Felcsúton fogadott Mezey György az interjúra. A Puskás-akadémia még mindig épül. A napokban fogtak hozzá az étterem földmunkáihoz, s jövőre további négy pályát használhatnak a labdarúgók. Mezey nem is akar álszerénynek mutatkozni. „Ha elkészül, a világ legkiválóbb edzőközpontja lesz” – mondja, ami meghatározza a beszélgetés kezdeti irányát.
– Ezért jelentette ki korábban, hogy ez az élete főműve?
– Pedig nem szokásom nagy szavakat használni. Ám kétségtelenül felemelő érzés, hogy egy ilyen kiváló létesítmény az én elképzeléseim szerint épült fel. A világ számos pontján, szebbnél szebb edzőközpontokban jártam, de a felcsúti mindegyik közül a legjobb lesz. A gyakorló- és tesztpályával funkcionálisan is többet nyújt, ráadásul ez nem egy üvegpalota, hanem egy csodálatos épületegyüttes.
– Ami a kivitelezés költségeit nyilván megemelte. Megérte?
– A válasz megvilágítja az eredeti szándékot. Építeni jó, alkotni öröm. S azt hiszem, mi itt, Felcsúton alkotunk. A labdarúgás még mindig képes összekapcsolni az embereket. Erre az akadémiára mindenki büszke lehet. Ami a nyűgös, fáradt magyar közösségnek, elhanyagolt ifjúságnak és lerobbant futballnak nagyon fontos.
– Ha ez a világ legjobb központja, akkor előbb-utóbb innen a világ legjobb futballistáinak kell kikerülniük. Mikor térül meg a befektetés?
– Jó eséllyel lesz világklasszis az innen kikerülő gyerekekből. Ám a képzésen túl az már sok egyéb tényezőn is múlik, hogy beváltják-e a bennük rejlő ígéretet. Felnőttkorban, a profi futballban alapvetően meghatározó az a közeg, ahol egy labdarúgó játszik. Az erős bajnokság szinte önmagától garantálja a fejlődést. A magyar futball erre csak egy szintig megfelelő.
– Akadhat még egy bökkenő, a kiválasztás. Mennyire tehetségesek a Felcsútra kerülő fiatalok?
– Azt a szintet szerencsére már rég túlhaladtuk, miszerint „szombat délután kettőre várjuk az 1996-os korosztályból a jelentkezőket”. Országos megfigyelőhálózatunk van, hat szakemberünknek csak az a dolga, hogy felkutassa a tehetségeket. Mielőtt megkérdezné, ügyelünk arra, hogy más első osztályú klubok érdekeit ne sértsük. Sőt a környező országokra is fokozatosan kiterjesztjük ezt a rendszert.
– Akadnak olyan játékosok, akiket már a Puskás-akadémia tanítványainak lehet tekinteni?
– A ’93-as születésűek már ide iratkoztak be. De már nem csak középiskolásokkal foglalkozunk, ötödik osztályos növendékünk is akad. A kilencvenkettesek közül három játékos, Gyurcsó Ádám, Baracskai Roland és Szolnoki Roland már játszott a felnőttek között.
– A Felcsútban?
– Nem, a Videotonban.
– Hogy is van ez? Hogy került a Vidi az akadémia látószögébe?
– Úgy, hogy sikerült Garancsi István tulajdonost meggyőznöm. Itt minden adott a tökéletes felkészüléshez, amit hetente kétszer-háromszor a Videotonnal ki is használunk. A földrajzi közelség alapján is az a logikus, hogy Székesfehérvárhoz kötődjünk. Arról már nem is szólva, volt példa arra, hogy egy-egy tehetségünk Győrben, illetve a Honvédnál kötött ki.
– Orbán Viktor mint az akadémia alapítója mennyiben határozza meg a követendő irányvonalat?
– Annyiban, hogy megszállott futballrajongó, s neki is az az álma, hogy a magyar labdarúgásban maradandót alkossunk.
– Tartja magát a vélemény, hogy Garancsi István úgymond politikai feladatként kapta meg a Videoton irányítását. Igaz?
– Kellemetlen érzés, hogy erre a kérdésre éppen a Magyar Nemzetben kell válaszolnom.
– Még mindig jobb rá-, mint alákérdezni.
– Garancsi István rajong a labdarúgásért, véletlenül sem kényszerből a Videoton tulajdonosa. Nagyon szervesen, logikusan épül fel az egész rendszerünk, a politikai nyomást mindig azok emlegetik fel, akik nem értenek az adott témához, jelen esetben a labdarúgáshoz.
– Ugyanez a véleménye az Orbán Viktor nyilatkozatára érkezett reakciókról, amikor a volt miniszterelnök Erwin Koemant bírálta?
– Igen, teljes mértékben. Orbán Viktor mondandója egybeesett a szurkolók többségének a véleményével. Miért ne adhatott volna ennek hangot? Ráadásul ő nem csupán szurkoló, évek óta labdarúgásunk tevékeny szereplője, egyben a Videotonnal szoros kapcsolatban álló Puskás-akadémia alapítója.
– Az emberek többsége szemében ő mégiscsak politikus. Tudom, a magyar edzők is nehezményezik, hogy Erwin Koeman lenézi a magyar bajnokságot, benne magukat is. Nem lett volna mégis szerencsésebb, ha egy elismert szakember, jelesül ön fogalmaz meg bírálatot?
