Saját céljaira, elsősorban a gazdasági visszafogás, megszorítások miatti sztrájkok felszámolására használta a brit titkosszolgálatot (MI5) Margaret Thatcher kormányfő – írja legújabb, az Egyesült Királyság hírszerző szervezetének történetéről készített munkájában Christopher Andrew. A könyv külön érdekessége: az MI5 a cambridge-i egyetem történészének úgy engedett betekintést az 1909-es megalapítása óta meglévő mintegy 400 ezer dokumentumba, hogy elfelejtette közölni, mi az, amit publikálhat és mely adatok titkosak. Andrew így a brit szakszolgálat valamennyi szennyesét kiteregette. A királyság védelmébe – az MI5 első hivatalos története című munka szerint Thatcher miniszterelnök mellett számos politikus is saját céljaira dolgoztatta az ügynököket. A konzervatív Henry Brooke belügyminiszteri kinevezése után arra kérte a szakszolgálatot, készítsen listát a lakóhelyén lehallgatott személyekről. 1965-ben a munkáspárti Harold Wilson kormányfő kíváncsi volt, hány képviselőt hallgat le az MI5, és közölték vele, három párttársát és egy konzervatív képviselőt.
Wilson emellett országos sztrájkok idején napi egy-két titkosszolgálati eligazítást kért. Ugyanakkor – állítja Andrew – 1971-től számtalan szovjet ügynök dolgozott a brit titkosszolgálatnak, és együttműködtek a KGB munkatársaival. A szerző szerint az MI5 olyan bakikat követett el, mint például azt, hogy még 1982-ben sem voltak tökéletesen meggyőződve arról, hogy a cambridge-i oktató, John Cairncross – aki már 1964-ben bevallotta, hogy az oroszoknak kémkedik – valóban a Szovjetuniónak dolgozik.

Így zajlott „Toka tábornok” zsírleszívása, amit kamu tb-számra csináltatott meg