Megszokhattuk már, hogy az ország születési-halálozási mutatói elszomorítják a magyar embert. Míg Kínában ott tartanak, hogy szankciókkal sújtják azokat a családokat, ahol egynél több gyermek születik, nálunk az a gond: jó ideje csökken a lakosság lélekszáma. Kevesebb a születés, több a temetés. A Központi Statisztikai Hivatal nemrég kiadott jelentése szerint 23 ezerrel vagyunk kevesebben, mint tavaly ilyenkor: 10 019 000-en. Egyszerű matematika: ha marad ez a tendencia, jövő ilyenkor tízmillió alá csökken ez a szám.
A megkérdezett szakemberek csak úgy ontják a magyarázatot. Van, aki úgy tartja, a magyarok egy része nem igazán gondolja azt, hogy értékes az élet. Módszeresen gyilkolják magukat, ha nem is feltétlenül öngyilkossággal. Lassan, alkohollal, kábítószerrel, egészségtelen életmóddal. Egy másik nézet szerint rossz irányba vezet, hogy gyermekeink ötvennégy százaléka egyke. Ezek a csemeték veszélyeztetett, elkényeztetett életet élnek, gyakran stresszbeteggé, depresszióssá válnak.
Azt szinte valamennyi szakember osztja, hogy a politikának, a családtámogatási rendszer színvonalának hatalmas szerepe van a gyermekvállalásban. A mai magyar politika nyolcadik éve tartó ámokfutásában jól nyomon követhető a népesség elszomorító alakulása. Az egyik napról a másikra élő családoknál a mai feltételek mellett luxus a gyermekvállalás. A tatárjáráson, törökdúláson, világháborúkon, járványokon, kivándorlásokon már nem változtathatunk. A családpolitikán még igen.
origo.hu
Veszélyes vegyület szabadult el egy magyarországi ipari parkban