– Én? Már csak azt kellene! Anélkül is kapok jócskán, hogy megszólalnék. November hatodikán, pénteken 1-0-ra nyertünk Újpesten, amivel eldőlt, hogy őszi elsők vagyunk. Hétfőn már a címlapján azzal jelent meg a sportnapilap, hogy kést döftem Erwin Koemanba. Mikor, mivel?
– Pedig sokakat érdekelne a véleménye.
– Csak azt mondhatom, amit korábban. Erwin Koeman nagyon kulturáltan, szerényen látott munkához, szépen felépítette a csapatot. A svédek elleni hazai mérkőzésen azonban kiütközött, hogy lehetne tájékozottabb a magyar futballban. Elismerem, volt gondja, hiszen két középhátvédje is megsérült, de jobban is választhatott volna, ha tudja, milyen körből lehet és érdemes.
– Koeman a politikai támadásra akarja kenni a szakmai kudarcot. Ön szerint van esélye visszafordulni ebből a zsákutcából, vagy menthetetlenül elfogyott körülötte a levegő?
– Az a gyanúm, rosszak a súgói, mások a saját érdekükben használták fel erre az akcióra. Roppant egyszerű lett volna az álkonfliktus feloldása. Felhív telefonon, s megkérdezi, mi a gondom. Erre elmondom, az égadta világon semmi, csupán kifordították a szavaimat. Ám nem hívott. Sőt amióta kapitány, összesen ötperces telefonbeszélgetést szánt nekem. A kollégák többsége ugyanezt mondhatná.
– Ha váltásra kerülne sor, lenne újra szövetségi kapitány?
– Miután szó nélkül kirúgtak, megfogadtam, soha többé nem leszek az MLSZ alkalmazottja.
– S ha az MLSZ, akár új vezetéssel, mindenki megelégedésére végezné a dolgát, s megszűnnének a szekértáborok a magyar futballban?
– Nincsenek szekértáborok! Aki ért a szakmához, ugyanazon a véleményen van. Csak az beszél árkokról, az hivatkozik a politikára, aki rosszul végzi a dolgát. Ettől függetlenül már nem az én feladatom, hogy szövetségi kapitány legyek.
– Jelöltje lenne?
– Volt is, amikor az MLSZ-ben dolgoztam. Nyilasi Tibor. Ideális megoldás lenne. Kiváló játékosmúlt, kifogástalan szakmai felkészültség, népszerűség, az ő esetében minden adott a poszthoz. Szívesen segítettem volna neki mindenben, de Nyíl hajthatatlan volt. Valahol meg tudom érteni, óhatatlanul kikezdték volna, amire semmi szüksége sincs.
– Tehát marad a Videoton és az akadémia?
– Éppen elegendő feladat az én koromban.
– A Vidi mivel volt jobb a ve-télytársainál az ősszel?
– A játékosaink tudatosabbak, célratörőbbek, fegyelmezettebbek, tehát profibbak, mint a többség.
– Az anyagi lehetőségeik is jobbak, mint a többieknek?
– Pontos adataim nincsenek, de a Videoton, a Debrecen és az Újpest nagyjából azonos feltételek mellett dolgozik. A pénz nem minden, a játékosokat csapattá kell alakítani.
– Ez az ön feladata. Min mérhető le a munkája?
– Az elmúlt húsz évben, ami alatt szinte valamennyi világeseményen megfordultam, s beleláttam olyan nagyságok munkájába, mint Alex Ferguson, Arsene Wenger, Gerard Houllier, hatalmas tapasztalatra tettem szert. Talán úgy fejezhetném ki magam, hogy meg tudom különböztetni a lényegest a lényegtelentől.
– A jelenlegi Videotont hová helyezi a pályafutásában?
– Nyilván már a véghajrát futom… Nem érzem, hogy az egyes állomások között nagy különbséget kellene tennem, mindenhol igyekeztem megfelelni a kihívásoknak. Csak azt bánom, hogy itthon a Vasastól és az Újpesttől idő előtt kellett távoznom.
– A mexikói világbajnokság és az oda vezető út sem külön fejezet? A szovjetek elleni 0-6 nem jön elő a rémálmaiban, mint Grosics Gyulának a berni döntő?
– Nem, tiszta a lelkiismeretem, a legjobb tudásom szerint dolgoztam. Örök igazság, legyen bár a legnagyszerűbb formában egy csapat, bármikor kaphat egy hatost.
– Mexikó azonban még ma is indulatokat gerjeszt. Garaba Imre például a napokban, amikor önről kérdezték, csak annyit volt hajlandó mondani, nem ismerek ilyen nevű embert. Ennek mi az oka?
– Nagyon egyszerű. Amikor kineveztek a BVSC szakmai igazgatójának, ő volt az edző. Öt meccsből négyet elvesztettünk, amire a hetvenmillió forintot fizető főszponzorunk, ami akkor nagyon nagy összeg volt, azt mondta, ha nem mentem fel Garabát, megvonja a támogatást. Garaba a kedvenc játékosom volt, sokáig családostul is összejártunk. Felcsútra minden jelentősebb eseményre meghívjuk, s el is jön. Megértem, hogy van benne tüske, de nem haragszom rá. Mint mondtam, a lényegest meg kell különböztetni a lényegtelentől.

Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el