A tréfa halálos csendje

Nem mondanám, hogy a Kosztolányi azonos című novellája mélyebben rétegzett, mint Gárdos Tréfája, még csak azt sem mondanám, hogy „jobb” vagy „több”, mint a film, egyszerűen csak más.
Az egyházi iskola diákjai unalmukban kisebb hecceket, kamaszos mókákat eszelnek ki. Ahogy a heccek, mókák unalmassá válnak, az osztály főkolomposa az eminens tanulón hajtja végre a legnagyobb tréfát, a Tréfát, amelyen aztán tényleg lehet nevetni, s amely után aztán beáll a halálos csend. La mala education, üzeni Pedro Almodóvar életrajzi ihletésű filmje: Rossz nevelés, amelyben a pap ördögien viszszaél a gyermeki bizalommal. Kosztolányi, pontosabban Gárdos Tréfájában a nevelés épp csak anynyira rossz, amennyire a diákok azok, a liberális szellem (Zoltán atya) ütközik az ultrakonzervatívval (Weigl atya), a családias légkör a katonás fegyelemmel, az egyenjogúság a feudális viszonyokkal. A gyermeki, ártatlan bűn érik halálos bűnné, az egyházi kollégium ketrece megremeg, és darabokra esik. Kosztolányi lélekállapotot fest, a huszadik század eleji alma matert gyönyörűen festik szépiatónusúra ifj. Seregi László képei. A Titanic elsüllyedésének éve, 1912. Zoltán atya a testvérét veszti el a katasztrófában, s magában keresi a hibát. Weigl atyának nem tetszik Zoltán atya szabadelvű osztályfőnöksége, ezért fokozatosan átveszi az irányítást. Diákok és tanárok egyre meszszebb kerülnek egymástól.
Aki egyházi gimnázium kollégiumában töltött minimum négy évet, tudja, az élmény egy életre szól, meghatároz, és nem ereszt. Irányt ad. Ez az élmény nem előjeles, sem rossz, sem jó, egyszerűen van, és kész. Ilyen a tett is: visszavonhatatlan, még ha viccnek is szánták. A tréfa, kunderai értelemben, amely sorsokat térít el, amely a tett elkövetésekor súlytalannak tetszik, bekövetkeztekor ólomsúlyúvá lesz. Gárdos Péter felduzzasztott Tréfája hullámzó adaptáció: olykor tévéfilmes eszközökkel operál, máskor a mozivászonra való festői képek veszik át a főszerepet. Az atmoszféra, a feszültségteremtés, a látvány mesteri. A néhány profi színész mellett a Kosztolányihoz illő világot teremtő amatőr gárda minden elismerést megérdemel, s bizonyos tekintetben Gárdos is: végre valaki a klasszikus magyar irodalomból merít.
Ui.: János atya! Szervezzenek bátran egy Tréfa-vetítést a frankásoknak odafent Esztergomban!
(Tréfa – színes, magyar játékfilm, 93 perc, 2009. Rendezte Gárdos Péter. Forgalmazza a Budapest Film.)