Közösségépítés és haszondizájn

Budapest meghökkentő, szürreális, provokatív és vicces – hirdeti a vasárnapig zajló második Placcc, egy városi civilek összefogásából létrejött köztéri rendezvénysorozat. Az akció önkéntesei elhagyott pinceajtókat rehabilitálnak, utcabútort építenek, betonkeverőket dekorálnak a haszondizájn jegyében. Művészet máshogy, máshol. Séta az élő galériává alakított Krúdy utcában.

Tavaly a Budapesti Őszi Fesztivál részként indult a Placcc, azzal a céllal, hogy népszerűsítse a „helyszínspecifikus művészetet és inspirálja a hazai alkotókat”. Az alkotók a nap mint nap látott helyszínekből merítenek ihletet, és a dizájn szó díszítő-szépítő értelmét meghaladva igyekeznek új megvilágításba helyezni a köztereket. Bár a Placcc és a szintén vasárnapig zajló Designhét nem függ szorosan össze, az egybeesés mégsem teljesen véletlen; a nagyrészt önkéntesek által a város különböző pontjain (Blaha Lujza tér, Szentkirályi utca és környéke, Felvonulási tér) végzett köztéri haszondizájn célja a figyelemfelkeltés. Az aktivisták abban bíznak, hogy ha megkapargatják a szmogos városi vakolatot, és valami meghökkentő tárggyal, táblával megállásra kényszerítenek, okot adnak a párbeszédre, így lassan azok a falak is megrepedeznek majd, amelyek a budapesti létben a városlakók köré emelkedtek. A helyi közösségépítés ideája indította el az ötletet – magyarázza a szervezett haszondizájntúra kiindulópontján, a Mikszáth tér egyik szegletében Tihanyi Dominika tájépítész. A Millenáris park tervgazdájaként számon tartott Új irány csoport munkatársának ötlete nyomán a nyolcadik kerület egyik legpezsgőbb részét, a Mikszáth tér, Krúdy utca, Lőrinc pap tér övezetét civil önkéntesek segítségével a Placcc idejére élő galériává alakították. – Évek óta hallani, hogy a város élhetetlen, ugyanakkor a projekt előkészítésekor azt tapasztaltuk, hogy a helyiek ragaszkodnak a lakókörnyezetükhöz, szeretnének otthon lenni benne – teszi hozzá az ötletgazda, akinek egyébként a városrehabilitáció a kutatási területe.
Az élő galéria aktivistái felkeresték a környék lakóit, a boltok tulajdonosait, és arra kérték őket, hogy nézzenek utána a történetüknek. Az eredmény: személyes anekdotákra fűzött várostörténet. A házfalakra akasztott táblákból régi idők alakjai rajzolódnak ki. Megtudható például, hogy a Krúdy utca 9/A szám alatti vegyesbolt az ötvenfilléres fagylalt időszakában még Reményi cukrászdaként működött, ahol Reményi Géza jó barátja, Latabár Kálmán is rendszeresen megfordult. A Lőrinc pap tér 3. alatti házról kiderül, hogy rövid ideig méhészek tanyáztak benne, majd a dúsgazdag Liebner család palotája volt, akik „mivel a mézből lassabban csordogált az arany, mint a borból”, inkább kocsmát nyitottak. És persze színt vall az egykor legendás underground találkozóhely, a Tilos az Á épülete, a használtruha-bolt, amely a rendszerváltás előtt MÉH-telep volt, a százéves magyar jezsuita rendtartomány jubileumán a pesti Jézus Szíve-templom pedig önmagában is fontos üzenetet hordoz az utcaképben.
– A helyi értékekre szerettünk volna hangsúlyt helyezni. Jöttek is már érdeklődők más kerületekből – meséli Tihanyi Dominika, aki szerint a városképformáló akciók komoly közösségépítő erővel bírnak, erősítik a személyes kötődést a lakóhelyhez, és segíthetnek a jellemző elszigetelődés feloldásában.