Robbie Keane-ből vagy elszánt fradistát kell nevelni sürgősen, vagy ha ez nem megy, rögvest el kell zavarni, próbaidős kalandorokra nem lehet jövőt építeni. Még februárban, a Viktoria Plzentől elszenvedett 3-0-s vereség után írtam le kissé feldúltan eme mondatot. Aztán bölcs tanácsra inkább megtartottam magamnak. Most mégis bátorkodom előhozakodni vele. Mégpedig azért, mert Robbie Keane bizonyított.
Azt nem merném állítani, hogy elszánt fradista vált belőle, de ezzel nincs is gond, az ír tréner csapata, miként az elmúlt hetekben több poszttal is bizonyította, örökre a Tottenham marad. S ez így van rendjén,
a focira is igaz: szívet cseréljen, aki csapatot cserél.
Robbie Keane azonban nem kalandorként érkezett a Ferencvároshoz, pontosan tudta, hová jön. A hazai mezőnyből kiemelkedő, európai sikereket áhító, nagy múltú klubhoz, amely azonban átmenetileg eltévesztette az irányt. Ne konkrét mérkőzésekre, fájdalmas vereségekre, hanem úgy általában a szem elől vesztett koncepcióra gondoljunk. Nem csupán lehetőség, hanem felelősség is egyben, hogy az FTC Magyarország legsikeresebb, legnépszerűbb és – ezt se hallgassuk el – legtehetősebb futballklubja. A csapat nimbuszába nem fér bele, hogy kétségtelenül jó renoméval rendelkező edzők csak jobb híján szerződnek ide, s amint tehetik, távoznak. Ne legyünk szemérmesek, Dejan Sztankovics és Pascal Jansen alapvetően ezt a nyomot hagyta maga után a Fradinál.
Robbie Keane pontosan értékelte az FTC játékosait
Időbe tellett, mire Robbie Keane és a játékosok közös hullámhosszra kerültek. A Fradit eleinte arcpirító kudarcok érték az ír tréner irányításával. Néhány hét kellett, mire Keane felmérte a futballisták képességeit, utána viszont csupa jó döntést hozott. Raul Gustavót és Philippe Rommenst (akik, kimondhatjuk, nem ütik meg a Ferencváros nívóját) lefokozta, Szalai Gábort, Tóth Alexet előléptette, Alekszandar Pesicsnek, Lenny Josephnek, Eldar Civicnek esélyt adott, és arra is ráérzett, Saldanhával valamit kellene kezdeni, mert luxus, hogy egy ilyen kiváló képességű futballista csak alkalmanként legyen a csapat hasznára. Nem kedvezett elvtelenül a magyar játékosoknak, de megadta nekik ugyanazt az esélyt, mint a külföldieknek. Gondolhatnánk, ez a minimum, de Sztankovics és Jansen idején ez sem volt automatizmus, elegendő csupán Lisztes Krisztián és Szalai esetére gondolni. A Fradinál nem szeretik, ha ezt a kérdést feszegetik, de az idei bajnoki aranyérem azért is kedves a szurkolóknak, mert ahhoz – Tóth és Szalai mellett természetesen nem megfeledkezve Dibusz Dénesről, Varga Barnabásról és Kaján Norbertről sem – a magyar játékosok is hozzájárultak.
Ez alapján az sem tűnik lehetetlennek, hogy az FTC is megfeleljen az MLSZ elvárásainak, az öt magyar, köztük egy fiatal állandó szerepeltetésének.
– A következő idényben szeretnénk még többet javítani a játékunkon – bökte ki az ünneplés perceiben Robbie Keane. Az ír edző tehát marad. Ez a legfontosabb. A keretben persze lesznek változások, de Robbie Keane-t aligha lehet megtéveszteni.
Egy hektikus idény végén nyugodtan tervezheti a jövőt a Fradi.
Így ünnepeltek a fradisták:
