Egy árulás története

Éneklő keresztalja kígyózott vasárnap reggel Ráckevéről a Lórév felé vezető, mai fogalmaink szerint lényegében kihalt úton. Gyerekek, középkorúak és idősek zarándokoltak közösen, hogy szabadtéri szentmisén vegyenek részt a Duna árterében álló kecses, neogótikus stílusú kápolnánál. Amelyre a révhez kocsival érkezők óhatatlanul vetnek egy pillantást, talán azt is tudva, valamiképpen kötődik a Zichyekhez, ám mára még a hívek érdeklődésének is a perifériájára szorult.
Hagyomány, hogy a ráckevei római katolikus egyház hívei a Magyarok Nagyasszonya október nyolcadikai ünnepéhez kötődve minden évben elzarándokolnak a város határában fekvő egyik kegyhelyhez. Az idén először Lórévre, a Zichy-kápolnához. A helyszín, a háborítatlan természeti környezetben emelt templomocska és környéke egyrészt csábító, másrészt veszélyt is rejt magában. A nemzeti történelmi emlékezet és a katolikus értékmegőrzés itt ugyanis ütközik egymással. 1848. szeptember 30-án, a szabadságharc első ütközete, a pákozdi csata másnapján itt végeztette ki Görgey Artúr statáriális eljárás után hazaárulás vádjával gróf Zichy Ödönt. A kor logikájának megfelelően a Habsburgok a szabadságharc leverése után a császárpárti gróf tiszteletére kápolnát építtettek a helyszínen, amelyet éppen százötven esztendeje szenteltek fel.
Mit kezdhet a jelenkor embere a kápolnával? Rehabilitálja Zichyt, hiszen úgyis a kétes megítélésű Görgey lelkén szárad a halála? Vagy javíthatatlan kurucként csak a hazaárulásra emlékezzen, a kápolnát pedig juttassa az enyészet sorsára? Egyiket sem. Elfogult és elvakult igazságosztás helyett feltárja a történelmi múltat, s a templom művészeti és szakrális jelentőségét is igyekszik megóvni. Ezt a célt szolgálta a zarándoklat. Vele egybekötve megnyitották a kápolnában berendezett, az épületet és a vitatott történelmi eseményt bemutató kiállítást.
Már a délben feltálalt agapé, a főtt kolbász illata csiklandozta a hívek orrát, amikor Brezina Károly plébános szentmisére hívta a híveket. A friss levegőnek és a ragyogó napsütésnek hála még a Szent Imre Katolikus Iskola növendékei sem bágyadtak el, a felnőttekkel együtt hallgatták az atya szívhez szóló szavait. Brezina Károly nem kívánt állást foglalni Zichy Ödön és Görgey Artúr vitájában, ehelyett az ünnep szellemiségéből kiindulva azt hangsúlyozta, Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya tiszteletében a két lélek végső soron összeolvadt, hiszen ez a végtelen szeretet minden magyar embert egy közösségbe vezérel.
A szentmise után Vereckei Zoltán művészettörténész, a kiállítás megálmodója és szervezője elmondta, korábban kerékpártúra alkalmával vagy csupán személyes érdeklődéstől vezérelve többször járt a kápolnánál, de mindahányszor zárva találta. Nem hagyta nyugodni a gondolat, ezért fogott hozzá – immár ráckevei lakosként – a tárlatrendezéshez. Személyes példával érzékeltette, mennyire kényes ügybe vágott bele: amikor ismerősével közölte a tervét, az barátságosan ugyan, de a labancok táborába rekesztette.
