Asiagói Madonna

Hazánktól több száz kilométerre húzódtak az első világháború frontvonalai. Elesett katonáink sírjának ápolását meghiúsította a történelem és a földrajzi távolság. Hála istennek, az éledő lelkiismeret szavát meghallva egyre többen indulnak mécsest gyújtani ezekhez a sírhelyekhez. Az emléktúrákhoz szeretnénk segítséget nyújtani.

Új gránát bőg, és zúgva ledobban,
és robban és robban és megújra robban,
és zúzza még százszor, és tépi még százszor,
és omlik és romlik a tér meg a házsor,
utána csönd: az ifjú holt,
felhőfátyolba bújt a hold,
de lám – csodája nagy csodáknak! –,
a márványarcon könny szivárog,
lefut, lecsöppen… elveszik,
s az útja csillog reggelig…

… Azóta áll a rejtelem:
könnyezik minden éjjelen.
A romvárosnak bús terén,
ha kél a hold s a méla fény,
reáragyog a szép szoborra:
magyart sirat a kő – Madonna…

Col Caprile, 1918 augusztusa

A Herczeg Ferenc szerkesztette Új Idők folyóirat 1932. szeptember 11-i száma a mellékelt képpel közölte Somogyváry Gyula Az asiagói Madonna című versét, amelynek utolsó két strófáját idéztük. A látvány és a vers összetartozik. Joggal következtethetünk erre a költő vers alá írt helymeghatározásából, amely szerint az Asiago városka felett emelkedő Caprile csúcs lejtőjén húzódó lövészárokban született a költemény a háború vége felé.
A Pó síkságán található Padovától alig ötven kilométerre északra fekvő Bassanóból jutunk fel Asiagóba a város fölött emelkedő fennsíkot kettévágó Brenta folyó völgyében. „A folyó mellett a Pó-alföldre!” – ezzel a jelszóval igyekezett megvalósítani dédelgetett tervét, az olaszok elleni támadást Conrad von Hötzendorf, a Monarchia vezérkari főnöke, majd a tiroli front parancsnoka. Az erre vezető út kacskaringós, de jó minőségű. Amíg kanyarról kanyarra fordulunk, és egyre magasabbról nézünk le a mélybe, megpróbáljuk elfogadni, hogy az innen lezúduló sereget semmi nem állíthatja meg.
A terület ezért vált kétszer is támadás kiindulási helyévé. Először 1916-ban, amikor az osztrák–magyar hadvezetés úgy tervezte, hogy a Brenta völgyében előretörve ér le a Pó síkságára, és hátba támadja az Isonzónál harcoló olasz csapatokat. A támadás május 15-én kezdődött, és Asiago városának elfoglalása volt a cél. Mint minden támadást, ezt is tervszerű tüzérségi előkészítés vezette be, s ennek során a Monarchia ütegei rommá lőtték a város főterét.
Két év múlva ismét elővették a tervet. Az újabb támadás 1918. június 15-én reggel kezdődött, de estére kifulladt. Folytatódott az állóháború és a lövészárokharc. Ebben az időben került ide Somogyváry Gyula, aki az És Mihály harcolt című regényében pontos topográfiai leírást ad a város felett emelkedő csúcsokról, külön említve a Caprilét és az Asolonét. A mészkőbe vájt kavernából – barlangi óvóhelyről – le lehetett látni a településre. Feltételezhetjük, hogy mivel Asiago a Monarchia csapatainak kezén volt, Somogyváry a városban járva a „gránátjárta téren” látta a Madonnát, ez az élmény szülte a verset. „Csoda óvta, csoda védte” – írja a költő. Csodaszámba ment a vers fennmaradása is. Somogyváry Gyula az alábbi megjegyzést fűzte művéhez: „Ez a vers meg az utána következő, sok más háborús írásommal együtt, elveszett az utolsó viszszavonulás keserves napjaiban. Sok esztendő múlva jelentkezett vele néhány tiszttársam, akik annak idején leírták volt. Köszönöm nekik.” Mi pedig neki köszönjük.
Észak-Olaszországban nagy emlékhelyeken osszáriumokban gyűjtötték össze a több százezer elesett katona csontjait. Egy-egy emlékmű több ezer katona csontjait rejti. Ezért is olyan hatalmasak. Az asiagói viszont más monumentális emlékművekkel szemben könnyed, szinte lebeg a város felett. Tervezője különválasztotta a díszítőelemet és az urnákat befogadó tömböt. Ez utóbbi hatalmas fekvő tégla, erre díszül diadalívet állított, amelyet nagy kőkoporsó zár le. Amikor távolról megpillantjuk az emlékművet, csak e diadalív tűnik szembe. Belépve a meglepetés erejével hat a nevek ezreivel teleírt nagy táblákkal borított folyosók száma. Majdnem tizenháromezer név sorakozik alfabetikus sorrendben. De jóval több katona csontjait gyűjtötték ide: 21 500 névtelen olasz harcos mellett egy híján húszezer magyar katona csontjai is itt porladnak. A szentély közepén lévő mértani elemekből kialakított oltárra 17 méter magasan lévő üvegablakokon át szűrődik be a fény. Az oltár mértani merevségét a díszítés, az örökmécses és az emlékezés koszorúi oldják. Üljünk le az oltárral szemben, és figyeljünk a részletekre. A nyolcszög négy oldalára futnak be a nevekkel teleírt márványlapokkal fedett folyosók, és négy oldal felületét az emlékek fala adja. A csatákban kivételes helytállást tanúsítókról olvashatunk itt.
A város régen újjáépült, a Madonna ép házak között áll, de egy tábla kívánkozik talapzatára a magyar költő emlékére.