Tolcsva középkori plébániatemploma

A Zempléni-hegység délkeleti lankáján fekszik Tolcsva, két kilométerre a 37-es főúttól és nem messze a Bodrogtól. Remek klímája, értékes talaja és hagyományai révén a Tokaj-hegyaljai borvidék egyik központja. A barokk Rákóczi-kastélyban – az úgynevezett Királyudvarban – 1972 óta látogatható szőlészeti-borászati múzeuma sokat elárul a település és környéke több száz esztendős vincellérkultúrájáról. Szomorú, hogy az 1900-as évek elején még 3200 lakosú Tolcsván, ahol még a hetvenes években is két és fél ezren laktak, ma már csak 1800-an élnek. Hiába része a világörökségnek, ha anyaországának vezetői mostohán bánnak vele – amint a többi tokaj-hegyaljai és azon kívüli településsel is.
A helység 1255-ben szerepel először egy birtokleírásban, Tholchwa alakban, neve azonos a közelében eredő patakéval. A középkorban Tolcsvatőnek is nevezték. Hajdani – a XVIII. század második felében széthordott – vára IV. Béla parancsára épült a tatárjárás után, a helyi históriának még ispánjáról is tudomása van: Kádár Istvánnak hívták. 1366-ban a jeles főúr, Tolcsvai János fia, László birtokolta a falut, 1398-ban Debrői Istvánt és fiait, 1404-ben Keéri Lászlót találjuk földesurai közt. A XIV. század vége és 1630 között nem kevesebb, mint 34 személyt, illetve családot nevez meg birtokosaiként az 1898-ban megjelent vármegye-monográfia, végül a sárospataki uradalom részeként került a Rákócziak javai közé. 1700-ban II. Rákóczi Ferenc zálogba adta a maga részét a Stegner családnak. A század folyamán tucatnyi főúri és újgazdag família szerzett részt Tolcsva területéből, közülük a Dessewffy, Szirmay és Szemere családok hagytak maguk után értékeket egy-egy késő barokk kastély formájában az 1820-as évekből.
Mátyás király 1486-ban mezővárosi rangra emelte Tolcsvát, évenkénti országos vásárok tartását engedélyezvén neki. Ez idő tájt aranyat és ezüstöt is bányásztak a közelében, ám a gazdasági fellendülést szőlőjének és jó borának köszönhette a település. 1711 után a Tokaji Compania nevű borkereskedő cég tagjaként kimagasló résszel szerepelt a hegyaljai borkivitelből. 1886-ban érte el Tolcsvát a filoxérajárvány, a gyors újratelepítésnek köszönhetően azonban kilenc év alatt kiheverték a szőlővészt a dűlők.
A község legfontosabb építészeti műemléke, a római katolikus plébániatemplom a hosszan elnyúló főutca északi felében található. Különös formájú, nyugat–keleti tengelyű épület, zömök, vastag falú, erődszerű harangtornya a déli oldalához kapcsolódik. Innen nyílik a főbejárat a hajóba, a zsindelyes hagymasisak alatt fából ácsolt, körüljárható erkély szolgál a környék szemmel tartására. Emeleti szobájában őrizték a Szent Koronát 1806 márciusában egy napig, amikor – a napóleoni háború miatti munkácsi menedékhelyéről – Egerbe, majd Budára visszavitték.
A Szűz Mária mennybemenetele (újkori) titulusú egyházat a XIII. században alapították, régi plébániája szerepelt az 1332 és 1337 közötti pápai tizedjegyzékben. Román kori részleteit eltüntette az 1300-as évek végén kezdődött s a következő század végéig elhúzódott nagyszabású átalakítás. Szép gótikus részletek – kétosztatú, mérműves ablakok a tornyon és a hajón – látványa kárpótol értük. És a príma tolcsvai furmintok.