Ukránosító lendület

A pedagógusok egyik minapi összejövetelén az egyik felszólaló – a kárpátaljai magyar oktatás helyzetére utalva – az állam számára mára fölösleges teherré vált szovjet katonai laktanyákhoz hasonlította a kialakult állapotokat. Az ablakok és az ajtók kiverve-kiszaggatva, málladozik a vakolat, de a szilárd alapokra helyezett épület dacol az idővel, a pusztulásra ítéltség fenyegetettségével.

Az oktatás jövőjéért, s ezzel együtt a kárpátaljai magyarság fennmaradásáért érzett aggodalmak hatották át az idei tanévnyitó rendezvényeket, amelyek a legtöbb iskolában közös – a hitet és a reményt éltető, a kitartást, az együvé tartozást és az összefogást erősítő –, az anyanyelv, s a nemzet megmaradásáért könyörgő imával kezdődött.
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, Soós Kálmán konkrét tényekkel is illusztrálta a veszteségeket. Tavaly a magyar tannyelvű osztályokban érettségizett 1129 tanulóból 619, vagyis a végzősök mintegy ötven százaléka merte vállalni az emelt szintű ukrán vizsgán való megméretést, ám 265-en nem érték el a továbbtanuláshoz szükséges 124 pontot. De még inkább döbbenetesek az ez évi adatok. Az idén érettségiző 1074 tanulóból ugyanis már csak 535-en jelentkeztek továbbtanulásra, s közülük is csupán 300-an, vagyis a végzősöknek mindössze a 28 százaléka tudott megfelelni a felvételi kritériumainak. Ha tehát abból indulunk ki, fogalmazott a rektor, hogy a főiskola évente 210 elsős hallgatót vesz fel, akkor ez azt jelenti, hogy minden egyes esztendőben egy teljes évfolyamot kitevő végzős kénytelen lemondani a diploma megszerzéséről.
Általános tendenciává vált a tanulói létszám csökkenése is, annak ellenére, hogy az elsősök száma, ha nem is jelentősen, de az idén már emelkedett. A helyi viszonyokat jól ismerő pedagógusok szerint évről évre növekszik a magyar iskolák vesztesége abból kifolyólag, hogy a magyar szülők – gyermekük boldogulásának megkönnyítésére hivatkozva – ukrán iskolába íratják be a csemetéjüket. Az oktatási szakemberek feltételezése szerint az ebből adódó veszteség évente már jóval meghaladja a tíz százalékot is.
Az erőteljes ukránosításra irányuló politika, az ominózus 461-es miniszteri rendelet, s az ezt kiegészítő ukázok semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy a nemzeti kisebbségek oktatási rendszerének teljes felszámolására irányulnak. Jövőre például már az emelt szintű teszteket is csak ukránul készítik majd, s a tankönyvek egy része – az idegen nyelv, Ukrajna története, földrajz, jog, egészségtan és művészet – már csak az állam nyelvén kerül a magyar iskolákba is. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a Kárpátaljai Magyar Pedagógus Szövetség (KMPSZ) az utóbbi néhány évben szinte minden követ megmozgatott, eredmény nélkül. Jóllehet Ukrajna alkotmánya, valamint a nemzeti kisebbségekről és az oktatásról elfogadott törvények is egyaránt minden állampolgár számára garantálják az anyanyelvű nevelést és képzést az óvodai, az általános, a középiskolai és felsőfokú intézmények hálózata által. Az egy tömbben élő nemzetiségi területeken anyanyelvű oktatási intézmények létrehozását, ukrán tannyelvű intézményekben szülői kérelem alapján anyanyelvű osztályok és csoportok megnyitását engedélyezik a kisebbségek számára. Mi több, az ukrán–magyar alapszerződés is kimondja, hogy a szerződő felek – teljes összhangban az új Európáról szóló párizsi chartával és az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet más, vonatkozó dokumentumaival – kifejezik azt a meggyőződésüket, hogy a népeik közötti baráti kapcsolatok, valamint a béke, az igazságosság és a demokrácia megkövetelik, hogy kölcsönös védelemben részesüljön a nemzeti kisebbségek etnikai, kulturális, nyelvi és vallási identitása, és ennek biztosítására meg kell teremteni minden szükséges feltételt.
Orosz Ildikó úgy véli, ma már a tiltakozó akcióknak, levelezgetéseknek sincs értelme. Szerinte legfeljebb a politika legmagasabb, az anyaország és Ukrajna állami vezetőinek szintjén lefolytatott tárgyalások hozhatnak eredményt, jóllehet a kétoldalú megbeszélésekből és az ukrán ígérgetésekből eddig sem volt hiány. A KMPSZ elnöke szerint ezzel szemben az államnyelv használatát a nemzeti kisebbségek iskoláiban is kötelezővé tevő rendeletből az a szándék olvasható ki, hogy a segédnyelv szerepére akarják kárhoztatni a nemzetiségi kisebbségek nyelvét, ami a jövőben utat nyithat a magyar nyelv fokozatos kiszorításának az oktatásból, illetve indokul szolgálhat a magyar nyelvű tankönyvek és segédeszközök kiadásának beszüntetéséhez.