1965. augusztus 21. Egy átlagos nap a nemzetközi és a magyar sportéletben. Budapesten ekkor már zajlik az Universiade, amelynél nagyobb szabású, rangosabb eseményt még nem rendezett meg addig Magyarország. Mégis, e dátum kapcsán sporttörténelmi napról beszélünk. Ez a csere születésnapja. Hogy mié?
Csere következik!
Angliában ugyanis ezen a napon rendezték meg a Charlton–Bolton másodosztályú labdarúgó-mérkőzést. A Charlton játékosa, Keith Peacock azzal írta be magát a sportág és a futballtörténelembe, hogy ezen az összecsapáson csereként lépett pályára a korán, a 11. percben megsérült Mike Rose kapus helyett. Keith Peacock így idézte fel a pillanatot: „Bob Stokoe volt az edzőm. 75 perccel a mérkőzés előtt szólt, hogy nem küld pályára.
Nagyon csalódott voltam. 4:2-re kikaptunk, de nem fogtam fel, hogy bármi különös dolog történt volna azzal, hogy becseréltek. Aztán másnap az újságokban láttam, hogy én voltam az első olyan cserejátékos, akinek hivatalosan engedélyezték, hogy így pályára léphessen.
Nem sokkal később, 1965 októberében a FIFA elnöke, Sir Stanley Rous már arról beszélt, hogy 79 ország futballszövetsége a játékoscserék bevezetése mellett tette le a voksát.
Hivatalosan Keith Peacock volt a világ első cserejátékosa. Ez persze így nem teljesen fedi a valóságot, de tény, hogy 1965. augusztus 21-ig a FIFA nem engedélyezte a mérkőzések közbeni cserét. Olyannyira nem, hogy még az 1966-os, Angliában megrendezett labdarúgó-világbajnokságon sem lehetett alkalmazni ezt a húzást.
Csak érzékeltetésképpen: miközben Magyarországon a labdarúgó NB I-ben már az 1968-as bajnokságban cserélhettek az edzők, a világbajnokságok történetének első olyan mérkőzését, amelyen cserejátékos hivatalosan pályára léphetett, 1970-ben, Mexikóvárosban játszották le.
1970. május 31-én az amúgy rendkívül unalmas játékot hozó Mexikó–Szovjetunió (0:0) meccsen a szovjetek éltek először a csere lehetőségével, amikor Anatolij Puzacs állt be Viktor Szerebrjanyikov helyére a 45. percben.
De térjünk most vissza 1965. augusztus 21-re, Angliába. Az angol szövetség már az 1965–66-os idénytől kezdve engedélyezte azt, hogy az edzők cseréljenek, igaz, kizárólag csak akkor, ha egy játékos megsérült. Időszerű dolog volt ez, hiszen korábban erre nem volt lehetőség, s több esetben is előfordult, hogy egy-egy súlyos sérülés miatt valamelyik csapat emberhátrányban fejezte be a mérkőzést. Ilyen volt az 1959-es FA Kupa döntő, amelyen a Nottingham játékosa, Roy Dwight – aki amúgy Elton John unokatestvére is volt – a meccs 33. percében lábtörést szenvedett. A hordágyon levitt játékos helyett senkit sem lehetett becserélni, így a Nottingham emberhátrányban küzdve nyerte meg a kupát.
