Csodatévők páncél nélkül

A harmadik forduló három magyar érdekeltségű mérkőzésével folytatódik a férfi vízilabda Euroliga. A legrangosabb összecsapást ma 18 órától a Vasas és a címvédő montenegrói Primorac Kotor vívja, utóbbi soraiban Kiss Gergellyel és Steinmetz Ádámmal. Fura helyzet, de elsősorban azért az, mert egy kicsi, szegény, csupán négy éve önálló ország vonzóbb lehet olimpiai bajnok magyar pólósok számára, mint a hazájuk. Az alábbiakban erről is beszélgettünk Kiss Gergővel.

Hárman itthon. Négy magyar férficsapat érdekelt a két kontinentális vízilabda-sorozatban, s mindegyik medencébe is száll a hét végén: a Vasas, az Eger és a Honvéd az Euroligában, míg az FTC a LEN-kupában. Az Euroliga csoportkörében a harmadik fordulót rendezik, a magyar érdekeltségű találkozók a következők: Vasas–Primorac Kotor, szombat, 18.00; Pro Recco–Eger, szombat, 20.30; Domino Honvéd–Budva, vasárnap, 17.15. Az FTC a LEN-kupa kieséses rendszerű negyeddöntőjének első mérkőzésén ma 14.15-kor Budapesten, a Honvéd Kőér utcai uszodájában fogadja az olasz Savonát.

Jókor hívom, Magyarországra érkezett már a csapata?
– Igen, a legjobbkor, épp most jött át a buszunk Röszkénél a határon.
– Ilyen rosszul megy Kotorban is, hogy busszal zötyögnek Budapestig?
– Dehogy, Belgrádig repültünk.
– Pesten pedig szárnyalni fognak? Egyáltalán, egykori honvédosként kivel játszana szívesebben: mára valamelyest meggyengült, hajdani csapatával, vagy az itthon legerősebbnek számító Vasassal?
– A valószínűbb győzelem érdekében talán a Honvédot választanám, de most a Vasast „dobta a gép”, és készülünk is ellene, nagyon.
– Esélyesként is, hiszen Euroliga-címvédőként jönnek?
– Semmiképpen sem vagyunk esélytelenek, de ha győzni akarunk, a maximumot kell hoznunk, különben a Vasas legyalul minket. Mert attól, hogy tavaly végrehajtottunk egy kisebb csodát, megnyertük az Euroligát, még nem vérteztük fel magunkat egy olyan páncéllal, amely verhetetlenné tenne minket.
– Háromszoros olimpiai bajnokként is kisebb csodának tekinti ezt az Euroliga-sikert? Ha a papírformához méri az eredményt, ez volt pályafutása legkiemelkedőbb győzelme?
– Igen, ez eredeti, de jó megközelítés: a papírformához képest ezt az elsőséget várhattam a legkevésbé. A nyolcba kerülésben bíztam, a négybe jutást már fantasztikusnak tekintettem volna, de jellemző, hogy amikor Kotorba érkezésünk után a klubelnökkel a premizálási rendszerről beszélgettünk, akkor gondolatban is csak a Final Fourig merészkedtünk, tovább nem.
– Aztán tessék. Ha a kotori főutcán végigsétál, ott már nagyobb feltűnést kelt, mint Budapesten? Úgy is kérdezhetném: a vízilabda inkább nálunk nemzeti sport vagy Montenegróban?
– Fizikailag mindenképpen könnyebb Kotorban kitűnni, hiszen az óvárost és közvetlen környezetét csak négy-ötezren lakják, ráadásul itt a vízilabda mellett csak a Podgorica női kézilabdacsapatát jegyzik. Az ország négy éve vált önállóvá, és azóta pólóban utánpótlás és felnőtt Eb-t is nyert a válogatott, mi pedig hozzátettük ehhez az Euroligát. A Balkánon egyébként sem rejtik véka alá az érzelmeiket az emberek, nyíltabb és harsányabb az ünneplés, mint otthon. Más kérdés, mennyivel régebbi és milyen szoros élmények fűznek a magyar pólóhoz.
– Szekérderéknyi érem megnyerése után nem furcsa érzés, hogy egy pici, szegény, fiatal ország kedvezőbb lehetőségeket képes kínálni önnek, mint a hazája?
– Dehogynem. Nem csak furcsa, elszomorító is. Montenegróból nézve ráadásul még kevésbé elfogadható az az érvelés, hogy Magyarország kicsi, a szponzor pedig kevés.
– Persze tegyük hozzá, hogy a hajdani Jugoszláviában a vízilabda sokadvirágzását éli, és ez az Euroligában is kimutatható. Míg például olasz és spanyol csapat mindössze egy akad a tizenhatos főtáblán, addig délszláv hét, a három montenegrói mellett két-két szerb és horvát. Ön szerint ez kivételes szezon, vagy ellenkezőleg, ez az általános trend?
– Inkább az utóbbi. Az olasz és a spanyol póló vergődik, az egyetlen kivételt klubszinten a Pro Recco jelenti. Az anyagi háttér meghatározza a szakmai lehetőségeket is, és a vízilabdára a Balkánon nem keveset áldoznak.
– Montenegróban kit tekintenek a fő ellenfélnek, vagy a sport keretein túllépve akár mindjárt ellenségnek? A szerbeket vagy inkább a horvátokat?
– A szerb kötődés a közös múlt miatt erősebb, de jellemző, hogy a szurkolók arra panaszkodnak: ha Belgrádba mennek, ott rendszeresen usztasázzák őket, Zágrábban pedig csetnikezik.