Jó, hogy itt a vége? – kérdeztük Herczeg Andrást, a DVSC klubigazgatóját.
– Még nincs vége, benne vagyunk a sűrűjében. Hátravan két mérkőzésünk a Magyar Kupában. Tudomásul vettük, hogy még idén le kell játszanunk az MTK elleni két meccset a negyeddöntőben.
– Ez már nem hiányzik?
– Nem így mondanám. Szokatlan, hogy még december tizenhetedikén pályára lépünk. Tavaly például már novemberben véget ért az őszi szezon. Egy éve ilyenkor éppen azt nézegettem, hová utazhatnék el néhány napra pihenni, s látva, hogy a nagy bajnokságokban még javában tart a játék, arra gondoltam, milyen jó lenne, ha mi is oda tartoznánk. Lám, teljesült a kívánságom. Ráférne a játékosaimra a pihenés, de amíg a pályák megfelelő állapotban vannak, addig tulajdonképpen fölösleges kifogást keresni.
– A Bajnokok Ligájából, a sorozatos vereségekből egyelőre elég volt ennyi?
– Aki csak a 4-0-s végeredményt ismeri, s nem látta a mecscset, biztos meglepődik azon, amit mondok: az egyik legjobb mérkőzésünket, de mindenképpen az egyik legjobb első félidőnket játszottuk szerdán. Pedig Polekszics, Leandro és Rudolf el sem utazhatott velünk. A labdabirtoklás csak 52:48 volt a Lyon javára, az összehasonlítás kedvéért a Liverpool ellen csak a játékidő harminchárom százalékában volt nálunk a labda. A meccs elején Czvitkovicsnak akadt egy kitűnő szabadrúgása, még ma sem értem, Lloris hogyan szedte ki a pipából, aztán a francia csapat helyzet nélkül, két súlyos egyéni hibánkból szerzett 2-0-s vezetést. A találkozó képéről az is sokat elárul, hogy bár 4-0-ra kikaptunk, a szögletarány 7:0 a javunkra.
– A lyoniak rokonszenvét kiérdemelték. Pedig az elnökük, Jean-Michel Aulas Budapesten állítólag nagyon megbántódott, amikor a meccs előtti fogadáson Szima Gábor nem jelent meg. Ennek már nyoma sincs?
– Szerintem nincs. A bankettet nagyon elegáns helyen tartották, s emelkedett hangulatban zajlott le. Az együttműködésen érdemes elgondolkoznunk, s elárulom, a Fiorentina hasonló ajánlattal keresett meg bennünket. Bár nem szereztünk pontot, és tizenkilenc gólt kaptunk, a személyes tapasztalataim szerint nem vallottunk szégyent a Bajnokok Ligájában.
– S a személyeseken túl melyek a legfontosabb szakmai tapasztalatok?
– A selejtezővel együtt a tizenkét mérkőzést érdemes értékelni. A selejtezőben, bár a Kalmar és a Levszki is esélyesebbnek számított nálunk, nagyszerűen helytálltunk. Megmutatkozott, hogy szervezettséggel, jó felkészüléssel és elszántsággal kisebb különbséget át lehet hidalni. A csoportkör ehhez képest nagy ugrás volt. Sokan attól tartottak, hogy erővel nem bírjuk a mecscseket. Nem ez volt a fő gond. Inkább a technikai hiányosságok mutatkoztak meg. Sok labdát adtunk el, pedig a BL-ben elvárás, hogy nyomás alatt is pontosan kell paszszolni. Az ellenfelek könyörtelenül kihasználták a hibáinkat. Továbbá nem találtuk az egyensúlyt a támadás és a védekezés között. Ha gólt akartunk rúgni, akkor hátul túlzottan kinyíltunk, ha viszont a stabilitásra fektettük a hangsúlyt, akkor keveset volt nálunk a labda. Megnehezítette a dolgunkat, hogy középhátvédjeink többet voltak sérültek, mint egészségesek, Rudolf is sokat hiányzott, márpedig mi nehezen tudjuk pótolni a kulcsembereinket.
– Éppen ezért nem jártak volna jobban, ha öt ember helyett csak kettőt, egy rutinos bekket és egy jó kapust igazolnak? Mert sok elkerülhető gólt kaptak.
– Úgy gondolom, jól igazoltunk, ám csak szeptemberben, amikor feljutottunk a főtáblára. Idő kell a beilleszkedéshez, ezt semmilyen trükkel sem lehet lerövidíteni. Mijadinoszkiról azóta kiderült, hogy megbízható hátvéd, Lyonban Szélesi és Laczkó is nagyon hasznosan játszott, arról pedig senki sem tehet, hogy Feczesin az érkezése után szinte egyből megsérült. A tavasszal az új játékosok egytől egyik meg fogják mutatni, hogy a Debrecen értékei, efelől kétségem sincs. Nem szeretnék senkiből sem bűnbakot faragni, hiszen a csapat nyer és a csapat veszít, de a kapusokkal kapcsolatban nekem is van hiányérzetem. Polekszics a selejtezőben nagyszerűen védett, de a csoportkörben ő és Pantics is követett el hibát. Hiányoztak a bravúrok.
– Ne feledkezzünk meg arról, hogy a DVSC-nek idehaza is helyt kellett állnia. Amikor egymás után a Videotontól, az Újpesttől és a Győrtől is kikaptak, nem érezte, hogy összecsapnak a hullámok a feje fölött? Még sarkosabban: nem ingott a kispad?
– Nem tudok róla, pedig higygye el, tudnám, ha így lett volna. Mindvégig éreztem a vezetőség bizalmát. A nagy hajtásnak legalább az az előnye, hogy nem volt idő rágódni, a kudarcok után egyből jött a következő feladat. A hajrára szerencsére legalább idehaza elkaptuk a fonalat.
– Két pont a hátrányuk a Videotonnal szemben. Ez megfelelő alap a címvédéshez?
– Nem csak a kötelező udvariasság mondatja velem, nagyon nehéz dolgunk lesz. Mindenekelőtt a Videotonnal szemben, Mezey György vezetésével Székesfehérvárott rendkívül szervezett csapat épült. S ott van az Újpest, a Győr és az MTK is.
– Szeptember elején aláírta volna a mostani állást?
– Akkor nem, mert pontosan én sem tudhattam, mi vár ránk. Az említett nehéz periódusunk idején viszont igen. Nagyjából tehát a helyükre kerültek a dolgok. A BL rengeteg erőnket kivette, éppen ezért a legtöbb csapattal szemben mi nem kezdjük meg a munkát január negyedikén. Kipihenjük magunkat, hogy tavasszal újra csúcsformába kerüljünk. A hat vereség dacára ugyanis jövőre újra szeretnénk a Bajnokok Ligájában indulni.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: Aki Brüsszelben elárulja a magyarokat, az nem méltó a budapestiek szolgálatára – videó
