Pirani panoráma

Egy kávézó nagyon fontos fokmérője, hogy a személyzet hajlandó-e idővel törzsvendégként kezelni a gyakran betérő vendéget vagy sem. A törzsvendég legfőbb ismertetőjegye pedig, hogy a pincér tudja, mit és hogyan szeret fogyasztani, s egy biccentésből is értse: igen, a szokásosat. Ez már nagyon ritka. A szlovéniai Adria-part festői szépségű városkájában, Piranban azonban rekordgyorsasággal érhetjük el a kívánt szintet, a főtér egyik nyüzsgő presszójában pincérünk második látogatásunkkor kívülről fújja, mit fogyasztottunk nála előző nap. Nem kell ehhez sok, csak egy kis figyelmesség.
A híres zeneszerző, Giuseppe Tartini hétezer lelkes szülővárosába élő- és utószezonban is érdemes ellátogatni, mint a helyiektől megtudjuk, május elejétől október végéig pezseg az élet. A napokban a legendás Teater vendéglő megnyitásának századik évfordulójára rendezett bulin jártunk, ahol reggelig tartó élő koncertekkel búcsúztatták a nyarat. A kocsmaként, étteremként, kávézóként is definiálható Teater a tengerről visszatérő hajósok, halászok törzshelye volt, megjelenése mégis inkább a monarchia szalonjait idézi. De az elegancia és a könnyed tengerparti hangulat miért ne férne meg jól egymás mellett, ha már Piranra ez olyannyira jellemző. Olaszos temperamentum, osztrákos rendezettséggel, Budapesttől hatórányi autóútra.
Piran érezhetően a szlovén és az olasz elit egyik fontos üdülőhelye – szerencsére azonban az árak ezt kevéssé tükrözik, sznobizmusnak pedig nyoma sincs. A parton kis éttermek, kávézók sorakoznak, a kínálat látszólag hasonló, de több helyet is kipróbálva sem érezzük azt, hogy minden vendéglőnek közös konyhában főznének. A főételekkel 6–10 euró közötti áron érdemes számolni, egy korsó sör 2,5 euró, egy deci minőségi bort 80 cent körül lehet kapni. Jellegzetes fehérboruk a malvazija, vörösből leginkább refoskot kínálnak, mindkettő karakteres, mediterrán jellegű, testes, erős nedű. Ne ijedjünk meg akkor sem, ha a bor sörcsapból érkezik, attól az még jó lehet.
A tengerpart köves, a kiépített részeken lépcsőn juthatunk be a gyorsan mélyülő vízbe. Úszni nem tudóknak nem éppen ideális, búvároknak annál inkább: a városban több helyen be lehet iratkozni merülő tanfolyamra, s a strandokon is rendszeresen találkozhatunk békaemberekkel. Piranban szálláslehetőségek egész sora kínálkozik, főszezonban azonban mindenképpen érdemes előre szobát foglalni. A középkategóriás panziók két főre 50 euró körül kínálnak szállást éjszakánként. A tengerpart fölé emelkedő domboldalon is számos háznál adnak ki szobát, ez a rész azoknak ajánlható, akik a nyugalomért és a kilátásért hajlandók felkaptatni az utcácskákon. Törzshelyünk, a Panorama Hotel is ilyen. Igaz, a tulaj, Gorazd Sencar egy-egy pohár házi borral szokta honorálni a fáradalmakat – meglehet, emiatt is szállunk meg rendre nála.
A városka szépségeinek leírására számtalan közhelyet lehetne pazarolni, ettől most eltekintünk, az internetes keresőkön keresztül úgyis rengeteg képre lehet bukkanni. A lényeg, hogy Piran olyan hely, ahol lélekben egy kicsit a miénknek is érezhetjük az Adriát.