Három újonca volt az NB II vasárnap lezárult idényének. Egyrészt az először 2020-ban másodosztályú Szentlőrinc. Másrészt a korábbi Magyar Kupa-győztes és NB I-es bronzérmes Békéscsaba 1912 Előre. Harmadrészt pedig az élvonalban egykoron kétszer is második Opus Tigáz Tatabánya. Tavaly augusztusban kevesen gondolták volna, hogy hármuk közül a szentlőrinciek fognak a feljutásért, a másik kettő pedig a bennmaradásért harcolni, pedig így történt. A 2016-ban még első osztályú Békéscsaba és az élvonaltól 2008-ban búcsúzott Tatabánya egy éve éppen egymás ellen vívott osztályozót, de végül mindkét együttes feljuthatott – hogy aztán az idényben végig az utolsó helyek valamelyikén álljanak.
A csabaiak 14 forduló után még kieső helyen álltak, utána éppen a Tatabánya elleni hazai sikerrel kerültek a vonal fölé, a Bányász pedig a helycserét követően végig kieső pozícióban volt.
A Békéscsaba a tavaszt jól kezdte, de április közepére így is visszacsúszott a 15. helyre. Sőt, még a 28. forduló után is ott állt.
Ahhoz, hogy az utolsó bajnokinak mégis a bennmaradás biztos tudatában vágjon neki, a Budafok elleni meccs 90. percében elért győzelem mellett az is kellett, hogy vasárnap a két közvetlen rivális – a Gyirmót és az Ajka – egymás ellen játsszon. Így ugyanis az említett két együttes közül legfeljebb egy előzhette meg Csató Sándor együttesét, és végül az Ajka az 1-0-s sikerével meg is tette.
A Tatabánya oda-vissza legyőzte a Vasast, de ezzel is utolsó lett az NB II-ben
A másik kieső kiléte már hetek óta nem volt kérdéses. A Tatabánya ugyan a (feljutásról vasárnap lemaradt) Vasas otthonában aratott 1-0-s sikerével az idény elején felhívta magára a figyelmet, ezt nagyon rossz széria követte. Februárban az akkor szintén kieső helyen álló Budapest Honvéd elleni 4-1-es hazai vereség Gyürki Gergely vezetőedző és Dragóner Attila ügyvezető állásába került. Úgy tűnt, a helyükre érkezett Klausz László segíthet bennmaradni, hiszen a Vasast odahaza is legyőzte (csak a Mezőkövesd szerzett még hat pontot az angyalföldiek ellen), majd Budafokon is nyert a kék-fehér csapat.
Ám a következő kilenc bajnokin három döntetlen és hat vereség volt a mérleg.
A Gyirmót ellen elszenvedett vereséggel biztossá vált a kiesés, majd nyolc napja Szentlőrincen kapott öt gólt a Bányász, amely ezzel már az utolsó helyről sem tudott elmozdulni.
Így érkezett el vasárnap délután a Tatabánya–Békéscsaba mérkőzés – legalább egy évig az utolsó NB II-es találkozó, amit Komárom-Esztergom vármegyében rendeztek meg. Az előző öt meccsén hat gólt is szerzett (és tizenhetet kapott) a Tatabánya, amely szeretett volna bizonyítani a mintegy 400 helyszíni szurkolónak. Miután sikerült megjavítani az egyik kapun elszakadt hálót, fölényben is futballoztak a hazaiak az első percekben, több helyzetet is kialakítottak, a 28. percben Pelles Patrik egy szabadrúgásból mégis a szintén tartalékosan felállt Békéscsabának szerzett vezetést. A kapott gól némileg megfogta a Tatabánya együttesét, csökkent az iram, de a támadások zömét így is a hazai csapat vezette. A békéscsabaiak egy-egy veszélyes kontrából lezárhatták volna a találkozót, ehelyett a 86. percben Klausz László elkiáltotta magát, hogy „Előre kéne vágni a labdát, uraim!”, majd két passzt követően jött is egy jobb oldali beadás, és Árvai Dániel a kapuba fejelt (1-1).
Klausz László és a tatabányai játékosok sorsa szerdán dől el
A két csapat tehát döntetlennel zárta az idényt, majd sokan kíváncsian várták, hogy a meccs alatt végig szurkoló, nagyjából 70 fős B-közép miként fogadja a tatabányai játékosokat. Noha a mérkőzés közben „enbéhárom” skandálására is volt példa, korábban pedig a Csákvár, majd a BVSC ellen is volt összezördülés a két fél között, ezúttal hangos tapssal és pacsizással köszönték meg a teljesítményt. Többen is kiemelték, hogy ha ezt a játékot produkálta volna a csapat az egész idényben, akkor nem lett volna kétséges, hogy bennmarad a Tatabánya.
A 28-60-as gólkülönbség, és az, hogy a házi góllövőlista élén 6 találattal zárt Árvai február végén volt először eredményes, viszont megmagyarázza, miért esett mégis ki a kék-fehér klub.
A drukkerek ennek okát részben azzal magyarázták, hogy a tavaly nyáron igazolt 11 játékos többsége – Bertus Lajos, Csernik Kornél, Derekas Zoltán, Deutsch Bence, Eördögh András, Jagodics Márk, Jelena Richárd, Vass Patrik és Vida Kristopher – hiába rendelkezett NB I-es tapasztalattal, gólvágó nem érkezett a csapathoz. Ezért a szurkolók az FTC-legenda Dragóner Attilát tették felelőssé, ahogyan azért is, hogy a télen szerződtetett Bese Balázsnak és Óvári Zsoltnak is hiába volt élvonalbeli rutinja, elöl ők sem tudtak segíteni. Árvai Dániel pedig hiába szerzett 25, majd 17 gólt az előző két évadjában, az NB II mégiscsak más szint, mint az NB III.
Mint azt a klublegenda vezetőedző, Klausz László a jövőjével kapcsolatos kérdésünkre elárulta, az ő és a játékosok zömének sorsáról szerdán este, egy szurkolói ankéton adnak választ.
Noha helyszíni információink szerint a szponzor és a játékoskeret jó része maradni fog a csapatnál, így is biztos, hogy nagyon nehéz lesz rögtön visszajutnia a Tatabányának a másodosztályba. A vármegyei rivális Dorog és Komárom mellett többek között a Gyirmót, a Veszprém és a Bicske is megnehezítheti a kék-fehérek dolgát az NB III Északnyugati csoportjában.
A tatabányai szurkolók tíz évet vártak arra, hogy ismét a másodosztályban szerepeljen a legendás klub. Legalább ők megérdemelnék, hogy ne kelljen újabb tíz évig várni erre.
Labdarúgó NB II, 30. forduló
- Opus Tigáz Tatabánya–Békéscsaba 1912 Előre 1-1 (0-1)
gólszerzők: Árvai (86.), illetve Pelles (28.)
