Csupa rossz hírt hoztak a felmérések eredményei az elmúlt hetekben a kongresszust ülő brit Munkáspártnak. Az egyik közvélemény-kutatás szerint a baloldali formáció egy ponttal a liberális demokraták mögé, vagyis a harmadik helyre szorult, tíz ponttal leszakadva az ellenzéki konzervatívok mögött.
Gordon Brown miniszterelnök ennek ellenére igyekezett lelket önteni a pártmunkásokba, holott közmegegyezés szerint ő a brit közélet egyik legprózaibb szónoka. Ezúttal azonban meglepte közönségét, mert valóban harcra buzdított a toryk ellen. Csakhogy, amint egy kommentátor megjegyezte, míg a delegátusok nagy tapssal fogadták, amikor Brown a kormány eredményeit sorolta fel, a választók körében ugyanezek az eredmények 26 százalékot hoztak a konzervatívok 36-38 százalékával szemben. A miniszterelnök tetszést aratott a lelkiismeretlen bankárok elleni kirohanásával, de a kevésbé elkötelezett hallgatóság arra gondolt, hogy a bankárok tevékenységét Gordon Brown előbb mint pénzügyminiszter, utóbb mint miniszterelnök, eltűrte, sőt a korábbinál szabadabb kezet adott nekik. Amikor arról beszélt, hogy míg a konzervatívok a szorult gazdasági helyzetből a közszolgáltatások visszaszorításával akarnak kiutat találni, a kormány viszont tovább akarja javítani a közszolgáltatásokat, a delegátusok nem kérdezték meg, hogy miből. A legsúlyosabb csapást a Sun című nagy példányszámú lap mérte a miniszterelnökre tegnapi címoldalának megállapításával, hogy „A Munkáspárt vesztett”. Hiába mondta Brown, hogy a kormányt nem a lapok, hanem a szavazók választják, mindenki tisztában van a sajtó hatalmával és azzal, hogy senki sem szeret vesztes lóra tenni. Különösen ha a ló már több mint tíz éve fut, és egyre fáradtabb.
Tisza-DK koalícióra számít Kijev
