Cserék okozta focidrámák, döbbenetes edzői húzások

Hatvan évvel ezelőtt ezen a napon valami olyan dolog történt a világ labdarúgásában, amely nem sokkal később már komoly taktikai fegyverré változott az edzők kezében. Ez pedig nem volt más, mint a meccsek közben hivatalosan engedélyezett és elvégezhető csere.

Mario Götze: csere, aki vb-aranyérmet érő gólt rúgott 2014-ben Fotó: PEDRO UGARTE Forrás: AFP

Csere: zavar az erőtérben

Ám az ötlet nem volt új. A futball elterjedésének hajnalán, a 19. század utolsó évtizedeiben találni olyan meccset, amelynek a jegyzőkönyvében szerepel a csere szó. Sőt: 1953. október 11-én a Stuttgartban megrendezett Nyugat-Németország–Saar-vidék világbajnoki selejtezőn a nyugatnémet Richard Gottinger a 38. percben csereként lépett pályára a megsérült Horst Eckel helyett. 

A nyugatnémet Horst Eckelt már 1953-ban lecserélték egy vb-selejtezőn (Fotó: FIRO/augenklick/firo)

Az már Gottinger személyes tragédiája, hogy ezek után soha nem húzhatta magára a válogatott mezét és így az 1954-es magyarok elleni vb-győztes nyugatnémet csapatból is kimaradt. 

Az első magyar NB I-es cserék

Magyarországon az 1967-es NB I-es bajnokságban még nem lehetett cserélni. Az MLSZ hivatalos közlönyében 1968. január 20-án a következők jelentek meg. „Az MLSZ elnöksége az 1968. évi bajnoksággal kezdődően a játékosok mérkőzés alatti cseréjét valamennyi bajnoki osztályban egységesen az alábbiak szerint szabályozza: 

Minden mérkőzésen csapatonként legfeljebb egy kapus és egy mezőnyjátékos cserélhető. A csere akár az első, akár a második félidő folyamán, annak egész tartama alatt végrehajtható.

A mérkőzések kezdete előtt a jegyzőkönyvbe a kezdő játékosok felsorolása után rá kell vezetni a cserejátékosok neveit. Ezek szám csapatonként legfeljebb a következő lehet: egy kapus, egy mezőnyjátékos.”

Puskás Lajos (balra fehér ingben), mellette a magyar NB I egyik első cserejátékosa, Vidáts Csaba (Fotó: Arcanum)

Így aztán az 1968. március 2-án, a Fáy utcában 10 ezer néző előtt lejátszott Vasas–Videoton (6:1) NB I-es mérkőzésen történt meg először hivatalosan engedélyezett csere. A Vasas edzője, Illovszky Rudolf Molnár Dezső helyett Vidáts Csabát, míg a Videoton mestere, Kárpáti Béla a kapus, Tímár Mihály helyett Varga Józsefet küldte pályára. 

Mivel a két csere egyaránt a szünetben történt, így a magyar NB I történetének első két cserejátékosa Vidáts Csaba és Varga József volt.

Egy magyar–olasz, ahol szintén cseréltek

Ám, hogy a hatvanas évek második felében mekkora zavar volt az erőtérben, arra érdemes elővenni az 1965. május 27-én Budapesten lejátszott Magyarország–Olaszország (2:1) barátságos válogatott meccs jegyzőkönyvét. Ebből ugyanis kiderül, hogy Fabri Edmondo olasz szövetségi kapitány már a mérkőzés 8. percében Pascutti Eizo helyett Luigi Rivát küldte be a pályára, míg Baróti Lajos a második félidő elején Sipos Ferencet és Nagy Antalt is lecserélte: helyettük Solymosi Ernő és Kuti István érkezett. A magyar labdarúgó-válogatott első olyan hivatalos meccse volt ez, amelyen cserék történtek.

Érdemes belegondolni ebbe: 1965-ben a Népstadionban Baróti kettőt  cserélt, de 1966-ban az angliai vb-n Mészöly Kálmánnak felkötött karral kellett visszaállnia a brazilok ellen 3:1-re megnyert összecsapáson. Mert azon a vb-n – ahogyan azt már leírtuk – hivatalosan nem lehetett cserélni.

 

Úristen! Micsoda cserék!

A futball történetének cserejátékosai közül sokan vonultak be az örökkévalóságba. Rengeteg olyan meccset, cserét lehetne felidézni, ahol egy később beálló játékos döntötte el a mérkőzést.

A 2006-os világbajnokság Németország–Olaszország elődöntőjében Fabio Grosso 119. perces gólja után a kegyelemdöfést a csereként beállt Alessandro del Piero adta meg a házigazda németeknek.

Hasonló eset volt az 1990-es olaszországi foci-vb Anglia–Belgium nyolcaddöntője, amelyen a szintén csereként beállt David Platt rúgott valami elképesztően nagy gólt a 119. percben. Anglia ezzel 1-0-ra nyert és a legjobb nyolc közé jutott. 

Mario Götze, aki a 2014-es vb-döntőben csereként beállva szerzett győztes gólt
(Fotó: Sven Simon/Frank Hoermann)

Vagy ott volt a 2014-es világbajnoki döntő. Mario Götze a hosszabbításban állt be a német csapatba, majd a 113. percben ő lőtte be a németek vb-aranyérmét jelentő gólját. Ezzel ő lett a vb-döntők történetének első olyan cserejátékosa, aki győztes gólt szerzett a fináléban. (Az angoloknak erről persze különvéleményük van. Ugyanis az 1966-os vb-döntőjében Alf Ramsey angol kapitány nem állította be a döntőben a sérüléséből felépült Jimmy Greavest, hanem Geoff Hurst kezdett helyette. Hurst a nyugatnémetek elleni fináléban három gólt szerzett. 

Bár hivatalosan nem volt csere, az angol futballhistóriában mégis úgy emlékeznek rá, hogy ő volt az a tartalék, aki mindent eldöntött.)

Klubszinten pedig? Szintén felejthetetlen az 1999-es barcelonai BL-döntő, amelyen a Manchester United cserejátékosa, Ole Gunnar Solskjær a 81. percben állt be. Ekkor a Bayern München 1-0-ra vezetett. 10 perccel később a másik MU-csere, Teddy Sheringham egyenlített, majd a 93. percben a norvég Solskjær megszerezte az angol csapat második, egyben győztes gólját abban a BL-döntőben, amely minden idők legdrámaibb végjátékát hozta.

A labdarúgásban voltaképpen a kényszer szülte azt, hogy hivatalosan bevezessék a cseréket. Mára azonban ez már taktikai fegyver lett az edzők kezében. Nagyon sokat – akár egy könyvet is – meg lehetne írni azokról a játékosokról, akik csereként vonultak be a sportág történetébe. Mi most erre nem vállalkoztunk, csupán megemlékeztünk arról, hogy ezen a napon van a világ első, hivatalosan engedélyezett futballcseréjének hatvanadik születésnapja.