A megállapodás még a Szovjetunió és Svédország között született 1988. január 13-án Stockholmban, és április 3-án lépett hatályba. A dokumentum az 1986-os csernobili atomerőmű-katasztrófa utáni nemzetközi összefogás részeként jött létre, és kiegészítette az ENSZ Nemzetközi Atomenergia-ügynöksége (NAÜ) által kidolgozott nukleárisbaleset-értesítési egyezmény rendelkezéseit.
A felmondott egyezmény többek között a következő területeket fedte le:
- atomerőművek és egyéb nukleáris reaktorok,
- nukleáris üzemanyagciklushoz kapcsolódó létesítmények,
- radioaktív hulladékkezelő egységek,
- nukleáris anyagok szállítása és tárolása,
- radioizotópok alkalmazása a tudományban, gyógyászatban, mezőgazdaságban és iparban,
- űreszközök nukleáris energiaforrásai.
A dokumentum előírta a felek számára, hogy értesítsék egymást minden olyan eseményről, amely határokon átnyúló radioaktív szennyezést okozhat, illetve az olyan, szokatlanul magas sugárzási szintekről is, amelyek nem saját területükön bekövetkezett eseményekből erednek.
A vonatkozó dokumentumot Mihail Misusztyin orosz miniszterelnök június 24-én írta alá, és a hivatalos jogi információs portálon tették közzé június 27-én. A rendelet szerint az orosz külügyminisztérium köteles hivatalosan is értesíteni a svéd felet a döntésről.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!