnt el a földről.” A harvardi professzor észrevette, hogy ugyan a nők átlagosan tovább élnek, mégis kevesebben vannak azokon a helyeken, ahol másodrangú állampolgárok. Úgy tűnik, hogy egyszerűen eltűnnek. Méghozzá összességében többen, mint ahány férfi a XX. század háborúiban életét vesztette. A kutatásokból kiderült, hogy a lányok azért is vannak kevesebben, mert sok helyen nem ugyanazt az egészségügyi ellátást kapják. Indiában kevesebb lányt oltanak be és visznek kórházba, ha megbetegszik – emiatt az 1 és 5 év közötti kislányoknak fele akkora az életben maradási esélye, mint a fiúknak. Számos országban sokkal több nő választja az abortuszt, ha lányt vár. A jelenség mögött az a széles körben elterjedt nézet áll, hogy a nők gazdaságilag kevésbé értékesek. Az elmúlt két évtized kutatásaiból kiderült, hogy ennek pont az ellenkezője igaz.
Egy történet a sok közül. Saima Muhammad a pakisztáni Lahore sáros nyomornegyedében nevelkedett és házasodott, ám frigye finoman szólva nem volt zökkenőmentes. A fiatal nő minden este sírt, hiszen alig volt néhány rúpiájuk; férje munkanélküli és olyan állapotban volt, hogy nem is nagyon alkalmazta senki. Miközben alig volt mit enniük, a ház ura dühében naponta verte. „A férjem ráadásul elherdálta azt a kis pénzt is, amit összeszedtünk; a tartozásaink 3000 dollárra rúgtak. Nem volt semmi reményünk.” Az asszony második gyermeke szintén lány lett. Ekkor anyósa kijelentette, hogy itt az ideje, hogy fiuk újraházasodjon. Több napig tartó sírás után Saimának támadt egy ötlete, és a mikrohitelezéssel foglalkozó Kashf Alapítványhoz fordult. A Kashf egy 25 fős kis csoport, amely apró összegeket ad kölcsön szegény nőknek, hogy önálló üzletet indítsanak. A nők kezességet vállalnak egymásért, minden második héten találkoznak, hogy törlesszék adóságaikat, közben átbeszélik problémáikat. Saima is felvett 65 dollár hitelt, amiből vásznat és gyöngydíszeket vásárolt. Ezeket gyönyörű anyaggá alakította, majd a piacon eladta. A nyereségből további vásznakat és gyöngyöket vett, és hímzőként hamarosan ő volt az egyetlen a családban rendszeres jövedelemmel. Amikor a kereskedők szóltak, hogy lenne még kereslet a hímzett anyagokra, felbérelte néhány szomszédnőjét. Hamarosan harminc család dolgozott neki, köztük a férje is. Iskolába tudta járatni lányát, kifizette adósságukat, felújította házukat, már tv-jük és folyó vizük is van. Akik korábban szidták, most ide járnak kölcsönökért, a férje pedig többet nem emelt kezet rá. Saima még egy lányt szült, de ebből sem lett probléma. A környéken sokan már úgy gondolják, hogy a lányok legalább annyit érnek, mint a fiúk.
Hogy miért fókuszál a mikrohitelezés a nőkre? Az afrikai, ázsiai kutatások azt mutatják, hogy az asszonyok bölcsebben gazdálkodnak keresetükkel. A fenti történetet elmesélő amerikai újságíró házaspár (Nicholas D. Kristof és Sheryl WuDunn) nemsokára megjelenő könyvének adatai szerint a férfiak irányította szegény családokban tízszer többet, keresetük mintegy ötödét költik alkoholra, prostituáltakra, édességekre és különböző ünnepségekre, mint amennyit a gyermekek oktatására. A változás leghatékonyabb eszköze az, ha több pénz marad a nők kezében. A szerzők egy sor tanulmányra hivatkoznak, amelyek azt mutatják, hogy ha a nők pénzhez jutnak, vagy fix keresetük lesz, akkor ezt sokkal inkább költik élelemre, gyógyszerre és a családi otthonra. A gyermekek így jobb esélyekkel indulnak neki az életnek.
Erre már a nemzetközi szervezetek és nagyvállalatok is felfigyeltek. Larry Summers, a Világbank volt vezető közgazdásza, Obama elnök gazdasági tanácsának vezetője szerint a fejlődő világban a lányok oktatására fordított pénz a lehető legjobb befektetés. „A nemek közötti egyenlőtlenség árt a gazdasági növekedésnek” – írja 2008-as jelentésében a Goldman Sachs, arra jutva, hogy a szegénység felszámolásához szükséges gazdasági teljesítménynövekedés elengedhetetlen feltétele a lányok bevonása az oktatásba. Az amerikai kormány biztonságpolitikai szakértői azon vannak, hogy az afganisztáni segélyek elosztásánál több jusson a nőknek. Úgy tűnik, hogy a nők fokozottabb részvétele a társadalmi-gazdasági életben csökkenti a szélsőségek és a terrorizmus veszélyét. Az összefüggések még nem teljesen világosak, de azt régóta tudjuk, hogy egy társadalmon belül az erőszak mértékét befolyásolja a fiatal férfiak aránya és helyzete. Ahol a nők hiányoznak a mindennapokból, és erős a nemi szegregáció, ott egy krónikus tesztoszteron-túltengéssel sújtott fiúöltöző, katonai bázis hangulata üli meg az országot. Ez pedig bizonyos körülmények között kedvez a radikalizmusnak. Egy újabb ok a nők társadalmi értékének újragondolására.