A téma politikai értelemben is megállja a helyét: csupa kátyú az ország. Csak kocsiba ül az ember, máris ott leselkedik alatta a veszély, bármelyik pillanatban kitörhet az autó kereke, jobb esetben csak defektet kap. Az egészről nem tanácsos a járműben beszélni, mert az ember könnyen elharapja a nyelvét… Rossz utakon járunk.
Gödör hátán gödör, nekünk csak erre futotta az adóforintjainkból. Működő demokráciákban már csapnák is el az illetékeseket. Nálunk azonban máshogy van. A kátyúfőváros, Budapest főpolgármestere például, gödrök ide vagy oda, két évtizede hatalmon van. A kátyúkat talán amolyan spontán fekvőrendőröknek tekinti, amelyek fékezik a nagy száguldozást. De milyen száguldozást egy olyan helységben, ahol örökös a dugó, áll a forgalom?
A leendő kormánynak – egyebek közt – új utat is kell mutatnia, építenie. Egy teljes országnak van elege a kátyúkból. Úgy is írhatnám: szavazzunk a kátyúk ellen, csak a gödreinket veszíthetjük!
Most még szlalomoznunk kell, de – kicsit pátosszal fogalmazva – a tavaszi rigófütty letérít a rögös útról. És akkor jön majd az úthenger. Ami a nagyjavításig hátravan, azt pótkeréken is kibírjuk…
origo.hu
Ezeket az útakat zárták le az árvíz miatt