Az ünnepi szónokra, Katona Tamás történészre hárult a feladat, hogy Zichy Ödön kivégzését elhelyezze térben is időben. Ecsetelte a válságos körülményt, Jellasics fenyegető előrenyomulását, a felszabadított jobbágyság igazságérzetét, amelyben Görgey a halálos ítéletet meghozta. Nem tört pálcát Zichy Ödön felett, ahogy Vereckei Zoltán sem. A kiállított tablók feladatuknak megfelelően felvázolják a két főszereplő portréját, valamint leírják az események pontos menetét. Íme:
Zichy Jellasics bevonulásakor Székesfehérváron tartózkodott, itt találkozott a bánnal, akitől menlevelet kért Karl Rothhoz, hogy – mint később hangoztatta – uradalmi központját, Kálozt megmentse az inváziós csapatok dúlásától. Karl Roth császári és királyi őrnagy a horvát hadsereg egyik hadoszlopát vezette Baranyán és Tolnán keresztül, hogy Jellasics seregtestével egyesüljön. Útja Kálozon át vezetett. Egykorú visszaemlékezések szerint Zichy Székesfehérváron kifejezetten pozitívan viszonyult a megszállókhoz, jó kapcsolatokat tartott fent velük. A várost szeptember 29-én, a horvát sereg távozása után hagyta el unokatestvérével, Zichy Pállal együtt. Pál néhány napja még a Székesfehérvárt megszálló hadtest 7. vértesezredének katonája, de az ellenséges fellépés miatt kilépett a szolgálatból. Az utazókat Soponya határában a Görgey Artúr parancsnoksága alá tartozó magyar járőrök, a Hunyadi szabadcsapat katonái tartóztatták fel. A két Zichy kikérdezése, poggyászuk átvizsgálása után előkerült a menlevél és egy köteg Ferdinánd császár nevével ellátott kiáltvány, amelyek célja, hogy a magyar kormány ellen lázítsák a délszláv lakosokat, és a magyar alkotmányra esküt tett csapatokat is lázadásra bírják. A katonák Ödönt és Pált először Soponyára, majd Adonyba kísérték, ahonnan Görgey Lórévre szállíttatta és hadbíróság elé állította őket. A testület elnöke a röviddel azelőtt statáriális jogkörrel felruházott Görgey, a hadbíró Karcsai Károly volt. Zichy Ödön az eljárás során elmondta: Székesfehérvárott a helybéliek kérésére kereste fel Jellasicsot, hogy megakadályozza embereinek rablását. A kiáltványokról azt állította, hogy azokat a házában elszállásolt horvát tisztek hagyták nála, és inasa tévedésből rakta a holmija közé (Neustadter tábornok feljegyzései szerint személyesen ő adta át Zichynek az iratokat), és nem kívánta terjeszteni őket. A hadbíróság számon kérte azt is, hogy Zichy Ödön, bár tudomása volt róla, mégsem értesítette Roth közeledtéről a magyar csapatokat. A gróf azzal védekezett, hogy 29. előtt nem hagyhatta el a várost, mert menlevele csak az őrnagyhoz szólt, és félt, hogy a horvátok kirabolják (mint az bátyjával, Domokossal meg is történt), s egyébként is köztudomásúnak hitte a hírt, amelyet közölt az őt elfogó járőrrel.
Háborús körülmények közepette, laikusként kimondhatjuk, ez bizony árulás. Görgey felelőssége, hogy halálbüntetést szabott ki érte. Bírálói nem mulasztják el megjegyezni, döntése meghozatalában személyes ambíciója is vezérelhette, hiszen az eset után ezredessé léptették elő. Ugyanakkor az is tény, hogy a felmentett Zichy Pál – akit más források Ödön féltestvérének tartanak – hamarosan Görgey szolgálatába állt, márpedig, ha teljes igazságtalanságnak tartotta volna Ödön kivégzését, akkor aligha lehetett volna rábírni erre a lépésre. Persze újabb csavarként Zichy Pál a szabadságharc végét már a császári erők tisztjeként érte meg… Szintén a kivégzéshez kötődik, hogy Batthyány Lajos miniszterelnök október 2-án lemondott, ő nemzeti egységet akart mindenekelőtt, megrázta mágnástársa halála.
A gyerekeket ezek az elágazások egyelőre nem foglalkoztatják, ebéd után focizni és métázni kerekedtek. Pedig közvetetten találkoznak még Zichyékkel, egyenesen kötelező olvasmányként. Zichy Ödön testvéröcscsét ugyanis Jenőnek hívták. S ebből már mindenki kitalálhatja, hogy Jókai Mór innen merítette A kőszívű ember fiaiban Baradlay Jenő elhatározásának az ötletét, miszerint magára vette bátyja, Ödön nevét, és helyette áldozta fel önmagát Baradlay Edmundként. S ne is csodálkozzunk, hogy az osztrákok nem igazodtak ki a nevekben. Zichy Ödön németül az Eugent, Jenő pedig az Edmundot használta.
Történelmünk telis-tele van regényes fordulatokkal.