Huszonévesen minden előzmény nélkül megnyerte az egyik legrangosabb dzsessz-tehetségkutató versenyt. Győzni ment?
– Miért tagadjam: igen. Tele voltam megmutatkozási vággyal. Már megvolt a zenekarom, a Szőke Nikoletta & Jazzclusive, egy este fellépés után beköltöztünk a stúdióba, és felvettük a demót a nevezéshez. Onnantól minden ment könnyedén. Még a döntő előestéjén is a városban sétálgattam. Szerencsés alkat vagyok; a versenyhelyzet kihozza belőlem a tartalékokat. Azt hiszem, akkor, ott, életem addigi legjobbját nyújtottam.
– Itthon valamiért mégsem szedte szét a média…
– Nem fektetek nagy munkát a reklámba; ha hívnak, szívesen megyek. A dzsessz mainstream ágát művelem, amely a név sugallatával ellentétben itthon nem annyira populáris. Igaz, nem is vágyom arra, hogy a dalaimat valamelyik kereskedelmi rádió játssza. Örülök, hogy megengedhetem magamnak a műfajhűség luxusát, és anélkül is megtalálnak a lehetőségek, hogy a dzsesszt a piac igényei szerint hígítanám. Huszonkettő voltam, amikor megnyertem a versenyt, aztán jött az első lemez, mostanra pedig eljutottam oda, hogy a fellépéseknél, sőt, a harmadik lemez éppen zajló felvételénél már magam szabhatom a feltételeket.
– A dzsessz-szakma tele van panasszal; nincs elég támogatás, kevés a megmutatkozási lehetőség. Ilyen egyszerű lenne ez?
– Való igaz, nekem is három évbe telt, mire Montreux után végre találtam olyan magyar kiadót, amelyik elfogadta a feltételeimet. Aztán hirtelen két partner is akadt. Már ki volt tűzve a stúdiómunkálatok időpontja itthon, amikor a trióm zongoristája, Szakcsi Lakatos Róbert felhívott Japánból, hogy a kiadója énekesnőt keres. Több európai énekesnőt meghallgattak, végül rám esett a választásuk.
– Aztán jött a második lemez, ismét Japánban; az A Song For You itthon már meg sem jelent. Külföldön keresi a lehetőségeket?
– Nem rajtam múlik, azt hiszem. Az A Song For Younak kint szerencsére olyan sikere lett, hogy a japán Atelier Sawano kiadó a Golden Earringsből is rendelt több ezer példányt, aztán mindkét lemezt piacra dobták Amerikában is. Ezeknek a sikereknek köszönhetően a harmadik is náluk készül. Magyarországon vagyok otthon, fontos lenne, hogy itthon is jelen legyek, de magyar terjesztőm a japán kiadású lemezre egyelőre nem akadt, így alakult.
– Alakulhatott volna akár úgy is, hogy legfeljebb ebédszünetben énekel, főmunkaidőben pedig egy nemzetközi cég kereskedelmi ügyleteit bonyolítja.
– Titokban gyerekkorom óta énekeltem, de a szüleim szerették volna, ha szakma van a kezemben. Édesapám, Szőke Sándor ma is aktív cigányzenész, cimbalmos. Gyerekkoromban mindig mentem vele, amikor a száztagú cigányzenekar szólistája volt, jártunk a koncertekre. Kezdettől fogva vonzott a zenész világ, apám mégis igyekezett óvni. Elvégeztem a külkereskedelmi ügyintéző szakot, aztán angol–orosz szakra jelentkeztem az egyetemre. A zene közben végig ott motoszkált bennem. Még középiskolában felléptem a Thália Színházban az ösztöndíjas roma fiatalok gálaestjén, ott találkoztam a későbbi férjemmel, Barcza Horváth Józseffel. Vele együtt robbant be az életembe a dzsessz is. Józsi vitt el Winand Gáborhoz. Elénekeltem neki a Killing me softlyt. Fel vagy véve, csak ennyit mondott. Így esett, hogy a mesterem lett.
– A családból magával hozta a cigányzenei hagyományt, adná magát, hogy vigye tovább, mégis a dzsesszt, annak is a legkifinomultabb klasszikus vonalát képviseli. Szakcsi Lakatos Béla óta önálló neve is van a műfajnak: gipsy jazz. Miben más ez?
– Nehéz megragadni, de tény, hogy ha egy standardet eljátszik egy cigány származású és egy nem cigány származású zenész, érezhetően van különbség. Minden tudatosság nélkül kirajzolódik mögötte az a más temperamentum, ami a cigány emberek sajátja. Mondják, hogy a cigányok között több a zenei tehetség. Meglehet. Helyzeti előnynek elég, de a sikerhez kevés. A cigányzenészek kincse és csapdája is egyben az univerzalitás képessége; szinte bármit képesek eljátszani, de nem biztos, hogy az egyéniségük is. Sokáig én is csapongtam a műfajok között. Egyébként amellett, hogy a zenész cigányok asszimilálódtak a magyar társadalomba, temperamentumunkat tekintve van hasonlóság közöttünk, cigányok között, és az afroamerikaiak között, akik a dzsessz kifejezésnyelvét megalkották. Ebből adódhat, hogy a dzsessz művelője jelentős arányban itthon épp a cigányság.
– Néhány hónapja anya lett. Változtak az ambíciói?
– A legjobb dolgok maguktól jönnek. Nem tervezek. Amióta megszületett a kislányom, még inkább hiszek abban, hogy ha teszem a dolgomat, segítség is érkezik odafentről a megfelelő időben. Kár bármit is sürgetni.
origo.hu
Veszélyes betegséget terjeszthet a klíma
